Merész indulás, tizenkét dallal - Grand Mexican Warlock: Aeons

Nagy Mexikói Boszorkánymester? Mi ez, valami pszichedelikus ráolvasó zene? A Grand Mexican Warlock egy szupergrup, az első olyan magyar „rockzenekar”, amelynek tagjai sikeres zenészekként, hobbiból vágtak most bele egy közös projektbe. Megjelent az Aeons című debütáló albumuk, amelynek a napokban lesz a lemezbemutató koncertje, ám ők közben már dolgoznak a második lemez dalain.

A Grand Mexican Warlock nevét Antonio Vázquezről, azaz a Nagy Mexikói Boszorkánymesterről kapta, aki létező személy, többek között jóslásokkal foglalkozik. Már egy ideje együtt zenéltek a srácok, amikor hallották a hírekben ennek a szakállas öregembernek a nevét, tehát a névadás inkább spontán volt, mint nagy létfilozófiai teóriákon alapuló rituális keresztelő.

Nemrég jelent meg a debütáló anyaguk, ami egyáltalán nem olyan rövid, mint ahogy egy kezdő zenekartól várnánk. Ez a lemez nem egy szimpla demó, az Aeons elég merész indulás, tizenkét dalt tartalmaz, és nem rövideket, hiszen az anyag csaknem hetven perces. A Grand Mexican Warlock azért indulhatott ilyen magabiztosan, mert tagjai korántsem kezdők, legtöbbjük jól működő együttes kipróbált zenészeként vágott neki ennek a bandának. A zenekar alapításának ötlete az ex-Idorus, ex-Blind Myselfes, Jazzékieles Szabó Laszlónak köszönhető. Szabó Laci hozzáállását jól mutatja ez a kijelentése: „Egy zenekar akkor tud hosszútávon alkotni és együtt maradni, ha mindenki gyakorol a másik iránt alázatot.”, vagy ez: „A zenekar akkor jó, ha együtt lélegzik, és ha valaki csak a saját b..akodásaira képes figyelni, akkor semmit nem ér az egész.”.

Szabó Laci jelenleg a Jazzékielben dobol, előző zenekaraiban is mindig ütőhangszeres volt, a GMW-ban viszont vokálozik és gitározik, úgy véli, jelenleg jobban ki tudja fejezni magát gitárral a kezében, még akkor is, ha a kettő közül nem ez a hangszer az, amelyen magabiztosabban játszik. A másik gitáros, Reich Tamás a Subscribe-ból ismert, a billentyűs Hegyi Áron a Jazzékielből, a dobos Somló Dániel pedig az Esclin Syndo-ból. A basszusgitáros Mohácsi Mátyás lett (ex-Idoru, Shell Beach), az énekes pedig Bodóczy Zoltán, azaz Undos a My Small Community-ből, akit az erre a posztra először felkért Tanka Balázs (Freshfabrik, P.O.T. Turbo) ajánlott. Ő csupán szakmai okokból utasította vissza a felkérést, ugyanis felismerte, hogy a GMW-hoz az ő hangjától eltérő orgánum illik.

A Grand Mexican Warlock az első koncertjét 2009-ben tartotta, majd 2010-ben ki is adta az első albumát, amelyen az állandó tagokon kívül sok vendégzenész, -énekes szerepel, hallható a felvételeken többek között Áron Andris (ének), Natalie Dimanovski (ének), Kalmus Boglárka (hegedű) vagy Rózsa István (helikon). A helikon egy különleges tuba, de nem ez az egyetlen rendhagyó hangszer a GMW zenéjében, színesíti a dalokat fagott, trombita, mandolin, illetve bendzsó is.

Az Aeons-nak már a csomagolása is különleges. Egy fekete dobozban található a korong és a szövegkönyv, a dobozon dombornyomással szerepel az együttes neve, és egy matricaként az albumcím. A borítótervek Jakab Péternek (Fürge), a Jazzékiel énekesének a nevéhez fűződnek, így a tizenhat oldalas szövegkönyv is, amely hét baljós hangulatú montázsképet tartalmaz, alább látható az egyik.

Egyesek szerint túl hosszú a lemez és töltelékszámokat tartalmaz, amolyan biztonsági panelekként. Mások szerint túl egysíkú, ami ha igaz is lehet, akkor csupán azért, mert Szabó Laci nevéhez fűződik az összes dal. (A második lemez ilyen szempontból teljesen más lesz, mert azt már jammeléssel, közös ötleteléssel írják a fiúk.) Egy zenei albumnak nem biztos, hogy negatívuma, hogy egyöntetű, egy cél felé haladó, hiszen ez egy bemutatkozó cd, amelyben az összeállt zenészek meg kell, hogy határozzanak valamiféle egységes stílust, amelytől bár elkanyarodhatnak, mégis stabil kiindulópontként ilyesmit vár tőlük a továbbiakban az, aki meghallgatta az első korongot. És ezen nem keveset dolgoztak, nyolc hónap alatt vették fel a dalokat.

Az Aeons egy keretes szerkezetű lemez, keretbe foglalja a hajnal és az alkonyat. Ha jól értelmezem, az eónra, vagyis a görög aión szóra utal a lemez címe, ami életerőt, életkort jelent, mellesleg egy geológiai időfogalom is. Tehát az eón kifejezés kapcsolatban van az erővel és azzal az idővel, amelyet a hellenizmusban istenítettek, és amelyet a bibliai Újszövetségben a mennyek országa idejének neveztek. Az eónok kifejezés az örökkévalóságra, az évezredek folytonosságára is utal. Ha már ilyen nevet választott magának a GMW, számolnia kell azzal, hogy a tarot is szóba kerülhet e cím kapcsán, hiszen annak egyik nagy árkánuma a Végítélet vagyis az Eón, amely a megváltásra és az újjászületésre utaló lap. Valójában nem is az a lényeg, hogy mért ezt a címet adta az együttes a lemeznek, hanem hogy ez a cím mennyiféleképp értelmezhető, mennyire sokrétű. Ez a névválasztás jól jellemzi az albumot, mert maga a zenei anyag is igen sokszínű, szövegei elvontak, zenéje nem szokványos. Persze tartalmaz ismerős riffeket, ritmusokat, poszt-grunge alapokat vagy éppen pszichedelikus részeket, de összességében eredeti, egyedi komplexummá áll össze.

Az Aeons anyaga egyik „elődzenekar” stílusát sem hozza, de ügyesen emel át valami keveset mindegyikből, ami hozzáad ehhez az új stílushoz, amelyet nem könnyű meghatározni egy vagy két szóval, de talán nem is kell. Ha mégis körül akarjuk írni, az első lemez anyaga alapján a GMW-ról a progresszív rock, a poszt-rock, a pszichedelikus rock vagy a poszt-grunge juthat eszünkbe, de bármelyik stílust húznánk rá az együttesre, tévednénk. A Dream Theaterös hatást mellett megfigyelhető akár a Mars Volta, a Led Zeppelin, a Radiohead vagy az Oceansize hatása is. A GMW szerint a stílus nem egy kötött dolog, be lehet építeni egymásba más stílusok elemeit teljesen szabadon. Ennek a zenekarnak nem kereskedelmi szempontúak a motivációi, sokkal inkább az igényesség és a tökéletességre törekvés. Íme, ezt jól mutatja az első klip, Horváth Viktor és Veszéjes Áron munkája, amely a We Disappearből készült:


 

A cikk a következő oldalon folytatódik!

[2011.03.10.]