Karácsony 2010: Ákos nagyon bőgött szenteste

Mindig is sajátos rituáléi voltak a szentestét megelőző napoknak, a nagybevásárlástól a káromkodással fűszerezett fenyőfaállításig – meséli Kovács Ákos a Zalai Hirlapnak adott interjúban.

A már platinalemezt érő A katona imája album szerzője a Teleki téren, a piac mellett nőtt fel, ott olyan ünnepi bevásárlást lehetett csapni, hogy az csuda!

- Gyerekként óriási élményként éltem meg, hogy nagyjából tízéves koromtól a szenteste előtti éjjelen segíthettem apámnak a szaloncukor-kötözésben: így lettem beavatott. Édesanyám mindig sütött-főzött, a konyhában is szerettünk segédkezni, anya el is várta. Igazi felnőttnek éreztem magam, ha én keverhettem a majonézt. A legizgalmasabb az a rendszer volt, hogy december 24-én kora este apám mindig elvitt minket sétálni az öcsémmel együtt, hogy anyám feldíszíthesse a fenyőfát. Néha a pályaudvarra mentünk, néha elvitt a reptérre: a kihalt állomásoknak számomra máig karácsonyi hangulata van.

 

Az interjúban Ákos elmondta mi volt az, ami nagyon vágyott gyerekként.

– Egy gitárra vágytam 15 évesen, ezt kértem karácsonyra. Édesanyám jó előre meg is forgavásárolta a Triál hangszerboltban 610 forintért a bolgár gyártmányú Orfeusz gitárt, de én már szeptemberben megtaláltam a szekrényben, és karácsonyig gyakorlatilag egy nagylemezre való anyagot összepötyögtem rajta. A gyerekkori karácsonyok közül nem lehet kiemelni egyet sem, mindig csoda volt nálunk az ünnep, ezt semmi sem zavarhatta meg, pedig anyám hosszú éveken át súlyos beteg volt, s nem éltünk éppen jómódban. A napokban lesz tizenöt éve, hogy meghalt, egyre jobban hiányzik. Amikor tizennyolc évesen „Kovács honvéd” fedőnév alatt a Magyar Néphadsereg katonájaként éppen szentestén kellett védenem a hazát a NATO erőitől, éberség ide vagy oda, úgy bőgtem az ügyeletesi asztalra borulva, mint a záporeső. 

Még több karácsony?



- PLT alapján zene.hu -

[2010.12.06.]