5 nap Jamaica, avagy a nagy peace Monorierdőn

Idén is megrendezésre került az első közismert magyar reggae zenekar, a Ladánybene 27 által szervezett Reggae Camp. A július 27–31-ig tartó fesztiválnak a monorierdei kemping adott otthont.

A fesztivál több mint egy évtizedes múltra tekint vissza. Megfordult már a színpadon a legkisebb magyar zenekartól kezdve olyan nagy jamaikai előadó is mint, Yellowman, Michael Rose illetve Don Carlos. A Camp (ahogy az öreg motorosok hívják) teret ad minden kibontakozni vágyó reggae zenekarnak, és fontos mérföldköve a magyar reggae zene fejlődéstörténetének. Az első két nap a bemelegítésről, ismerkedésről, feltérképezésről, és a "stressz gúnya" levedléséről szólt.

Az első napokban leginkább sound systemeket, dj-ket, olykor mesteri idillt teremtő selectorokat, majd erőlködő MC-ket hallhattunk. A szerdai Hungarian Reggae Contest Day-en a szellem megvolt, de még rengeteg gyakorlás vár az ifjú padavanokra. Csütörtökön beindult az igazi fesztiválhangulat, amit Mr.Perfect (jam) teleportált a monorierdei kempingbe. Ő megmutatta mi is az igazi jamaicai riddim. Kitett magáért, idejét nem sajnálva, a fesztivál egyik legmasszívabb estjét szolgáltatta.

A pénteki nap aprópója Everton Blender and the Blendemic Band volt. Nagy meglepetésre a késői órák magyar fellépői, mint a Riddim Colony és a Paso közel kétszer akkora tömeget mozgatott meg, mint a jamaicai előadó. Ezen úton ki is térnénk a Paso-ra, akik felettébb nagy energiát zúdítottak a közönségre és a legtáncolhatóbb ska zenével csábították azt a nagyszínpad elé.

A szombati nap (egyben az utolsó) a Budapest Riddimmel és az Another Day-jel kezdődött, megfűszerezve az amúgy jó zenét egy adag íztelen, félresikerült MC-vel (Milli Chab). Ezután a cseh földről érkezett Junior Tshaka, aki egy félig üres (vagy félig teli?) színpad előtt lépett fel, inkább folk vonalra mozdulva, mint reggae-re. Ezt követően a fesztivál teremtői, a Ladánybene 27 töltötte meg a színpadot és a teret, a mindenki által jól ismert slágereikkel, hangzásvilágukkal, ami mindenki számára egy kellemes atmoszférát varázsolt az erdőbe.

Végül a fesztivál utolsó és az est fő fellépője a rastafari mozgalom elkötelezett katonája, Lutan Fyah (jam) vette át a mikrofont. Több mint 2 óra szövegelés, megállás nélküli tánc és party vette kezdetét, amit kissé lelohasztott, hogy az utolsó 15 percben a backstageben ülve folytatta a show-t ki tudja miért. Minden elismerés a High Grade Band-nek, akik korukat meghazudtolva tökéletes minőségben, precíz és remek riddimekkel biztosították Mr.Lutan Fyah-nak a "hátteret".

A legnagyobb békességben és családi hangulatban telt a hét. A medencéket bár kevesen használták, ránézésre is hűsítőnek tűnt. Az éjszakai mozi töltötte a teret, remek dokumentum és koncert videókkal. A "Menedék" és az ELTE teaháza kellemes chill pont volt, társasjátékokkal, könyvekkel, folyóiratokkal, babzsákokkal, udvarias kiszolgálással. Alap kellék a frizbi, ez bebizonyosodott. A CK sátor biztosította a csocsót, teljesen díjmentesen ami pozitív, és tájékoztatta az alternatív életmód iránt érdeklődőket.

A fesztiválon az alternatívák hiánya olykor lőzöngésbe vezette a kempereket. Napközben bár dübörögtek a sound systemek, néha az ingerszegény környezet kreatívitásra ösztökélte a nyájat. A nagyszínpadon zajló koncertek alatt jövőre több alternatív zenei, kis túlzással non-stop szóló sátrakat érdemes lenne tesztelni.

Az idő kedvezett, a holdtölte segített, hogy mindenkinek az emlékezetébe vésődjön ez a kellemes idilli és mosolyt fakasztó 2010-es Reggae Camp. Az emberek itt békében tudtak egymás mellett létezni, amit sajnos a hétköznapokba szakadva és szürkülve sok ember elveszít és elfeled.

Külön köszönet Zsoltnak a képekért! Béke!

-gurdell&mondo-

[2010.08.07.]