Nemzetközi szintű magyar metál autóvezetéshez
Az Iron Majdnem tagokból álló Chronology zenekar nemrégiben megjelent albumát, a The Eye of Time-ot – megmondom őszintén-, elsőként félve vettem a kezembe. Nincsen semmi gondom az együttessel, pusztán arról van szó, hogy az eredeti Iron Maident nem szeretem.
Ezért tartottam tőle, hogy – követve a már sok tribute együttesnél tapasztalható tendenciát – ez a banda is olyan saját demót fog kiadni, ami erősen hajaz az általuk játszott anyazenekar számaira vagy annak stílusára.
Kellemesen csalódtam! Teljesen egyedi hangot ütöttek meg a srácok. Nagyon jót tett a zenéjüknek az is, hogy más hangzásvilágot használtak az új projekthez, mint amivel általában a Maiden zenéjéből fakadóan a Maidnem koncerteken dolgoznak. Érezhetően új témákra épül a ritmus-szekció, és mintha a basszus is fémesebben, keményebben zúzná a kőkemény metált.
Nyilván persze, laikusként nem ítélhetem meg tökéletesen, hogy teljesen elszakadtak-e az Iron Maidentől, de azt tudom, hogy ezt a lemezt élveztem. Nagyon! Újra és újra végighallgatva egyre azon agyaltam, vajon mikor hallhatnám már őket élőben?
A lemez külsejét, megjelenését tekintve a nemzetközi szintet is megüti a példány, s még nagyobb öröm, hogy szerencsére ez az érzés az album hallgatása közben sem változik meg. A stílus - az Iron Maidnem tagoktól egyáltalán nem meglepő módon - klasszikus metál, annak minden előnyével és hátrányával együtt, de a megszokottól talán eltérően egy kicsit több szimfonikus elemet és háttér-effektet használ, ami nekem nagyon tetszett. Egy dolgot viszont kissé sajnáltam, mégpedig a nóták egyhangúsága ritmus, és érzelmi téren egyaránt. Ezt persze nem kell negatívumnak értelmezni feltétlenül, csupán hiányoltam a lassabb, melankolikusabb számokat. De ürömben az öröm, hogy autóvezetéshez kifejezetten nekem való ez a lemez.
Összességében pedig bátran kijelenthetjük, hogy nemzetközi színvonalú, nívós produkcióról van szó, ha az Iron Maidnemes csapat saját szerzeményeiről beszélünk – bevallom, utána kellett néznem, hogy ezt biztosan magyar banda játssza-e – és pont emiatt ért a legnagyobb öröm. Hogy igen! Azért, hogy mi ezt a frenetikus zúzást hallhassuk, végigbulizhassuk – még csak nem is kell nagyon messzire mennünk, és nem is kell nagyon túlköltekeznünk magunkat. Kitörő örömmel konstatáltam tehát, hogy van még a mi kis országunkban is olyan banda, aki képes olyan kiváló minőségű metált játszani, amire a világ bármely pontján büszkék lehetünk. Mert a miénk.
-Zséfi-
[2011.04.22.]