"Szörf az ürességen át a pozitív felé” – Klaxons interjú

Klaxons koncert hiányában szavak maradtak a délutáni interjú maradványaiként. Mint kiderült, Shakespeare ük-ük-ük-ük-ük-ük-ük-ük unokájával beszélgettünk. Egyiptomi útjuk után a zenekar billentyűse rosszul lett, így az orvosok tanácsára elmaradt a fellépés.

- Stratford-Upon-Avon-ből származtok, ha jól tudom. Találkoztatok már az „Avoni hattyúval”?
James Righton: - Egy hattyúval? Nem tudom, hogy ki az „Avoni hattyú”.

- Shakespeare.
James: - Ja, William-re gondolsz! Ő az ük-ük-ük-ük-ük nagyapám.

- Tényleg? Most viccelsz!
James: - Esküszöm! Shakespeare a 8-szoros ük-nagyapám.

- Szereted a műveit?
James: - Mivel az ük-nagyapám, muszáj!

- Van kedvenc darabod tőle?
James: - A vihar.

- Miért?
James: - Mert az egy nagyon viharos dráma.

- Jamie, Te ugye a Greenwich egyetemen tanultál filozófiát, de abba hagytad. Miért?
Jamie Reynolds: - Sokan azt gondolják, hogy a filozófia felesleges. Én nem azért hagytam abba, mert nem tartottam fontosnak, hanem mert pénzt kellett keresnem. Most is olvasással töltöm a szabadidőmet.

 - Van kedvenc filozófusod, vagy filozófiai irányzatod, ami meghatározó az életedben?
Jamie: - Jelenleg nincs. Most a szituacionista Guy Debord-tól olvasok. 20 éves koromban eldobtam a könyvét mondván, hogy ez hülyeség. 10 évvel később újra elővettem, mert azt gondolom, hogy „A spektákulum társadalma” nagyon releváns a mai világban. Élvezem ezt a könyvet.

- Mi a „New Rave Movement” szerinted? Az előfutárainak, vagy a képviselőinek tartod magatokat?
James: - Jamie alapította ezt a stílus irányzatot 5 évvel ezelőtt. Az „Enemy” című magazinban írtak róla és sok más zenész, banda is társult hozzá. Hihetetlen, hogy ez a műfaj milyen régi és ennyi év után is gondolnak rá az emberek. Nagyon nehéz meghatározni ezt a mozgalmat.

- A legutóbbi albumotok címe „Surfing the Void”. Mit tartasz fontosnak elmondani róla?
James: - Ez a legközelebbi hangzása önmagunknak. A lemez a zenekar hangja, a négy egyén hangja, akik feladták önmagukat azért, hogy valami teljességet alkossanak. Ez képviseli az eddigi legigazabb hangzásunkat.

- A lemez címadó dalából egy idézet: „Here the void screams inside me.” („A hiány üvölt itt belőlem.”) Milyen ürességről beszéltek? Be lehet tölteni ezt a hiányt valamivel?
James: - A hiány a pillanat üressége, vákuma.

- Miért van vákum?
James: - Talán az embereknek hiányzik valami az életükből. Mi szörfölünk, hajózunk az ürességen át. Az üresség negatív, de ha szörfölsz rajta, valamiféle pozitívat teremtesz, ami alapvetően nem létezett.

- Tehát akkor ti nem szenvedtek az ürességtől ilyen értelemben?
James: - A legrosszabb dolgokra is tekinthetsz úgy, mintha azok a legpozitívabb történések lennének az életedben.

- Mi az a fő dolog, ami hiányzik az emberek életében?
James: - Bármi lehet, nem feltétlenül egy valami hiányzik. Az ürességet pozitívvá lehet alakítani. Remélem, fel tudjuk tölteni az embereket. Boldogabbak vagyunk ezzel az albummal, mint eddig valaha is az életünkben.

- Milyen a Balaton hangja? Illik a zenétekhez?
James: - Fülsértő, a fejem egyfolytában dübörög ettől a „tuc-tuc”-tól. Arra vágyom, hogy egy pillanatra kiszabadulhassak a „drum & bass” környezetből.

- Mit mondanak a visszhangok? („Echos” című dal az új albumon)
James: - Mi csak kitettünk valamit és még nem tudjuk mit kapunk vissza. Várakozó állásponton vagyunk a visszhanggal kapcsolatban.

- Az anyukámnak ma van a születésnapja. Mit üzennél neki?
James: - Tényleg? Nagyon szerencsés, hogy ilyen csodálatos lánya van. Biztos vagyok benne, hogy boldog és nincs hiány az életében.

-Bajnóczi Piroska-

[2010.07.11.]