"Meg akartam próbálni egyedül is." - interjú a Sugarloaf basszusgitárosával

Érdekes párost alkot a Colombre Band és Győri Balázs, a Sugarloaf oszlopos tagja. Sok minden közös bennük. A téma megérett egy interjúra Balázzsal!

Előtte lássuk az érdekesnek vélt közös pontokat: a Colombre Band győri zenekar, Balázs pedig Győri. A Colombre egy hal, – s „ettől a haltól fél legjobban mindenki, az egész világon. Titokzatos, szörnyű cápa, ravaszabb, agyafúrtabb az embernél. Nem lehet tudni, milyen meggondolás alapján, tán sose derül rá fény, kiválasztja az áldozatát, s minekutána kiválasztotta, hosszú-hosszú esztendőkön át követi, egy egész életen át, míg csak nem sikerül fölfalnia. És a legfurcsább az egészben: senki sem látja, csak az áldozat, s az, akit vérségi kötelék fűz az áldozathoz." (Dino Buzzati: A colombre) – Balázs pedig a Sushi Train zenésze is, s a sushinak ugye nagyon is sok köze van a halhoz. Ami kézenfekvőbb: imádnak zenélni. S hogy mi lett ebből? Elmondja Győri Balázs!

– Honnan az ismeretség Váray Lacival, a Colombre Band vezetőjével?
– Engem ajánlottak nekik, mert akusztikus zenével foglalkozom leginkább, ha stúdióban ülök. Akkor még nem tudták mit vállalnak ezzel….Lemezt nem lehet „csinálni”!!! Élőben muzsikálni könnyű, a pillanat meghatározza a hangulatát! A stúdió egy száraz környezet. Az ágy ugyanaz, de azért máshogy mutat a boltban, mint a kandalló előtt! A hangmérnök ezért legalább annyira pszichológus mint szakember. A másik probléma, hogy nem feltétlenül a legjobb a legjobb, hanem az, ami valamit jelent. A Colombre az első hangoktól jelent valamit. Soha nem hittem az érzelmek széles ívű, mégis lecsupaszított, puhácska bemutatásában. Jajdeszépvagy-úgyszeretlek-dehiányzol-gyerevissza sa-la-la! A Váray-féle, „Hazudjunk kilenc életen át, hazudd azt, hogy annyira szeretlek!” sokkal jobban bejön. Valószínű ez ilyen korosztályos dolog, ugyanazokon szocializálódtunk. Így hamar megtaláltuk a közös hangot, „csinálgattuk” közösen az anyagot, ami inkább hasonlított egy író-olvasó találkozóra, mint hangok rögzítésére. 2009 szeptemberétől fél éven át… Ezt nevezik zenei rendezésnek!? Jó, jó! Azért néha zenei tanácsot is adtam. Minden igazi előadónak meg kell találni a saját hangját. A Colombre és az én hangom sokban hasonlít!

– A hamarosan megjelenő lemezen több dalban is basszusgitározol. Továbbra is csak session zenészként csatlakozol a Colombréhoz, vagy szobakerült a „leigazolásod”?
– Nem. Azért én a kicsit hangosabb basszusgitározáshoz szoktam. Azért basszusgitároztam, mert hiányzott a dalokból, sőt még vokálozom is a Kill Me-ben… Ám vannak lemezek, amin gitároztam, zongoráztam vagy harsonáztam, pedig egyiken sem játszom. Viszont nem vagyok a szó szoros értelmében session zenész. Ahhoz túl makacs vagyok! A két kezemen meg tudom számolni hány session munkám volt. Tulajdonképp a Pa-dö-dő sem volt az, inkább családias volt, mint session.

– Nem a Laciékkal végzett munkád az egyetlen hangmérnöki feladat. Kikkel dolgozol még együtt ilyen vonatkozásban?
– Természetesen saját zenekaraim anyagait nem engedem ki a kezemből, így a Sugarloaf lemezeket én keverem (Sztereo-koncert dvd), az új stúdió lemezen már dolgozunk. Sőt a készülő dokumentumfilmünk hangját is megnyertem! Ferenczi Gyurival kb. nyolc lemezt, egy dokumentumfilmet (Petőfilm), egy filmzenét (Nap utcai fiúk) és még rengeteg dalt készítettünk együtt. A Republic zenekar több lemezére dolgoztam. Na meg a Pa-dö-dő lemezek. Vagy Európa legjobb – ezt nem én mondom, EVOB díjat nyertek – country zenekara az Acousticure. De kevertem már musical filmet is (56 csepp vér).

Az interjú a következő oldalon folytatódik, videóval!

[2010.04.07.]