Jó hírünk van a musicalbarátoknak, musicalrovatunk elnyerte végleges formáját. Ezentúl hétről-hétre egy-egy közkedvelt muzsikát ajánl az Operettszínház kiváló művésze Siménfalvy Ágota.
A Chicago alaptörténetét Maurine a Chicago Tribune törvényszéki tudósítója, Dallas Watkins írta.A színdarab első változata 1926-ban a "The Brave Little Woman" címet viselte.Két filmadaptáció készült belőle: 1927-ben egy némafilm "Chicago" címmel, majd 1942-ben a "Roxie Hart" Ginger Rogers főszereplésével. A mese időt állónak bizonyult, a gyilkosságról és a média manipulációjáról miden időben sok a mondanivaló.
1975-ben John Kander, Fred Ebb és Bob Fosse musicallé dolgozták át a Broadwayn; a főszerepeket pedig a színpad legendás sztárjai, Gwen Verdon és Chita Rivera alakították. A történet érdekességét fokozta a zene és a dalszövegek.
Férjgyilkos asszonyok, korrupt igazságszolgáltatás, médiahatalom és manipulált közönség, hírhedtség és híresség elmosódása - erről szól a Chicago.
A média és a közönség manipulálásáról szól, tele humorral. Az, hogy a sajtónak micsoda hatalma van, az több mint 30 évvel a darab születése után már nem újdonság. De az igen, hogy az illúzió, a látszat és a valóság közötti feszültséget hogyan tudjuk megmutatni egy olyan világban, ahol magától értetődő, hogy ma, a celebek korában 5 percig bárki lehet híres.
Magyarországon először a '70-es években mutatta be a Fővárosi Operettszínház Galambos Erzsi, Felföldi Anikó és Harsányi Frigyes főszereplésével. Az utóbbi években több vidéki társulat is műsorára tűzte, de játszották a József Attilában Ullmann Mónika és a Madách Színházban Malek Andrea főszereplésével.
Jelenleg Zsótér Sándor rendezésében a HoppArt Társulat formabontó előadását láthatja ritkán az érdeklődő.
Musicalfilmet az elsőfilmes rendező, Rob Marshall készített belőle, a főszereplők Renée Zellweger, Catherine Zeta-Jones (Oscar díjat kapott alakításáért), Richard Gere.A két hölgy nem csak a bár színpadán sztár, hanem a börtönben is.
Az egyszerű sztori a filmban csak ürügy az éneklésre és a táncra. A jelenetekhez illeszkedően egymást váltják a dalok és a hozzájuk illő koreográfiák, amelyek mind Roxie képzeletében játszódnak le. A zenés kis etűdökből áll össze a repertoár, és a rengeteg szín, mozgás és csillogás megteszi a hatását Roxie szerepe Renée Zellwegernek jutott, és ragyog is benne: személyisége átüt az egész történeten. Ha viszont táncra és énekre kerül a sor, akkor Catherine Zeta-Jones a profi, hiszen ő eleve táncosnői karrierre készült.
A mostani filmhez azonban kicsit átírták a forgatókönyvet - nem a történetet változtatták meg, hanem a felállást. Amíg a színpadon minden zeneszám "élőben" játszódott, addig a vásznon ezek csupán Roxie fantáziájának szülöttei, vagyis többnyire meg sem történnek.
A 15 dal énekfelvételeit mindössze egy hét alatt vették fel, de Marshall koreográfiáját kimerítő, napi 14 órás munka során sajátították el. A tréning nem ért véget akkor sem, amikor a filmfelvételek elkezdődtek. A próbákat ezután szombatonként tartották, ekkor dolgoztak azokon a jeleneteken, melyeket a következő héten rögzítettek.