Lágy, de igényes szerelemkorong - Sunrise Avenue: Popgasm

A Sunrise Avenue második stúdióalbuma a soft/pop-rock kategória egy kellemes, hallgatható korongja, érdekes megoldásokkal, alaposan felépített számokkal. A jellegzetes északias borongósságot azért nem hagyják el, lassú, melankolikus nótából is van elég a tizennégy számból álló albumon, de remekül ellensúlyozzák (ön)iróniával, játékossággal, és a nevükhöz illő napfényes zenével.

Lassan indul a lemez: a Dream Like a Childban az andalító lüktetés puha, ereszkedő dallammal párosul; aztán a The Whole Story sem kimondottan pörgős szám – viszont figyelemfelkeltő az énekes Samu Haber hangterjedelme és a szám baljósnak ható billentyűfutama.

A következő két dalban is a líraiságé a főszerep, a Rising Sun szerelmi vallomása autózáshoz tökéletes muzsika, a Welcome to My Life-ban pedig vonósok lágyítják az amúgy sem kemény hangzást.

Az album témáit tekintve mindvégig a szerelem marad a középpontban. Az érzelmek hevülésével a számok is felpörögnek, bár csak az album közepe tájára, és akkor is csak kellő visszafogottsággal. A szakításról szóló Not Again ütemes tiltakozás, de a Bad zenei világa – a dögös gitárszólót leszámítva – nem tudja eléggé tükrözni azt, amit a szöveggel ki akartak fejezni.

Két egyszerű, de hatásos alapdallamra épít a Monk Bay című darab. Érzelemdús, szép a refrén, s leginkább honfitársuk, a HIM együttes stílusát idézi. A billentyűk, a gitárok is épp a megfelelő helyeken szólalnak meg, igazán jól sikerült, rádióbarát balladáról van szó.

Az albumot keretbe foglaló melankolikus hangulatot a humor különböző formáival töri meg a banda. A Bye Bye (One Night Kind) ironikus-önironikus hangvételét játékos, könnyed dallamba foglalják, mind a férfi, mind a női nem randi-reakcióját kicsúfolva. Aztán valószínűleg az együttes is viccnek szánta az egymás ellentettjének megfelelő 6-0 és a Birds and Bees című számokat… A 6-0 éles váltás ahhoz képest, amit a korong első harmadában tapasztalhattunk: az énekest egy teljes vonószenekar kíséri, semmi gitár, semmi dob. A minden értelemben „komoly” hangzást megint a játékosság és a naiv, megmosolyognivaló szöveg tompítja. Ezzel szemben a Birds and Bees inkább a „szerelem” kevésbé romantikus, ösztönök vezérelte oldalát mutatja meg, az ide illő, punkos elemekkel tűzdelve.

Ha a Popgasm albumról néhány leget akarunk kiemelni, kezdhetjük a Sunrise Avenue szellemiségét, stílusát leginkább megragadó számmal – ami nálam a Kiss ’n’ Run. Árad belőle a felszabadultság, érezni, ahogy vakítanak a zenei napsugarak. A lemez legszebb számának a Sail Away with Me-t mondanám – szívhez szóló szövege és a borzongató kórusrész is csak erősítik az egyébként is megindító nyitott dallamvéget. (Ehhez valamelyest hasonlító, de jóval falsabb hangsorokkal operáló a My Girl Is Mine.) Leghosszabbra az album zárószáma (Something Sweet) sikerült; kellemes, megnyugtató, a különböző csilingelések és a csörgődob pedig egészen karácsonyias hangulatot idéznek.

Egészét tekintve, e finn banda második albuma könnyed, helyenként elmélázó, de a humort is ismerő, megfelelően összerakott korong. Nem akarnak világot megváltani a zenéjükkel, de amit csinálnak, azt igényesen csinálják – ezért mondhatjuk rájuk: rendben vannak.

- Fejes Anna -

[2009.12.02.]