Szerelmet mindenkinek!: Rammstein - Liebe Ist für Alle Da

Németek, a szövegeik szinte kizárólag németül szólnak, indusztriális metált játszanak – és egy világ háborodik fel rajtuk. A Rammstein hatodik stúdióalbuma készítésekor betartotta a „bevált dolgon ne változtass” elvét, és nem csak a 11 szám/album koncepcióval.

A Rammstein egy olyan banda, akiket nagyon könnyű félreérteni és megvádolni különböző dolgokkal, hiszen stílusuk provokatív, polgárpukkasztó, és a végletekig szókimondó. Bevallottan szerepeket vesznek fel, így tartva tükröt, sőt, nagyítót az emberiség legsötétebb dolgai elé.

A Liebe ist für alle da első száma a Rammlied. Ahogy a cím is mutatja („Ramm-dal”), egy kis öntömjénezés a téma, a közönség Ramm-stein-t kántáltatása biztosan elmaradhatatlan elem lesz a koncerteken. A majdhogynem gregoriánszerű, templomi hangzású kezdetet váltja fel a jellegzetesen rammsteinos zúzás, és az Engel-ből ismerős női vokál felelget a versszakok utolsó szavaira.

A második nótával – Ich tu dir weh – a Herzeleid album (1995) stílusa állítható párhuzamba, a lüktető, monoton gitárriffeket azonban egy sokkal lágyabb dallam oldja, ami viszont inkább a Rosenrot (2005) világát idézi. Az eddigi burkolt célzásokkal ellentétben ez a szám teljes egészében és nyíltan a szado-mazochista kapcsolat „szépségeit” tárja fel, egy gyanúsan korbácscsapás hangját imitálni akaró cinnel támogatva.

Az együttes a kezdeti monoton, nagyon egyszerű felépítésű dalok után egyre inkább kezdett nyitni a dallamosabb irány felé, s már a jelenlegit megelőző albumukon is szerepet kaptak a fúvósok is (szintetizátor-effekt formájában). Akkor a trombita (Te quiero, puta!), most pedig a vadászkürt hangja (Waidmanns Heil) enyhíti az agresszív ipari hangzást.

A Rammstein szintipophoz való vonzódását először a Kraftwerk Das Modell, majd a Depeche Mode Stripped című számának feldolgozásával fejezte ki, ezen az albumon pedig a Haifisch szintetizátor-részei emlékeztetnek kísértetiesen a ’80-as évek közepének népszerű zenei stílusára. A gyermekien naiv refrénnek tökéletes ellentétei a nyelvi leleményekben bővelkedő versszakok.

És ahogy az várható volt, a szexuális jellegű témák nem merülnek ki egy dal után: a B******** „számcím” már önmagában is jelzésértékű – bár a gitáros Richard Z. Kruspe elmondása szerit ez csak egy általuk kitalált szó („Bückstabü”), és mindenkinek azt jelenti, amit csak akar… A Frühling in Paris melankóliája egy szüzesség elvesztésének története, a Pussy primitív mondanivalóját a refrénben angolul is megerősítik, az album címadó dala szerint pedig mindenki megkaphatja a „szerelmet” – akár egy nemi erőszak árán is.

A Reise, Reise (2004) Mein Teil-jához hasonlóan Till Lindemann énekest ismét megihlette egy valós borzalom. A Wiener Blut-ban az „amstetteni rém”-ként hírhedtté vált férfi elmebeteg személyiségét ölti magára; a rendkívül félelmetes, sötét tónusú számban hátborzongató nyekergés-nyöszörgés fokozza az irtózatot.

Aztán újra egy ismerős elem, társadalomkritika (korábban az Amerika című szerzeményük volt hasonló). A szokásos iróniával, gúnykacajjal is megtűzdelt Mehr a telhetetlen, harácsoló, egyre többet akaró önzőséget állítja középpontba, a szám kórus része veszélyesen erőteljes.

A balladisztikus albumzárás koncepcióját a Mutter (2001) óta figyelhetjük meg, a jelen esetben egy pisztolypárbaj története kap szinte filmzeneszerű, nagyon gondosan kidolgozott és felépített aláfestést.

A Rammsteint ismerők és kedvelők körét minden bizonnyal megosztja majd ez az album – akad, akinek pont az fog tetszeni, hogy ráismerhet a megszokott, összetéveszthetetlen Rammstein-stílusra, és lesz, akinek talán túlságosan is ismerősnek tűnnek majd riffek, szintihangok, ritmusok.

És persze az ellenlábasok meg fintoroghatnak a „dallamos ipari hangzás”-on, félreértelmezhetik Lindemann morbid szövegeit, és igen, nyugodtan botránkozzanak meg! Hiszen ennek a bandának minden megmozdulásával a provokáció inkább célja, mintsem eszköze.

Olvass tovább: 18+! Botrányos videoklipet készített a Rammstein - mi a véleményed?

-Fejes Anna-
 

[2009.10.26.]