Lelkileg feltöltődtünk a Papp-Sárdy n.b.b.-től

December 4-e, Barbara napja. 2009-ben nemcsak a naptárban, de immár az Aranytízben is, olyan társakkal, mint Papp Gyula billentyűs zeneszerző, a kísérőzenekarnál magasabb fokozatú n.b.b., és nem utolsó sorban a meghívott vendég, Nyerges Attila énekes, aki régi ismerős az Ismerős Arcokból.

Nem is lehetne jobb kezdőnóta, mint a rockos hangvételű Szabadíts meg. Az ősi imából idézett könyörgés a hazáért való aggódás allegóriájaként jelenik meg, és mindjárt meg is ágyaz a Magyar akarok maradni album soron következő darabjainak.
 
Az itt elhangzó, valamennyi dalszövegben fellelhető, és egyben uralkodó téma a nemzettudat, a keserű társadalomkritika, ugyanakkor a jövőbe vetett töretlen hit. Mindez a muzsikában és persze a hangszerelésben ölt testet, méghozzá sokszínű, változatos módon. A paletta a hardrocktól a magyaros motívumokig, a latin ritmustól egészen a könnyed, játékos melódiákig terjed.

Gondolom, nem csak a színházterem széksorait teljes egészében elfoglaló közönség, de a zenekar is fokozott izgalommal készült nemrég megjelent első CD-jük élő bemutatójára. Pedig igazán nincs rá ok, míg Sárdy Barbara alt színezetű, bársonyos-érzelmes hangján csendülnek fel a fülbemászó melódiák; míg olyan rutinos zeneművész vigyázza a produkció tökéletességét, mint a Minit, a Skorpiót, a Dinamitot, a Safarit (és még sorolhatnám) is megjárt billentyűs, Papp Gyula.

Invenciózus, egyéni ízű Hammond- és szintetizátor játéka élményszámba megy; annyit adagol belőle, amennyi éppen szükséges, jelenléte mégis, mindvégig meghatározó. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy réges-rég megérdemelne egy önálló szerzői estet, ami igazán róla szólna.

A zenekar bársonyos orgánumú énekesnőjének és virtuóz billentyűsének esze ágában sincs az összes babért learatni. Teret enged a fiatal, szebb reményekre jogosító Móczár László gitárosnak, vagy Tarnai Dániel bőgősnek, aki figyelemre méltó precizitással hozza a basszus alapokat, vokálja pedig az összhangzásban nélkülözhetetlen.

Ősbemutatóként a rendkívül tehetséges, fiatal dobos produkciója következik, amelyben Szebelédi Zsolt kristálytiszta énekhangján (!) csendül fel Móczár László gitárossal közös kompozíciója. Innentől a hangulat is kezd felfelé kúszni, majd kiteljesedik Nyerges Attila, az Ismerős Arcok frontemberének érkezésével.

Két dalt is hoz magával, a Nélküled és a Mennyit ér címűeket. Színpadra lépését hatalmas ováció fogadja, ami a második opusznál lesz igazán érthető. Az egyszerű, őszinte, mindenféle allűröktől és felesleges pózoktól mentes szuggesztív előadásmód hatására többen könnyeinkkel küszködünk.

Aztán automatikusan bekapcsol a turbó feltöltő, és a műsor célegyenesbe fordul. Barbara előadásában jön egy nagyszerű blues (Egyedül vagyok), majd régebbről, a kettős értelmezésű Forr a dalom, és az új albumról a Hiszekegy kendőzetlen valóságábrázolása. Illés Lajos emlékének is tisztelegve csendül fel a Vörösmarty soraira komponált Mit csinálunk?, mely a maga idejében fennakadt a Sanzonbizottság szűklyukú rostáján. Búcsúzásképp Nyerges Attila is visszatér, hogy a lemez címadóját, a Magyar akarok maradni ars poeticáját duettben énekelje Barbarával. Nem is marad el a hatás, a lelkes közönség felállva tapsolja végig a produkciót. Még akkor is állva maradnak, mikor az összes színpadi jelenlévővel együtt éneklik a ráadásként felhangzó szkíta dallamra írt Esküszünket.

A lelki töltekezés mellett, sok ehhez hasonlóan ünnepélyes névnapot kívánunk Sárdy Barbarának!

- Hegedűs István -

[2009.12.15.]