Ákos cirkuszt és kenyeret ad?

Lágy húrokon

Másik csoportot képeznek az Ákostól mérsékelten meglepő lírai szerzemények. Ezek közül is voltak egyszerűbben befogadhatóak és megszerethetőek, mint a Minden álom véget ér, ami bizonyos szempontból a Katona imájának tovább gondolása. A kedvencem persze ebből a csokorból az A fénybe nézz. Hibátlan, egyértelmű sláger, amit második hallgatás után kívülről fúj mindenki. Aki pedig látta, értette és megkönnyezte a hozzá készült filmet, annak egyből átfut a kellemes bizsergés a tarkóján ahogy az első akkordjait meghallja a rádióban. Nem véletlen, hogy a Szindbád dala mellett ez hangzik fel ott a leggyakrabban. Ez ismét egy olyan szám, amit a hangszerelés és a vonósok tesznek még annál is többé, mint ami. Ugyanez igaz az Érintőre is. Talán az a legtipikusabb Ákosos szerelmes líra. Hiánya űrként tátongana e korongon is. Finoman hangszerelt, az akusztikus gitár, a billentyűsök a vokál és a vonósok harmóniáját a szám végén felsíró gitárszóló csak még jobban kiemeli.

Az Óda finoman szólva is más húrokat penget meg férfi és nő viszonyának bemutatásakor, mint ahogy korábban azt a Szindbád dala tette. Sőt, talán mondhatom, hogy Ákos minden korábbi hasonló tematikájú versnél érettebb, mélyebb, összetettebb ez a dal. Hát hiába. Én megmondtam. Az évek... Amelyek még talán ennél is jobban megnyilvánulnak a CD utolsó szerzeményén. A kéz a tarkón című számmal 20 évvel ezelőtt nem tudtam volna mit kezdeni. Most már érzek valamit, amikor hallgatom, de még nem az igazi. Mire érteném, már véget ér. Mire megszeretném, már csak emlék lesz? Remélem, nem.

A második vonal

A Játékharcot az első (néhány) hallgatás során a feledhető kategóriába soroltam. De szép lassan megtaláltam a helyét a lemezen (és a koncerteken is) és talán meg is értettem valamit az üzenetéből. Ezzel együtt soha nem lesz még a top 40-es listámban se. Annak ellenére ezt mondhatom a Főleg régen című számról is, hogy az egy jópofa kikacsintás Ákostól, kicsit a Szindbád turné Lady Gaga gegjét juttatta eszembe. Ötletes színfolt ez az elektronikus zenei betét, amely méginkább eklektikussá teszi a lemezt, de ennél azért nem több. A Nézz szembe vele egy újabb nehezen kategorizálható szám, már szinte meg sem lepődtem rajta, hogy olyan, mint ha a rap világába tennénk egy kis kiruccanást. Zeneileg nehéz a szerző legjei között emlegetni, de a szövege annyit mindenképp megér, hogy legalább egyszer megfontolás tárgyává tegyük.

Külcsíny

Arra már kár is pazarolni a szót, hogy Ákos legújabb lemezét is tökéletes hangzásban és igényes formában kaphatják meg mindazok, akik nem elégednek meg a középszerűséggel és azzal, hogy egy alkotást értékvesztett formában tegyenek magukévá. Ilyen minőségi munka megérdemli, hogy ne MP3 formátumban töltsük le az Internetről. Aki ezt teszi, nem is tudja, mit veszít. A különbség nem kifejezhető százalékokban, nem mennyiségi, hanem minőségi. És itt nem csak a DVD mellékletről, vagy a számok szövegét tartalmazó, nagyszerű képekkel illusztrált füzetecskéről van szó. Elvész a részletekben, a félhangokban sem mérhető nüanszokban rejlő lényeg, ami a művészetet vagy a jó iparos munkát megkülönbözteti a tucatárutól.

És hogy mindezek mellett mitől is igazán jó számomra az időközben máris platinalemez minősítést elért Katona imája? Attól, hogy Ákos nem cirkuszt és kenyeret ad nekünk. Nem azt tartja szem előtt, hogy mit vár a nép. Felvállalja a „főleg régen” kritikákat és a maga útját járja. Ami most már egy kicsit az én utam is. Mint mondtam, szerencse, hogy együtt öregszünk.

- Balázs András -

[2010.12.09.]