Beszélgetés életről-halálról Rutkai Borival

Bori filmes és grafikus, emellett főz és fest. Hát még a színpadon milyen jól fest! A Vacka Rádió előadásaival a gyerekeket szórakoztatja, a Specko Jedno zenekar koncertjeivel pedig azok szüleit. Whatervergreens című albumuk vibráló stílusmontázs. Bori üde hangjától trópusi pillangók röppennek a téli jégvirágok közé. Még a KGST táncdalfesztiválok hangulatát is becsempészik a dalok közé Á la Pugacsova: vannak akik a Mojszejev együttes szellemét és a Szovjet Népi Hadsereg tagjainak kozáktáncát is látni vélik a háttérben. A két éve működő Jambori filmklubban a celluloidcsemegék mellett olyan saját kezűleg elkészített ínyencségeket majszolhatunk, mint például a Rizskoch, Nagymamám gyöngyvirágomnak szólított módra.

- Hoztam neked egy verset. Reményik Sándor írta, a címe pedig Harangok találkozása:

Dél volt.
Fénytelenül is fényes téli dél.
Romok, emlékek közt egy-egy
Örökké zöld levél.
Hallgattuk, ahogy a harangszó
Elindul Pestről és Budáról
S a Sziget szent csöndjében összeér.
Dél volt. Csodás
Harangtalálkozás.
Fénytelenül is fényes téli dél.

- Köszönöm, nagyon szép! És mi a mese hozzá?

- Annyi jutott eszembe róla, hogy sokszor amit csendnek vélünk, az valójában két egymást kioltó hullám. Például amikor a belső hangunkat elnyomjuk külső zajjal: tévével, rádióval Úgy érzem, hogy az emberek többségével ellentétben te teljesen szabadon engeded a belülről jövő kreatív energiákat.
- (Mosolyog).

- A srácaimmal jókat bulizunk a Specko Jednos számaidra, a Buszmegállónál vadul rohangálunk a kanapé körül.
- (Nevet) Milyen frankó lenne ebből egy videoklipet csinálni! Persze csak ha vállaljátok!

- Mondtad korábban, hogy a Vacka Rádió előadásra elvihetem a srácaimat, de csak ha nem köpködnek. Azóta csak sós mogyorót kapnak otthon. Ért már ilyen inzultus a gyerekkoncertek alatt?
- Amikor a Kesztyűgyárban léptünk fel volt egy nagyobbacska lány, aki éppenséggel nem köpködött, csak kiröhögött minket a társaival amikor táncoltunk. Hihetetlen különbségek vannak az országban a befogadás és a mulatozáshoz való hozzáállás terén. Néha előfordul, hogy egyáltalán nem táncolnak a gyerekek a koncerten. Persze a koncerteknek is van egyfajta csillagállása, ami meghatározza hogy szabadegyetemi előadáshoz hasonló figyelős koncert lesz, vagy bulis őrjöngés. Van egy karácsonyi számunk, aminek a végén jutalomból szaloncukrot dobok a gyerekeknek. És volt olyan város, ahol nem kapták el a gyerekek!

- Biztosan édességgyár üzemel a városban.
- Nem tudom (nevet), de olyan is volt, hogy odajött egy kisfiú és két kézzel rámolta ki a szaloncukrokat a kosárból. Erre ott termett még vagy 30 gyerek, és mint egy fürt szőlő rám borultak. Én pedig vinnyogva énekeltem a számot, mert annyira mókás volt a helyzet. A Szalóki Ági mamája tanított meg egy jó mondatra, aminek gyakran hasznát veszem: „Megkérjük a kedves anyukákat és apukákat, hogy segítsenek lejönni a gyerekeknek a színpadról!”

- Miből a fakad a gyermekkor iránti erős kötődés nálad?
- 15 éves voltam, amikor a húgom megszületett. Lehettem volna egy rendes felnőtt, ha ez nem történik meg az életemben (nevet). Ott voltam a felnőtté válás kapujában, amikor rácsodálkoztam arra, hogy egy kis gyerekből milyen hihetetlen erővel és hitelességgel jön a mese. És hogy mennyivel tisztább és fontosabb dolog ez nekem bárminél. Elkezdtem visszaidézni a saját gyerekkoromat és készítettem a tesómról egy filmet. Merthogy videós szakra jártam az egyetemre. Aztán sportommá vált ezt a gyerekenergiát őrizgetni és hasznosítani, mert annyira színes és végtelen. Amikor elkeserít a felnőttléttel együtt járó önmérgezés és önsorsrontás, mindig erőt tudok meríteni a mesék világából. Ez egy biztos táptalaj nekem.

- Gyakran előfordul, hogy még az anyaméhben elveszített ikertestvérüket keresik az emberek egy életen át és a testvér hiánya miatt boldogtalanok. Például Michael Jackson és Elvis Presley is ettől szenvedett.
- Erre már én is gondoltam. Nekem van egy nagyon vitális Énem és egy nagyon melankolikus. Mindig viaskodok ezzel a plusz Énnel magamban, állandó harcban vagyok vele. Mintha egy kis démon lenne, egy lélekdarab.

- A dalaid előbb vizuálisan születnek meg, aztán később transzformálod őket zenévé?
- Ez párhuzamosan szokott működni. Néha festés közben jut eszembe valami, amikor beszélgetek a képpel. Vagy eszembe jut egy történet róla, ami aztán dallá válik

- Szép a Combino dal szülés metaforája. Érződik egyfajta spirituális hatás a szövegben.
- Prána nadival (tibeti energiakezeléssel) foglalkozom két éve. Sok mindent leírtam már versben, amire később rájöttem, hogy a nadis szemlélethez passzol. Például ilyen a Bivaly Ibolya mondanivalója. A Combino egy rituális versike, amiben a hangutánzó szavak a ritmizált szövegen át adják a varázsolási lehetőséget. A Betonkával legutóbb egy vezetett meditáció lett a koncertünkből, mert kevés számunk van még. Közben kabaréműsort is adtunk hozzá, így elszállt elmélyülés helyett nagyokat kacagtunk.

- A halálmotívum is gyakran felbukkan a dalaidban (Bácsi a biciklin, Öreg Mazda).
- Tini korom óta elég darkos csajszi vagyok. Ugyanannyit megyek el a spektrum minden irányába. Ahogy az életerőt keresem, ugyanúgy foglalkoztat a halál is. De nincs bennem sem halálvárás, sem halálfélelem. A haláltudatom arra ösztönöz, hogy intenzívebben éljem az életet.

-zendo-

fotó: S. Varga Ilona (ALion)

[2010.02.17.]