Szigeti Ferenc: "Óriási döbbenet volt"

Arra kértünk általunk nagyra tartott zenészeket, hogy meséljék el, melyik három koncert volt számukra a legizgalmasabb. Most Szigeti Ferenc, a legendás Karthago vezéregyénisége, gitárosa osztja meg velünk élményeit.

Saját koncertélményeim:

1. A KARTHAGO első Budai Ifjúsági Part nyitó bulija, 1981. május 1-én.
Előtte egy teljes szezont lejátszottunk a volt Metró Klubban, minden vasárnap, ahol hétről-hétre egyre nagyobb tömeg gyűlt össze, és az ötödik héten már kivonult a rendőrség, mert nem tudott elmenni a troli a Dohány utcában, a sorban álló kintmaradottaktól… Azután februárban kaptam egy telefont az Ifipark igazgatójától, hogy vállalnánk-e a nagy nyitóbulit, május elsején? Természetesen igent mondtam, és jól döntöttem! Május elsején, 12 ezer ember jött el a nagy nyitó KARTHAGO koncertre, óriási élmény volt nekünk, reméljük, az akkori közönségnek is… Az volt az első igazán jelentős nagykoncertünk.

2. A Villach-i nagydíj, 1983 júliusa
Az Osztrák-Német Teldec kiadó igazgatója, a franciaországi MIDEM fesztiválon hallotta meg a KARTHAGO-t, és a Requiem-et. Azonnal beleszeretett, és benevezte a bandát a nagy Villach-i nemzetközi dalfsztiválra. Az igazgató úrnak jó orra lehetett, mert a zenekar nagy fölénnyel nyerte meg a fesztivált, több angol, olasz, német, francia, svájci produkció előtt. Azt az estét soha nem fogom elfelejteni! Lejátszottuk a dalt, majd visszavonultunk az öltözőnkbe. Egyszer csak rohanva jött a koncert egyik szervezője, hogy azonnal menjünk vissza a színpadra. Meglepődve baktattunk ki a deszkákra, majd odafordult hozzánk a műsorvezető, és ordítva, hatalmas tapsvihar közepette, a kezembe nyomta a „Grand Prix” díjat jelentő arany szobrot, ami azt jelentette, hogy megnyertük a fesztivált!

Óriási döbbenet volt, de a legnagyobb meglepetés akkor ért bennünket, amikor hétfő reggel, egész Ausztriában, és Németorszában megjelent, és kapható lett a Requiem kislemeze! Ez még ott is bravúrnak számított a lemeziparban. Azután pár hónappal később megjelent az első angol nyelvű nagylemezünk is, egész Nyugat-Európában, és ez az album Ausztriában aranylemez lett!!

3. Az első Budapest Sportcsarnok, 1997. április 11.
Erről nincs különösebben mit mondani…. Egy „csont” teltházas, őrületes koncert, a Rock Elefántjaival, valami elementáris élmény volt! Pedig előtte már voltak hatalmas sikereink nagy-nagy tömegek előtt. Például a Hajógyári Szigeten, a nagy szakszervezeti koncert, ahol harmincezer ember várta tombolva a KARTHAGO-t, és senki mást nem engedett fellépni. Vagy a Dorogi Rockfesztivál, 1983-ban, ahol 20 ezer rajongó énekelte végig a bulinkat, az akkor iszonyatosan népszerű KARTHAGO-val, de az, hogy akkor, ott ’79-ben, a Sportcsarnokba 14 ezer ember csak a zenekarért jött el, fizetett belépődíjat, majd tombolta végig a bulit, az szerintem a KARTHAGO életének egyik meghatározó csúcspontja volt! Szerencsére felvette a Magyar Televízió a koncertet, majd le is adta, és egy DVD is megjelent, őrizve a mai napig is a koncert hihetetlen hangulatát.

