Rózsalovag érkezik az Operaházba

Strauss népszerű, három felvonásos vígoperáját mutatják be Budapesten március 20-án és 21-én. A mű német nyelven szólal meg, librettóját Hugo vont Hofmannsthal jegyzi.

Az Andrejs Žagars rendezésében és a Kovács János, Dénes István kettős dirigálásával bemutatott opera vélhetően nagy sikert arat majd a műfaj szerelmesei körében. Az operaénekesek névsora is megsüvegelendő egyéniségeket tartalmat, amelyet részletesen megtekinthetnek olvasóink a hivatalos honlapon.

A Magyarországon először 1911-ben bemutatott opera koprodukciós partnere a Szlovák Nemzeti Színház lesz. Az ifjúsági programok részeként minden előadás előtt ingyenes operaismertető órára várja a közönséget Molnár Szabolcs zenetörténész a Székely Bertalan teremben.

Pillantás a Rózsalovagra

A rózsalovagot, Richard Strauss német komponista és Hugo von Hofmannsthal jeles osztrák drámaíró az Elektrát követő második közös operáját, 1911-ben, mutatták be. Az ezüstösen csillogó, sokrétű, grandiózus zene már a premieren frenetikus sikert aratott, és a mű rövidesen a legnépszerűbb, leggyakrabban játszott európai operák sorába emelkedett, sőt, 1926-ban az első filmes változat is elkészült. A Strauss által külön e célra komponált zenekari kísérettel vetített némafilm önmagában is kuriózum. A rózsalovag-láz később sem hagyott alább: évtizedekkel később Strauss szimfonikus szvit formájában (A rózsalovag-szvit) is feldolgozta az operát.

A romantikus vígopera két főhőse, a szép tábornagyné és ifjú kedvese, Octavian, nem nézi jó szemmel, hogy a hozományvadász Ochs báró a csinos Sophie Faninal kezére pályázik. A faragatlan báró Octaviant küldi leánykérőbe Sophie-hoz, ám amikor a „rózsalovag” a hagyományoknak megfelelően átadja a lánynak a báró által küldött ezüstrózsát, nem várt fordulat történik: a fiatalok egymásba szeretnek. Az események sodrában a pénzsóvár, élvhajhász báró alaposan lejáratja magát, Sophie apja elutasítja. Miután a tábornagyné felismeri, hogy többé nem kötheti magához az ifjú Octaviant, nagylelkűen egyengeti a fiatal pár útját.

Strauss és Hofmannsthal olvasatában a – Hofmannsthal által csak „vidéki Don Juan”-ként emlegetett – egyszerű személyiségszerkezetű Ochs báró az idő jelentéséről és a szerelem természetéről elmélkedő intelligens és finom tábornagyné tökéletes ellenpólusa, a tábornagyné filozofikus-intellektuális karakterével szemben az animális ösztönlény megtestesítője. A szerzők eredeti szándéka szerint valójában ő lett volna az opera címszereplője – Ochs auf Lerchenau –, a romantikusabb és szebben csengő A rózsalovag cím csak később, röviddel a bemutató előtt született, a komponista híresen erős akaratú felesége Pauline Strauss javaslatára. A két szerző még ekkor is nehezen, vonakodva hagyta jóvá a változtatást.

Hűséggel a hagyományokhoz

A rózsalovag a legutóbbi időkig közel azonos módon került színre, Strauss ugyanis úgy kívánta, hogy a díszlet- és jelmeztervezők minél hűebben kövessék Alfred Roller az 1911. évi ősbemutatóra készített színpad- és kosztümterveit. Bár a rendezői színház az elmúlt évtizedekben az operaszínpadot is forradalmasította, a rendezők a zenés színházban is világszerte új interpretációkkal és új, merész vizuális koncepciókkal jelentkeztek, A rózsalovag-produkciókat mindez alig-alig érintette, az előadás az ősbemutató óta eltelt száz év alatt alig változott.

A Magyar Állami Operaház most szakít e megkérdőjelezhető tradícióval. Andrejs Žagars rendező Julia Müer díszlettervező és Kristīne Pasternaka jelmeztervező koncepciójában a cselekmény ideje az opera keletkezésének ideje: a századforduló, a régi világrend, az Osztrák–Magyar Monarchia hanyatlásának művészi szempontból rendkívül gazdag időszaka, az I. Világháborút megelőző, utolsó jólesően dekadens periódus, a szecesszió kora. (Jochen Breiholz)

– zene.hu –

[2010.03.19.]