Vicces könyv jelent meg a komolyzenéről

A Café Momus internetes magazin két munkatársa gondolt egy merészet és összeállított egy szokatlan könyvet. A mű újszerű stílusban, humoros megközelítésben foglalkozik a komolyzenével.

A kötet összeállításának ötlete és célja abból az alaphelyzetből fakad, hogy a kívülállók számára a klasszikus zene valamiféle megközelíthetetlen jelenség, komor világ, amelynek képviselői eleve egyfajta „orvosi nyelven” kommunikálnak; ugyanakkor ezt a világot belülről nézve tetten érhető egy nagyon is köznapi, emberi jelenség: a humor.

Lájk, ha szeretsz olvasni.

A szerzők erről így írnak a könyv előszavában:
„...feltűnt, hogy a klasszikus zenére alkalmazandó ’hivatalos’ nyelvezet emelkedett hangvételű sablonjai (a hallgatóság kitűnő művészek pompás előadásában hallgatja a zseniális komponisták remekműveit), és a műfajról kialakított általános, kissé túlretusált kép mellett létezik valamiféle alsó szintű áramlat – ahol bizony terjednek a viccek, az árnyaltabb vélemények, a nem egyszer ironikus megjegyzések, és úgy általában jelen van a humor.”

A könyv ezt az eleddig jobbára csak a bennfentesek által ismert vonulatot teszi közkinccsé, négyféle módon dolgozva fel a témát.

Az első fejezetben a létező összes zenészvicc kapott helyet, tematizálva, hangszerek, előadók, műfajok szerinti bontásban, így végre a számos eddig megjelent gyűjtemény mellett (rendőr, anyós, szőke nő, skót stb.) immár ez a vicctípus is gyűjteményes, írásos formában válik elérhetővé mindenki számára.

„Valószínűleg sikerült mindet fellelnünk; ami nem olvasható itt, az kegyeleti okokból és személyiségi jog védelme miatt maradt ki. A szelektálás nem terjedt ki a viccek minőségére, célunk a lehető legteljesebb gyűjtemény összeállítása volt. A vicceket – bár némelyik trágár, esetleg sértő – igyekeztünk eredeti változatukban megőrizni, hiszen ezek folklórkincsünk részei.” – olvasható az előszóban.

Könnyű a vicc?

A vicc műfaja „könnyűnek” számít, ám ezek a rövid szövegek típustól és témától függetlenül minden esetben nagyon is árulkodnak a megjelenített területről, témáról – így esetünkben a komolyzene világáról, s szereplőiről. A szerzők ehhez a gyűjteményhez igazodva keresték azokat a formákat, amelyek segítségével – elkerülve az öncélú megoldásokat – új megközelítésben láttathatják a komolyzene közegét, egyúttal a laikusok számára is közelebb hozhatják, érthetőbbé tehetik a műfajt. Így kapott helyet a könyvben a viccek mellett további három fejezet.

A második fejezet a Nagy zeneszerzők címet viseli, s híres valós vagy kitalált személyek rövid életrajzát közli, komponistaként ábrázolva az illetőket. A harmadik fejezetben zenei témájú limerikek kaptak helyet. E nemrég újrafelfedezett versforma kiváló alkalmat teremt a zeneirodalomból már ismert tények, történetek újraértelmezésére.

A könyv végén olvasható az Ál-zenei lexikon, melynek elsődleges katalizátora Tímár György több kiadást is megért Nevető lexikon-ja volt. A szócikkek a zenei fogalmak hangalakját és valós tartalmát alapul véve adnak új tartalmat a szakmai kifejezéseknek.

Vedd meg a könyvet 15% kedvezménnyel itt

- zene.hu -

[2012.12.18.]