A Sárga Taxi igazi "szerelemgyerek"

Nem csak megyéjükben, de országosan is nagy népszerűségnek örvendő csapat ebben a farsangi időszakban ünnepli megalakulásának 13 évfordulóját. A rock n' roll zenekar szülinapi bulival készül a rajongóik számára. A farsang időszakában még az Összhaderőnemi Parancsnokság állományát is meglátogatják pörgős, örökzöld slágereikkel.

– Fontosnak tartom beszélni rólazenekarom, amelyet úgy hívtak, hogy Rövidzárlat. Ez az együttes, amint a katonaságtól leszereltem, meg is szűnt, de késztetést éreztem, arra, hogy a zenélést tovább folytassam – kezdi a beszélgetést Bokányi Zsolt.

– 1997. februárjában el kezdtem zenészeket keresni magam mellé. Hallottam egy billentyűs hangszeren nagyon ügyesen játszó srácról, Takács Attiláról. Amikor felkerestem, ott volt nála Forgách Róbert és éppen együtt zenéltek. Meg kérdeztem tőlük, hogy lenne-e kedvük játszani egy hamarosan induló új rock n' roll zenekarban? Igent mondtak, Kiss Balázs, pedig egy előző zenekarból csatlakozott hozzánk, így már négyen lettünk. Február 13-án végül megalakult a zenekar, de sem basszus gitárosunk, sem saxofonosunk nem volt még. Pár hónappal később a Szent István Művelődési Házban játszott a Menthol nevű zenekar, amelyben fellépett Fábián Feri basszusgitáros is. Fecót el is hívtam magammal hozzánk játszani. S végül szeptember környékén érkezett Jung Feri. Így alakult meg az első alapító tagokkal a Sárga Taxi.

– A nevét miként választottátok?
– Szinte minden lehetséges őrület eszünkbe jutott. Attila lakásában a szekrénye tetején állt egy cipős doboz, rajta a névvel: "Yellow Cab”. Gondolkoztam rajta: „Sárga Taxi”, s egyből a New York jellegzetes, ormótlan taxijai jutottak eszembe. Az 50-es évek egyik jellegzetes járműve volt. Azt hiszem nem bántuk meg, hiszen egy jól eltalált, figyelemfelkeltő nevet találtunk. Az első koncertünket Székesfehérváron a McDonald's étteremben rendeztük, február 14-én, Valentin napján. Lényegében ekkor indult a zenekar pályafutása. Emiatt egy kicsit Valentin napi együttesnek számítunk.

–  Egy korábbi interjúban amikor azt kérdeztem, milyen az együttes jellegzetes stílusa, akkor azt válaszoltad, semmiképpen sem szeretnétek a modern, „trendinek” kikiáltott sikervonalat követni, így az ötvenes évek Rock n' roll örökzöld stílusát képviselitek. Majd azt is hozzá tetted, hogy egy zenekar életében mindenképpen szükség van megújulásra, felfrissülésre, hiszen nem lehet úgy játszani, mint 10 évvel korábban. Ennek e kettősségnek hogy tudtatok megfelelni?
– Egy nagyon érdekes jelenségről beszélünk. A Rock n' roll önmagában egy 60 éves nyugdíjas kort megélt zenei műfaj, még is frissnek, fiatalnak nevezhető. Mást szinte nem is kell tennünk, mint játszani a dalokat, amelyek újra és újra képesek a megújulásra. Emellett természetesen sok egyebet magunknak is cselekednünk kell. Kezdetben erősen rámentünk az autentikára, igyekeztünk a legegyszerűbben megoldani a zenei problémákat, s nem túlbonyolítani. Ennek több oka is van. Egyrészt 13 évvel ezelőtt még nem rendelkeztünk annyi rutinnal, hogy a zenei megmozdulásokat „kihegyezzük”. Napjainkra már megtehetjük. Másrészt, kezdetben alapvető zenei megoldásokat adtunk kelő. Emellett az idők folyamán számos tag megfordult közöttünk, több olyan zenei hatás ért bennünket, amelyek mellett nem mehettünk el szó nélkül. Sok jazz és blues zenét hallgatok, ezekből a zenékből ki lehet olyan elemeket venni, amelyek nem lesznek stílusidegenek, ha átültetjük őket a rock n' roll-ba. A frissülést mindig úgy képzeltem el, hogy például "Johnny B Good"-ot, vagy a klasszikus „Rock around the clock”-ot játszunk, de közben megmaradunk autentikusnak. Könnyen lehet, hogy a ritmus gyorsításával a tempó megváltoztatásával kell mind ezt elérnünk. Azt gondolom, ez a titok nyitja az elmúlt 13 évnek is. Így lehet megőrizni a frissességet, és mégis hozni valami modernet. Ez ment meg minket attól a kritikától is, hogy a korábbi szerzők művét „lenyúljuk”. Mi nem utánozunk le semmit, csupán eljátsszuk olyan módon, ahogyan azt mi elgondoltuk...

– Mindehhez hozzájárul a tagok zenei sokszínűsége...
– Merem állítani, hogy az utóbbi évek formációjában nagyon jó képességű zenészekkel, a mai rock n' roll szakma itthoni legjobb képességű zenészeivel dolgozom együtt. Személyükben a legérzékenyebb, a legfogékonyabb partnerekre találtam. Ez talán annak is köszönhető hogy más és más stílus irányzatból érkeztek. Amíg Gyula a country-s, jass-es, Csorba Peti a jass-es világból érkezett. Márk a legautentikusabb billentyűs, akit ismerek. Zoli a poppos, jazz-os vonalat mondhatja a magáénak, én pedig a rock n' rollal erősítem a csapatot. Ha mindenki komoly erővel bele helyezi saját magából mind azt, amivel azonosult, akkor a dal ugyanaz marad, de érzékelhetővé válik, hogy valami teljesen friss zenei élményt kap a közönség. A hallgatóság észreveszi, hogy itt nem arról van szó, hogy megérkezik egy zenekar, eljátssza a régi nagy klasszikusokat, és hazamegy. Felfigyelhetnek egy zenei élményre, amelyhez hozzájárul a zenész egyénisége is. Ez a dalokból egyértelműen visszacseng. Ettől van olyan nagyszerű varázsa a zenénknek.

[2010.02.11.]