A Bon-Bon egy új 15 évet szeretne nyitni

Új lemezzel és egy hatalmas showműsorral ünnepli 15. születésnapját a Bon-Bon: a "Mindig úton" című stúdióalbum trackjaiből a zenekartól megszokott dallamos, pop-rock zene csendül fel. Az évforduló kapcsán Török Tamással beszélgettünk. Szót ejtettünk a kezdetekről, a nehézségekről, illetve arra is rákérdeztünk, miért láthatjuk őket keveset a lapok hasábjain.

- Hogyan kezdődött a Bon-Bon története?
- Az ismeretségünk 1993-ra nyúlik vissza. Nekem volt egy előző zenekarom, ahol a Peti (Szolnoki Péter, a csapat másik vezető embere – Szerk.) háttérénekesként közreműködött. Amikor az megszűnt felhívtam, hogy lenne-e kedve velem zenekart alapítani. Egy 1 perc gondolkodási idő után azt mondta: Nagyon szívesen!

- Kétségtelen, gyors döntés volt.
- Igen, valóban. 1995. októberében már meg is jelent az első albumunk, ami persze nem hozta meg egyből a várva-várt sikert. Egyedül a Petróleumlámpa című dal feldolgozása vált ismertté és ezt – mint egyetlen ismert számunkat - el is kellett játszani általában 3-szor minden fellépésen. „Lassú víz partot mos” szisztéma alapján haladtunk és ennek meg is lett az eredménye, hiszen a következő lemezen már 5 darab, a rádiókban manapság is folyamatosan elhangzó felvétel szerepelt: ekkor készítettük a "Hétvégi királylány", a „Szabad a gazda(g)”, a „Köszönöm, hogy vagy nekem”, a „Pia Olimpia” és a „Holnaptól” című slágereket.

- Szívesen emlékszel vissza az egész 15 évre, vagy a kezdeteket inkább elfelejtenéd?
- Nem tagadom, az eleje nehéz volt. A ’95-ös években jellemzően a rap és különféle techno zenekarok futottak. Ebben a közegben nagyon nehéz volt megvetni a lábunkat, hisz mi teljesen mást képviseltünk. Úgy néz ki, az idő nekünk dolgozott: mi megmaradtunk, ők, akikkel együtt kezdtük a pályát már sehol nincsenek. A kérdésedre válaszolva, mindenképp nehéz indulás volt, de az egészre összességében jó szívvel emlékszem vissza. Bőven túlsúlyban vannak a jó élmények. A hanyagolható rossz élmények talán egyedül a disco fellépésekre vonatkoznak.

- Zeneileg változott a Bon-Bon az elmúlt 15 évben?
- Hűségesek maradtunk az elején kitervelt célunkhoz. Dallamos, szórakoztató, ironikus hangvételű pop-rock zenét játszunk. Szép lassan, a rádió szerkesztőktől az új album kapcsán kaptuk meg azt a kellemes kritikát, hogy van stílusa a bandának, ami egy zenekar életében a legfontosabb. Szép lassan forrott ki és ahogy az idő változott, teltek az évek, úgy fejlődött a mi ízlésünk és látásmódunk is. Rengeteg külföldi zenét hallgattunk, próbáltuk ellesni az új hangszerelési trükköket.

- Volt olyan, hogy a trendeknek próbáltatok megfelelni?
- Hangszerelésben voltak ilyen próbálkozások. A hangulatokat meg az alap koncepciót: a ritmusokat, dallamokat nem változtattuk, ragaszkodtunk az elképzeléseinkhez. Azonban törekedtünk a változatosságra és inkább a stílusokat formáltuk át „bon-bonossá”. Írtunk rock számot, ez volt a "Valami Amerika". Elkészítettük a latinos Viva Espanát, a mulatós Pia Olimpiát. Volt szerelmes ballada is, a "Köszönöm, hogy vagy nekem". Sőt, disco-funkyra álmodtuk meg az "Érezd magad jól"-t. Tehát nem csak egy-egy stílust játszunk, mert az egy idő után unalmassá válik. Én utálom a monoton dolgokat, ha ugyanabban az egy tempóban megy végig egy zene. Nagyon sok zenekar ebbe a csapdába esik bele: egy-két évig ugyanazt a tempót nyomják, aztán marha unalmas lesz.

