Április 4-én az ír God Is An Astronaut fogja a belső öröm taktusaira táncoltatni az egybegyűltek szívét-lelkét a Dürer Kert nagytermében.
Az első budapesti koncertjét adó post-rock zenekar méltán az egyik legnépszerűbb hivatkozási alapja - továbbá emblematikus alakja - a színtér folyamatos formálódásának, hiszen az MTV által is támogatott Kinsella-testvérpár bandája már a kezdetek óta mintegy bábáskodva állhatott az akkor még első határozottabb szárnycsapásai előtt álló hangzásvilág felett.
Mindezt úgy, hogy a God Is An Astronaut zenéje sosem tűrte meg ezt a korlátot, és mindig a lehető legtágabban, legszellősebben igyekezte kikerülni a skatulyázás béklyóját, öt lépés távolságot tartva a műfaji kategóriáktól és sémáktól. Ez nincs másként tavaly megjelent ötödik nagylemezükön sem, amely minden korábbinál nagyobb térrészt szakít ki az elektronikai hangulatkísérleteknek, természetesen úgy, hogy a karakteres dalszerkezetek, a változatos hangszerelések, valamint a felkavaró és kétségkívül megindító zenei betétek összhangja már csak a minőségi összhatás tükrében is megmaradt.
Az újraértelmezés így ismételten sikeres volt, hiszen ahogy a 2009-es, a zenekarról elnevezett nagylemez már borítójának tükrében is letépte magáról a sztereotip láncokat, úgy az Age of the Fifth Sun dalai éppúgy sugározzák a letisztult, benyomás alapú zenei érzékenység legmagasabb fokát, ahogy a zenekar karakteres hangzására jellemző dinamikus, magával ragadó hangulatfátylak is kellő szerephez jutnak.
Hírek
