A Madáchban már játsszák mindenki kedvenc fabábjáról szóló darabot

Talán örökké keressük a választ, hogy létezik-e az a nagy álom, amit felnőtt életnek hiszünk még gyermekkorunkban.

A Madách Színház legújabb bemutatója a Madách Musical Pályázat második helyezettje. A jól ismert Pinokkió témát dolgozza fel egész más szemszögből, mint a mindenki által jól ismert történet. Arra keresi a választ, hogy hogyan lehet modern környezetben, mai világunkban értelmezni a fából faragott fiú életének sorsfordító eseményeit. A történet egyfajta teremtéstörténet, ami számos kérdést vet fel. Kell-e a teremtménynek hűen követni a mesterét, és mindenben alkalmazkodnia és engedelmeskednie?

Szabad-e a mesternek korlátoznia teremtménye vágyait? Ez a furcsa teremtő-teremtmény, apa-fiú kapcsolat arra mutat rá, hogy nem vagyunk egyformák, ha a lehetőség adott is a hatalom érvényesítésére, nem biztos, hogy célravezető a hatalmat kényszerrel érvényesíteni, mert ebben mindkét fél sérülhet. Együtt izgulhatunk Pinokkióval, aki a szabad akarat érvényesítését választja, de a nézőtéren mindenki tudja már a történet elején, hogy egy talmi világba szeretett bele, és nem koronázhatja siker szándékait. De együtt izgulhatunk Gepettóval is, aki barátja kevésbé hatékony segítségével kétségbe esve keresi fiát. Láthatjuk azt, hogy még a Tündérek élete se csupa móka és kacagás, a szerelem még Őt sem találja meg, hiába tesz meg érte bármit.

Az előadásra a Stúdió Színpadon került sor, aminek nagy előnye, hogy testközelbe helyezi a történetet. Ezt a teret még intimebbé teszi, hogy a játéktér centruma a körkörösen kialakított nézőtér közepén helyezkedik el, míg a másik két helyszín átlósan a két sarokban, ezzel mintegy bevonva a nézőket a történésekbe. Igényes a játszóhelyek megtervezése, egyedi módszereket alkalmazott a rendező a helyszínek kialakítására.

Nagyon jól sikerült a szereposztás is, a Pinokkiót játszó Száraz Tamás hitelesen alakítja a lázadó, helyét kereső, eltévelyedett fiút, míg Barabás Kiss Zoltán a fiát kétségbe esve kereső apát. Posta Victor ideális választás a bábok vezetőjének a szerepére, megtestesíti a báb lét kiszolgáltatottságát, de az öntudatos, nagy egójú vezetőt is. De a többi szereplő is telitalálat és a magam részéről nagyon örültem a mellékszerepek kiosztásának is, mert olyan embereket ismerhetett meg a közönség közelebbről, akiket máskor csak háttérszereplőként láthat. Igényes, színvonalas rendezés, látszik, hogy szeretettel és odafigyeléssel foglalkoztak a darabbal.

És végül a szerzőkről: habár nem gyakorlott színpadi szerzőkről van szó, a szövegkönyv jól szerkesztett, arányos és humorosan alkalmazza a fabáb létből adódó poénokat. A zene igényes, bár tény hogy nem a napjainkban megszokott, első hallásra fülbemászó popularitásra épül, de ennek ellenére tökéletesen közönségbarát és nagyon jól működik együtt a szövegekkel és a történettel. Bízom benne, hogy még sokszor látjuk ezt a darabot a Madách Színház Stúdió színpadán.

- Lang Vera -

[2011.03.23.]