- Soha nem szüneteltette a tevékenységét a Bon-Bon. Ennyire kompromisszum készek vagytok, vagy ennyire nem foglalkoztok a problémákkal?
- Problémák természetesen nálunk is vannak. Szinte vérremenő csatákat vívtunk a stúdióban a hangszereléseken, de emberi problémák azok valóban nincsenek köztünk. Más zenekaroknál a legnagyobb gond a pénzből szokott adódni, de mi rögtön az elején letisztáztuk, hogy fele-fele minden. A dalokat közösen írjuk, a szövegeket Duba Gábor és én írom. Van köztünk egy egészséges munkamegosztás: Peti a közönséggel való kapcsolattartásra rendezkedett be, én pedig a háttérmunkákat végzem a produkcióban: koncertszervezés, szponzorkeresés, ilyesmi. Az elején megbeszéltük Petivel, hogy ezt nem adjuk ki a kezünkből, nem kell nekünk manager. Kicsit nagyobb fáradtság, viszont amit csinálunk, azért mi vállaljuk a felelősséget és csak magunkat lehet hibáztatni.

- Mikor volt a Bon-Bon a legsikeresebb?
- Két csúcspontunk volt: egyik szárnyalásunk 1999-re tehető, amikor a „Sexepilem” című "James Bondos" dal kijött. A másik tetőpont 2001-2002, a "Valami Amerika" idejében volt. Viszonylag mélypontnak gondolom a tavalyi évet, de ez mindenkinek egy rossz időszak volt, hiszen a gazdasági hangulat kivetült a szórakoztatóiparra is. Ez nálunk is érezhető volt. Ám úgy érzem, hogy a 15 éves dolgainkkal, meg az új lemezzel kapcsolatban újra felszálló ágba kerültünk, és most kaptuk a kiadótól az értesítést, hogy a rádiós játszási listán több hete másodikak vagyunk. Csak a külföldiek előznek meg minket, s azt hiszem, hogy ennél nem kell jobb visszajelzés.

- "Mindig úton" az új albumotok címe. Mit jelent ez a cím?
- Azt jelenti, hogy folyamatosan úton vagyunk 15 éve, hogy a zene iránti szerelmünk, a lelkesedésünk és a közönség szeretete hajtja a lábunkat.

- Mit érdemes tudni az új dalokról?
- Ezen az albumon aktuális, kissé merészebb témákat is feszegetünk, de a hallgatók mind stílusában, mind hangszerelésében a megszokott Bon-Bont kapják. Jelen vannak a lendületes, bulizós nóták, az irónikus hangvételű szakítós dalok, a magunk felé, valamint a világ felé is görbe tükröt tartó, odamondogatós szerzemények, melyekkel rávilágítunk a kényesebb pontokra és persze van szerelmes ballada is, amit egyértelműen elvárnak már tőlünk.

- Az utóbbi években eltűntetek a média látóteréből?
- Mi fellépni járunk, nem celeb partykra. Mivel nem tudnak minket lefotózni ilyen helyeken, azok kerülnek előtérbe, akik az efféle eseményeken részt vesznek. Mi eddig sem jártunk és ezek után sem szeretnénk. Végezzük a dolgunkat, nem akarok vacsorát főzni senkinek. Nem akarok bogarakat enni idegen helyen és kimaradok a vizes vetélkedőkből is. Minket a közönség úgy ismerjen meg és szeressen, ahogy a színpadon szerepelünk.

