A zene bűvöletében - Gregorian

A Masters Of Chant hetedik része ismét nagyszerűen keveri a gregorián énekek által inspirált hangzásvilágot a mai modern slágerekkel. Az új stílus megteremtve, a dalok készen, nincs más hátra, mint élvezni a zenét.

Nagy Szent Gergely pápa, fő énekmester, a Schola Cantorum megalapítója. Őszentsége nevéhez fűződik a gregorián, amely a római egyház ősi, egyszólamú, latin nyelvű liturgikus éneke. Jelen kritikám alanya, a német Gregorian együttes nem kifejezetten hagyománykövető, inkább azt mondhatjuk gregorián-ihlette feldolgozásokat készít modern pop-rock slágerekből. Első hallásra talán furcsának tűnhet ez a stílus, ám elég egyetlen olyan dalt hallani tőlük, amelyet korábban már ismertünk az eredeti előadótól, és ha nyitottak vagyunk rá, biztosan magával fog ragadni.

Az album a Nightwish híres Meadows of Heaven című dalával indít, amely zeneileg tökéletes alapot nyújt egy gregorián-ihletésű dal kreálásához. Akárcsak Anette eredeti énekével, így, liturgikus köntösben szintén nagyon szépen szól a dal, és ez a fajta egyházi érzés különlegessé teszi azt. Más érzéseket kelt, mint az eredeti, de mégsem tér el tőle lényegesen.

A második a U2 One című dala, amely személy szerint nekem jobban tetszett gregorián-feldolgozásban. A Gregorian zenészei kitettek magukért, hiszen teljesen olyan, mintha egy korabeli egyházi éneket hallanánk. Az egyik legszebb feldolgozás a lemezen.

Az első két track - attól függetlenül, hogy csodásan szól - csupán felvezető darab. Ezek egyszerűen eltörpülnek a harmadik mellett, amely az album legnagyobbja! Az It Will Be Forgiven című számot maga Carsten Heusmann szerezte, a zeneszerző, aki több Sarah Brightman dalnál is közreműködött. Érdekesség, hogy Sarah Brightman is gyakran besegít meseszép hangjával a Gregorian stábjának. A harmadik track-et minduntalan visszapörgetem, mert megunhatatlan dallamvilágot tár elénk, olyan zenei dimenziókkal, amelyeket nehéz lenne szavakkal leírni. Hallani kell.

Ha sikerül továbblépnünk a harmadik opuszról, felismerhetjük a Guns ’n Roses sikerdalát a Sweet Child Of Mine című számot, majd Tom Pretty A Face In The Crowd-ját, amely ezúttal modernebb alapot kapott. Nagyon izgalmas hallani, ahogy az ütem keveredik a gregorián énekléssel. Szintén egy felejthetetlen pont az albumon.

A későbbiekben további slágerek vonulnak fel előttünk, hatodikként jön a Genesis, aztán Mike Oldfield és a Depeche Mode. Utóbbi ismét egy a Gregorian-pantheon tartóoszlopai közül. Az Enjoy The Silence egyszerűan megadja magát, hiszen témája és dallamvilága szinte könyörög az ilyen feldolgozásért. Dolgozz fel, használj, mondaná a dal, ha beszélni tudna. Nem elég belőle egy, mert amikor Martinék megírták, már akkor tökéletesnek született. Kétségkívül a korongon a helye.

A kilencedik egy Procol Harum feldolgozás, majd egy Placebo dal következik. Tizenegyedik a Chieftans száma, ezután pedig a híres Kashmir következik, a Led Zeppelin egyik legnagyobb dala. Ez a feldolgozás leginkább a Rage Against The Machine Wake Up című számára hasonlít, amely persze szintén a Led Zeppelin Kashmirján alapszik. Az utolsó előtti feldolgozás a Snow Patrol Chasing Cars-ja, ami ismét egy különleges darab, majd végül Pink Floyd Don’t Leave Me Now című száma hangzik fel záró akkordként ezen a fantasztikus lemezen.

A Masters Of Chant hetedik része hozza a megszokott magas minőséget. Aki eddig is szerette, nem fog csalódni most sem, aki pedig még nem ismeri, itt a lehetőség, hogy egy próbát tegyen.

- George -

[2009.11.12.]