"Hol vagy? Egy fa alatt..." - A Campus Fesztiválon jártunk

Csütörtökön délután kíváncsian indultunk a debreceni Campus fesztiválra. A helyszínre érve tudatosult csak bennünk, hogy bizony elhagytuk a polifoamokat, a sátorvasakat pedig nem vittük magunkkal.... Így kezdődött a debreceni Campus Fesztivál.

Igazi látványossággá vált a fára felkötött alvóhelyünk, aminek szolgáltatását végül nem vettük igénybe. A kempingben kellemes viszonyok uralkodtak, volt elegendő hely mindenki számára. A nap egyik meglepetése számomra a fesztiváloktól nem megszokott tisztaság a mosdókban, az elegendő meleg vízről nem is beszélve.

Este 6 óra felé indult be igazán az élet: a Magashegyi Underground Bocskor Bíborkájának tánca még mindig elképesztően laza, igazi jó hangulatú koncertben volt részünk. A HS7 fél sátornyi tömegnek zenélt, azonban az első sorokban tomboló tinik szájáról leolvasható volt, hogy nem véletlen tévedtek a koncertre. Egy hosszabb beállás után Beck Zoli csapata készen állt arra, hogy 'meghaljanak a színpadon'. A frizurája új, de a lelkesedése a régi! Igazi izzadós bulit csaptak, ráadásul egy olyan dalt is kaptunk, amit még saját elmondásuk szerint a próbateremben sem játszottak el teljes egészében. A legnagyobb tombolás persze most is a Bogozd ki című számra tört ki. Kétszer is visszatapsoltuk a pécsi zenekart, végül a jól megszokott Sötét van klasszikussal búcsúztak a Campustól.

A nagyszínpadon az Edda 30 éves születésnapi koncertjét élvezhette a nagyérdemű, melynek közönsége annyira vegyes volt, hogy az első sorban énekeltek a nyugdíjasok a fiatalokkal. Persze azért ezen a koncerten az idősebb korosztály volt többségben. Az est meglepetése volt, hogy Pataky Attila a Republic 20. születésnapját ünneplő, és egyben búcsúkoncertet adó Cipőt hívta közös éneklésre. Utóbbi kevésbé volt lelkes, de a közönség hangulatát ez sem rontotta el. A hosszúra sikeredett koncert végén a színpadot ellepte a közönség, ami engem egy falusi búcsúra emlékeztetett...

Aki elfáradt a sok mozgásban, a dumaszínházasok előadására igyekezett. A keskeny, kivilágított úton pár perc alatt el lehetett jutni a legtávolabbi színpadhoz is, ahol Kiss Ádám és Kőhalmi Zoltán hozta a jól megszokott színvonalat! A kissé ittas, de teltházas közönség minden poént kitörő lelkesedéssel fogadott. Előkerültek a rendőrös, barátos, családos történetek és dicséretükre legyen mondva, nagyon keveset hallhattunk már előtte!

A fellépés végére már a koncertek helyett a DJ-ké és a kempingé volt a főszerep. Lovas maszkunkat felvéve belevetettük magunkat az éjszakába, egészen kifulladásig. Érdekes és szokatlan volt, hogy a büfékben és a mosdókban sem kellett 3 percnél többet várni, de persze ez senkinek nem okozott kellemetlenséget!

A fesztivál következő, legjobban várt napján a 'kölcsönsátorban' ébredeztünk az egyébként sem kellemes hangú vuvuzelára. Hála a sátor vékony falának egy komolyabb telefonbeszélgetést sikerült elcsípnünk. Az illető a 'hol vagy?' kérdésre praktikusan az 'egy fa alatt' választ adta, ami azért nem meglepő a debreceni nagyerdő kempingjében. Saját kis szaunánkból kimászva még sok fesztiválozót láttunk, aki a helyét kereste a sátrak egyikében, de minden bizonnyal nem találta meg délelőttig.