- Mikor döntöttétek el, hogy nem vesztek részt ilyen celeb eseményeken?
- Ezt az elején elhatároztuk. Igaz, ez a kezdetekben némi hátrányt jelentett, hiszen mostanában egy kezdő zenekar köztudatba hozása általában ennél sokkal gyorsabban megy, de úgy gondolom a lejáratása is. Az igazi, őszinte önmagadat csak akkor tudod adni, ha ezekkel nem foglalkozol. S ha különféle összekoccintós bulvár cuccokba belemész, akkor már kicsit kifordulsz magadból és nem őszinte az, amit mutatsz.

- No, de a közönség nem hiányolja, hogy nem olvashat rólatok a lapokban?
- Lehet, hogy hiányolja, de lehet viszont, hogy ez generálja azt is, hogy a bulikon sokan vannak, s ott tudnak velünk találkozni. Ott készségesek vagyunk, de a magánéletünket amennyire tudjuk óvjuk és vigyázunk rá. Nekem az a meggyőződésem, hogy az én kedvenc ételemet azt nekem kell tudnom, ha a közönség tudja, azzal nem jut előbbre. Azt, hogy kutyámat hogyan hívják azt jó, ha én tudom, vagy, hogy mikor nyírom a füvet, vagy mikor ér bánat, vagy akár öröm. Ezek a privát dolgaim. Nem akarom, hogy ilyeneket írjanak rólam, ezeket magamban elintézem.

- Szeptember 4-én lesz a jubileumi koncertetek a Népligetben. Mennyiben lesz ez több, mint az eddigi fellépések?
- Talán annyiban, hogy ezúttal látványban is szeretnénk egy kicsit többet nyújtani a közönségnek. Fénytechnikával, kivetítőkkel, mindenfélékkel készülünk és természetesen sztárvendég barátaink is segítenek nekünk és együtt ünnepelnek majd velünk.

- A koncert ingyenes lesz. Mi a célotok ezzel a nemes gesztussal?
- Szeretnénk megvendégelni a közönséget, együtt megünnepelni a 15 évünket és megköszöni, hogy kitartottak mellettünk. Ez a mi ajándékunk nekik. Elfogadta a meghívásunkat Auth Csilla, Zséda, Ganxta Zolee és a Kartel, a Budapest Jazz Orchestra és lesz egy meglepetés sztárvendégünk, aki kérte, hogy az utolsó 2 hétig tartsuk titokban a nevét.

- DVD-t terveztek a jubileumi koncertről?
- Igen szeretnénk, mivel még DVD-t sem jelentettünk meg, sőt életrajzi műveket sem, pedig valaki már egy megasztár szereplés után is életrajzi könyvet ad ki. Mi most a 15 év után gondolkodunk egy ilyenben, karácsony környékére tervezünk egy ilyen kiadványt.

- A weboldalatok is megújul ez ünnepi alkalomra. Éppen itt volt az ideje már, nem?
- Valóban eljött az ideje. Mivel mindent mi csinálunk, az utóbbi időben a lemez készítése és a sok fellépés miatt ez kissé el lett hanyagolva. Természetesen ezen az oldalon is szeretnénk újat mutatni. Tudjuk, hogy a most felnövő nemzedék nagyon fogékony erre a médiumra és azon dolgozunk, hogy nekik is a maximumot nyújtsuk.

- Ez azt jelenti, hogy fogtok chat-elni?
- Lesznek chat órák, amikor elérhetőek leszünk, de gondolkodunk webshop-ban is. Tehát, ami a „modernebb” zenekarok weboldalain megjelenik, az a miénken is elérhető lesz. Nincs mese, haladni kell a korral. Ezt a 15 évet nem lezárni akarjuk, nem egy best of albummal akarunk ünnepelni, hanem egy új 15 évet szeretnénk nyitni!

 Olvass tovább: Nem a díjakon múlik a siker: 15 éves a Bon-Bon

- Bíró -

[2010.07.09.]