A Larry Hangman zenekar egészen új, ám zenészei egyáltalán nem kezdők. Az elektropop duó két tagja Kanász Dusán és Tisch Bálint – Bálint neve a !nylon me nevű electro-trash bandából ismerős lehet. A zeneszerzést és a hangszerelést együtt csinálják, a szövegeket Kanász Dusán írja. Ők ketten már tíz éve együtt játszanak, nemrég egy időre Moldvai Márk is csatlakozott hozzájuk, aki jelenleg a Mitsourában játszik, korábban pedig a Neo-ban zenélt.
Kanász Dusán és Tisch Bálint első zenekara 2000-ben debütált dark-goth jellegű zenével, ami végül kiadási és egyéb nehézségek miatt annyiban maradt, majd jó pár évvel később alakult meg a Larry Hangman, már egészen más törekvésekkel és stílussal, amelyet a Petőfi, vagy a radiocafé is elismer. 2010-ben pedig jelent meg az első albumuk, a Sinus Pop tizennégy dallal, igaz, szerzői kiadásban, házi stúdióban felvéve.
A Sinus Pop a csapat meghatározása szerint elektronikus szintipop, de azért ezen a lemezen átüt a múlt: a korábbi dark-goth atmoszféra maradványai keverednek egy kis Depeche Mode és Bonanza Banzai-utánérzettel, de hangsúlyozom, hogy csak utánérzettel.
A lemez stílszerűen nyit a Siesd el című dallal: „Na jól van, most már kezdjük”, de nemcsak a szövege miatt, hanem mert ez az egyik legjobb dal a Sinus Popon, hatásos, főleg a végén hallható popos női vokálokkal, slágergyanús.
A Fogyasztó című szám is az. Előszeretettel játsza az MR2-Petőfi Rádió. Ez egy igazi szintipop darab, amelynek a szövege társadalomkritika akarhatott lenni, de maximum egy lázadó tinédzser szájába adható az olyan részekkel, mint "a napi sorozat majd megold mindent" vagy "varázsolj nekünk médiaistent". Bár az is lehet, hogy ez egy fricska akart lenni, a fogyasztó lét és egyben önnön létük kifigurázása, ha innen nézem, gegnek jó, de erre hosszútávon akkor sem vagyok vevő, nem üti meg a lécet a dal, mégis a lemezen kétféle változat is van belőle. Sőt, erre a számra már néhány évvel korábban készítettek egy klipet is, ami ritmusra ugrálásra és kontrasztos megjelenítésre épít, de a látvány sajnos nem ad többletet az auditív észleléshez:
Az Egyáltalán nem című szám jóval érdekesebb, igaz, hogy ahogy elkezdődött, nem fűztem hozzá sok reményt, de később egészen kibomlik. A zene igen hatásosan kelt feszültséget a ráénekelt kántálásszerű énekkel, budapesti éjszakai klubok szédült hangulatát idézi, de vannak benne váltások, lecsendesedések is, amelyek aztán visszafolynak az eredeti alapritmusba és dallamba, mondhatni refrénbe. Azt hiszem ez a lemez legsikerültebb dala.
A Hétköznapi szerelem zenei alapja egész jó, de az ének és a szöveg miatt ez ismét egy gyengébb darab, ahogy a Mért nem jöttél ma is? vagy a Legyen láb is: „legyen a karika most a gyűrű / és a gyűrű most az örök”, és erre persze a „körök” lesz a rím. Az Én szeret te szintén gyengébb, pedig az effektjei és a női ének miatt az Anima Sound System Németh Jucis korszakára emlékeztet, de sajnos annak csak távoli rokona. A Boldogság multiplex című dalt szintén ebbe a kalapba helyezném, pedig a Fogyasztó mellett ebből is két változat van a lemezen.
Az Ingerszegényben stílusok keveredését hallhatjuk, van benne egy basszusgitárszerű effekt, de egyébként elég egysíkú és se nem túl összetett, se nem túl bonyolult, de ez akár az egész lemezre vonatkoztatható. Meg úgy általában, nem is túl eredeti ez az egész anyag, a Taxi, készpénz, útlevél például kísértetiesen hasonlít Tiga You Gonna Want Me című számára, és arculcsapásnak ráadásul még ott van benne egy R-Go idézet is.
A Hangulat egy kellemesebb, bulizós dal, a Kicsikém szintén, szórakoztató közönségovációval ellátott záródarab, pörgősebb a többinél, és a lemez kereteként visszatér benne az első dal szövege.
Annak ellenére, hogy a duó elektronikus műfajban alkot, és eddig a gitáron kívül semmiféle hangszert nem használt koncertjein, a Petőfi mégis meghívta őket Akusztik című műsorába, amit végül örömmel abszolváltak. Bálint zongorázott, Dusán énekelt – sokszor a stúdióban felvett saját hangjára és ritmusaira énekelt rá. Kiegészítésként a Kinkiez zenekar gitárosa, basszusgitárosa és dobosa érkezett hozzájuk (Kovács Áron, Baumgartner Sándor és Tóth Mihály), de a Sajnarana zenekar harmonikása, Keszei János is besegített. Énekben, vokálban Kiszner Linda és Frenk társult a produkcióhoz, amely igazán nevezhető akusztikai performansznak. Érdekesség még, hogy a feldolgozásra választott daluk a Sohase mondd volt, amelyet a német Trio zenekar Da Da Da című slágerének alapjaival társítottak. Ez a dal és az egész akusztikus megoldás sokkal jobban sikeredett, mint maga a lemez. De a srácok nemigen szeretnek mással együtt dolgozni a koncertjeiken, nem túl együttműködők, viszont enélkül nem biztos, hogy sokáig jutnak.
A duó állítólag nem szánta slágeresnek a darabokat, mégis eléggé mainstream lett a legtöbb, mondjuk van is egy figyelmeztetés a honlapjukon: „Vigyázat POP”. Tény, hogy a magyar popon belül lehet esélyük, de azért a neten már most olvashatunk róluk olyan közönség reakciókat, hogy amit csinálnak, az „a legkommerszebb ciki-szinti-pop”, Bálinték viszont kitartóan az indietronik előfutárának vagy popnak nevezik saját zenéjüket.
Bálint és Dusán saját bevallása szerint sokféle zenét meghallgat, kettejük zenei palettáján ott vannak a popipar nagyjai a Depeche Mode-tól Nick Cave-ig, de a maiak közül például a The Knife, a The Presets, a Cut Copy, de akár Sophie-Ellis Bextor is, mert szerintük egy dal attól még nem rossz, hogy pop. Na igen, attól még nem is. Döntse el mindenki maga mit ad neki ez a lemez.
Hírek