Egyre többen jöttek, érezhetően többen voltak már délután is az első naphoz képest. A nagyszínpad előtt is sokan gyűltek össze a főként reggae-t játszó Irie Maffiára, ahol a fergeteges hangulatról a tizenegy fős társaság gondoskodott. Mondhatni a magyar könnyűzenei fesztiválok elengedhetetlen résztvevői lettek, és ez nem véletlen!

Ezzel párhuzamosan kezdődött a Vad Fruttik sátras bulija, ahol előkerültek a legpörgősebb dalok mellett a szotyik is, amik végül a közönségben kötöttek ki! A tömeg együtt énekelte a legismertebb slágereket, így a Sárga zsiguli szólt a leghangosabban az alternatív rockbanda koncertjén. Jól megizzadtak a srácok a rajongóikkal együtt, hiszen még este is forró volt az idő, és persze a hangulat.

A nagyszínpadon kezdődött a Kispál és a Borz utolsó debreceni koncertje. Személy szerint ezt vártam a legjobban, és nem is okozott csalódást Lovasi András bandája. Többször tévesztették el az akkordokat és a szöveget, de a kellő profizmus és a tapasztalat miatt ez csak tovább fokozta a hangulatot, és mindig jól jöttek ki az efféle bakikból. A legismertebb dalaikat adták elő, egy igazi hosszúra nyúlt koncertet élvezhettünk. Méltó befejezés volt a legpopulárisabb 'Ha az életben' című szám, amin az utolsó energiáinkkal ugráltunk a forróságban. Néhány tapasztalt fesztiválozó vízzel spriccelte a társait, amiért hálával tartozunk nekik:) Kispál András annyi cigit szívott el a koncert alatt, amennyit tőle megszokhattunk. A koncert végén összedugták a fejüket a nagyok, és egy fél perces dalt írtak nekünk spontán. Lovasi a következővel fejezte be a koncertet: "Ezért szűnik meg a Kispál és a Borz, mert már nem tudunk együtt dalokat írni".

Ezután kissé más stílusban Bob Sinclar francia DJ következett, ahol a house zene szerelmesei élhették ki magukat. Meg merem kockáztatni, hogy ezen a koncerten voltak a legtöbben. Egy igazi kuriózum is a színpadra lépett az este: Korda György és Balázs Klári mulatott a Zwack sátornál. A legnagyobb meglepetésemre az első olyan fellépő volt, akinek a szervezők lebecsülték a közönségét, hiszen jóval többen voltak kíváncsiak a poker-király Kordára, mint amennyit a sátor befogadott.

Az utolsó napra az idő nem feltétlen kedvezett a koncerteknek, de a nagyszínpad várva várt bandáit ez mit sem izgatta. A közönség pedig önfeledten várta a nagyokat. A napsütést a Subscribe zenekartól várták, akik nem okoztak csalódást a jókora közönségüknek. A metál banda iszonyatos módon zúzott, élvezték a nagyszínpad adta lehetőségeket.

A nagyszínpad előtti közönség kissé lecserélődött, és mindenki az óráját lesve várta a Quimby-t, aki szerintem az idei évre nőtte ki magát igazi fesztiválos együttessé, akik nélkül nem érdemes egy ilyen rendezvényt meghirdetni. Hatalmas tömeg gyűlt össze Kiss Tibi előtt, akiben most sem kellett csalódnunk. Teljes odaadással 'adta meg magát' a közönségének. Nemrég tudtam meg, hogy mit jelent az együttes neve, de nem árulom el; aki kíváncsi, nézzen utána!

A 'fesztivál koncertje' pedig a Tankcsapda volt. Rájuk voltak a legtöbben kíváncsiak a 2010-es Campus fesztiválon. Az otthoni közönségnek játszó rockbanda az utolsó energiáit szívta ki a fesztiválozóknak, és méltó befejezése volt a nyár egyik legtisztább és legbarátságosabb zenei rendezvényének.

Campus 2010 Galéria

-tocka-

[2010.08.02.]