Más koncertek:

1. Paul Mc Cartney, Budapest
Első helyen, nálam teljesen egyértelműen Paul Mc Cartney koncertje Budapesten! Egész gyerek- és fiatalkorom, de szerintem a teljes zenésszé cseperedésem meghatározó zenekarai voltak a Rolling Stones és a Beates. A Beatles állt nálam az első helyen, és természetesen annak is a zenei atyja, Paul Mc Cartney. Tulajdonképpen - és most nem kell arra gondolni, hogy esetleg homoszexuális lennék, ez nagyon távol áll tőlem, aki ismer, az tudja a női nem iránti rajongásomat -, Paulba szó szerint egyszerűen szerelmes voltam! Amikor anno bejött a Hard Day’s Night c. film hozzánk, (talán 1968 környékén lehetett), én 21-szer mentem el megnézni, és még tovább is jártam volna, ha lett volna elég pénzem. A margitszigeti szabadtéri moziban adták, én ott ültem, minden áldott este és az összes szőr felállt a karomon, amikor Mc Cartney elkezdett énekelni. A budapesti koncertjén is ugyanezt éreztem, több mint 40 év után! Minden egyes dalnál vagy könnyeztem, vagy borsódzott a hátam! Ilyen hatású koncerten még sohasem voltam, hozzá kell tennem, hogy persze valamennyi dalt kívülről fújom, gitáron is, de az, hogy maga Paul Mc Cartney játszott ott, mozgott, zenélt, dalolt „nekem”, azaz tulajdonképpen személyesen a koncertjén Budapesten, az valami elementáris élmény volt. Ma is beleborzongok, mennyire szeretem.

2. Deep Purple Bécs, 1999.
Alap a rockzenében. Szerintem minden rock innen indul, ebből gyökerezik. Ezen a bulin akkor ismét összeállt a nagy ötösfogat, úgy értem, hogy Blackmoore is és Lord is játszott azon a turnén. Nekem az, hogy a DP-t, hallhattam élőben, úgy, ahogyan anno összeálltak, és ahogyan a rock valaha is megírt legnagyobb alapnótáit játszották ők, ott együtt, az ismét elképesztő volt! Azóta persze sok tag változott, és sok-sok zenekar játsza az ő dalaikat, de nekem az volt fontos, ahogyan ők öten, akik anno megírták, és meg is hangszerelték ezeket a csodákat, szóval, hogy ők voltak ott, és ők nyomták el a Black Night-ot, a Child and Time-ot, a Strange kind of Woman-t, a Smoke on The Water-t, vagy a Higway Star-t, az számomra maga volt a zenei orgazmus.

És még valami: bár olcsó jeggyel, az egész KARTHAGOval ott voltunk, és a csarnok legmagasabb helyén, az un. kakasülőn ültünk, de arra konkrétan emlékszem, hogy úgy szólt az a koncert ott a Stadthalléban, hogy majdnem bepisáltunk! Addig még soha nem hallottunk rockbandát így dübörögni! Rezgett, remegett az egész aréna a basszusoktól és a lábdobtól. Fergeteges volt. Amikor a koncert végén lementünk megbámulni a cuccot, akkor láttunk olyat először, hogy a mélynyomó ládák, - de legalább ötven darab,- a padlóra voltak letéve, és ezek okozták azt a frenetikus remegést az egész buli alatt. Óriási volt!

3. Rolling Stones Budapest
Imádom őket! A világ „legrosszabb bandája”,- ahogyan ők magukat definiálják. Hihetetlen fazonverseny, elnyűhetetlen, igazi vérbő, rockfigurák, soha el nem múló nyomot hagytak a világ rockzenéjében. Igazából amit csinálnak, az nem tartozik a zene magas iskolájához. De ahogyan csinálják, AZ maga a rock! Erről szólt és szól a mai napig is ez a zene. Lehet persze náluk sokkal jobban játszani, csak jobb zenészek muzsikálnak más csapatokban, de a Stones az más. Amit ők tudnak és csinálnak, az valóban semmihez nem hasonlítható, az egyszerű, a tiszta, az ősi rock, a maga cinizmusával, a lepukkant, polgár-leszaró mondanivalóival, és az örök kölyök Jaggerrel.

Engem lenyűgözött, a lezser, abszolút nem virtuozitásra, hanem a sima hatásra törekvő, a nóták erejében bízó, a hangszerek szúrós-zúzós, abszolút korszerűtlen, de az alaphangzásában a rockzene egyszerű eredetét megmutató koncertjük. És az, ahogyan ezt ők tudják, úgy senki más, még mindig, lassan ötven éve…. A Rolling Stones maga a csoda.

Olvass tovább: Az 5 legszebb szerelmes dal, szerintünk - videóval

- Szigeti Ferenc -

[2009.12.11.]