Egy zongorán, hatan - interjú Dániel Balázzsal

Nem is olyan régen volt december 11-e, amikor Győrben minden a boogie woogieról szólt, na meg Dániel Balázsról, aki a stílus hazai nagykövete. A koncertről és az azt követő after partyról beszélgettünk vele.

– Vágjunk bele talán a legkényesebb kérdéssel: minden úgy alakult, ahogy terveztétek?
– Igen, a koncert teljesen úgy alakult, ahogy elterveztem. Sokat gondolkoztam a műsorterven, szerintem sikerült egy színes és humorral fűszerezett estet adnunk.

– Kellett pótszék is? Nyilván fiatal zenészként szokni kell még a teltház látványát. Milyen érzés volt?
– Igen, a koncertre immár harmadik alkalommal is pótszékes teltház volt. Örömömre szolgál, hogy már volt alkalmam többször teltház előtt játszani koncerttermekben, így már nagyobb izgulás nélkül tudtam játszani. Természetesen minden koncert más és más, de itt a közönség igazán fantasztikus, a legkisebb izgalom pillanatok alatt elszáll az első szám játszása közben.

– Váray Laci, a Colombre Band vezetője is Veled zenélt. Mindketten győriek vagytok? Pontosan honnan az ismeretség?
– Ha jól emlékszem, akkor először 2008-ban zenéltünk együtt Ferenczi György vezetésével a mosonmagyaróvári Majálison. A zenekar zenéje nekem nagyon tetszik, rendkívül egyedi a hangzásviláguk. Így egy kicsit ők is hasonló cipőben járnak, mint én, mivel az általuk képviselt stílus is ritka Magyarországon. Azóta már többször találkoztunk különböző fesztiválokon fellépőkként.

– Időzzünk itt el egy kicsit még: elképzelhetőnek tartod, hogy egy győri kooprodukció keretén belül szerepelj egy Colombre koncerten, vagy lemezen?
– A Colombre Band és az én zenei stílusom azért távol áll egymástól, szerintem az ő hangzásviláguk azokkal a hangszerekkel kerek, amikkel játszanak. Esetleg pár szám erejéig lehetségesnek tartom, hogy meglepetésvendégként eljátszunk pár közös számot. Váray Lacit és Csordás Veronikát könnyű volt elcsalni a boogie estre, mivel hozzájuk is közel áll a blues, így hamar összeszoktunk a próbák során.

– Ha ki kellene emelni egyetlen pillanatot a koncertből, melyik lenne ez?
– Ez nagyon nehéz kérdés, mivel annyi minden történt a koncerten, hogy nehéz onnan egy pillanatot kiragadni. Természetesen, ha a közönség állva tapsol, az egy felejthetetlen élmény, szerencsére idén is volt benne része zenésztársaimnak és nekem. Külön élvezet például, amikor egy zongorán 4-en, vagy a koncert végén 6-an játszottunk, ilyenre ritkán kerül sor, így ez is felejthetetlen pillanat volt számomra. Valójában az egész koncertet nagyon élveztem, hiszen olyan zenészekkel játszhattam együtt, beleértve triómat, vendégzenészeket és a külföldi vendégeket is, akikkel garantált az örömteli zenélés.

– Mesélj a többi vendégről is!
– Trióm tagjai szintén győri zenészek: Koch Barnabás dobos és Zink Ferenc bőgős. Mindketten kiváló zenészek, már számos más formációkban játszottak. Az est táncosai Győrből a Jazzmin Boogie vezetői Hergenrőder Jácint és Hergenrőder-Kovács Réka voltak, valamint Budapestről a JAM táncműhely tanárai Kramarik Endre és Horváth Emőke. A koncertre a hagyományokhoz megfelelően külföldről is hívtam zenészeket, idén Ausztriából Michael Pewny-t és a világhírű lengyel Boogie Boys triót. Michael már több mint 30 éve játszik színpadon és egyik szerzeménye egy hollywood-i szuperprodukcióban is hallható háttérzeneként. A lengyel csapat pedig már bejárta az egész világot, nagy showmenek és mindig lehengerlik közönségüket.

– Mi volt az a meglepetés, amiről beszéltünk, hogy benne lesz a koncertben?
– A fentebb már említett Váray László és Csordás Veronika voltak idén a meglepetésvendégek, a koncert végén a jammelés alatt még két zenészt is felhívtam a színpadra: osztrák boogie zongorista barátomat Robert Roth-ot és a szegedi Rock and Roll Street zenekar vezetőjét, Gódor Zsoltot. Azonban nem csak meglepetésvendégekkel, hanem meglepetés produkciókkal is készültünk. Az esten fellépő profi boogie woogie táncosok egy egyedi táncos koreográfiát adtak elő, ami rengeteg humorral fűszerezett vidám produkció volt, melyhez székek is kellettek…nehéz szavakkal leírni, élőben kell látni :)

– Elégedetten jöttél le a színpadról?
– Teljes mértékben. A koncert végén megkértem a közönséget, hogy azok tapsoljanak, akik ott lesznek a negyedik boogie esten, és mindenki tapsolt. Ennél nagyobb elismerés és öröm nem is érhetett volna.

– S kezdetét vette az after party… Mesélj róla! Igazi örömzene alakult ki?
– A hagyományoknak megfelelően a koncert után rögtön egy afterparty vette kezdetét a közeli Rába Hotelben. Mindenképpen szerettem volna egy ilyen rendezvényt is a koncert után, hiszen itt bárki megismerkedhet a zenészekkel és kötetlenül együtt zenélhet velük. A bulin étel-ital várta az érdeklődőket és természetesen táncparkett is a mozogni vágyókat.

– Meddig mulattál a közönséggel?
– Hajnali 3-kor fejeztük be. Egyes külföldi fesztiválokon másnap délutánig is zenélnek, úgyhogy igyekszünk fokozatosan felzárkózni hozzájuk :)

– Egyre népszerűbb lesz imádott stílusod?
– Én úgy érzem, hogy valami kezd megmozdulni. Természetesen ez még nagyon sok év munkája lesz, hogy sokan megismerjék a „zongorás” boogie woogie-t, de én nem adom fel, hiszen ezt tűztem ki célul.

– Folytatás idén?
– Az idei koncertet már el is kezdtem szervezni szüleimmel, hiszen ez egy éves kemény munka, bízom benne, hogy ha a feltételek adottak lesznek, idén is meg tudjuk szervezni ezt a Magyarországon egyedülálló estet.

– Havassy Anna Katalin –
Fotók: 
Gerhard Mannsberger és Kajtár Csaba

[2011.02.03.]