A Kárpát-medence első Rockmúzeumának megnyitóján jártunk

Mint arról már korábban hírt adtunk, május 28-án volt a Kárpát-medence első Rockmúzeumának a megnyitója.

Szombaton reggel kilenc órakor indult a buszunk a Planetárium előtti parkolóból, ekkor még derűs, napsütéses idő volt. A busz szép és kényelmes volt, ekkor még viszonylag kevés utassal, a többség ugyanis a következő megállónál, a Déli pályaudvarnál szállt fel a különjáratra. Az utazás során volt időnk beszélgetni, és néhányan már a söröztek is, megalapozva a hosszú út jó hangulatát.

Természetesen több helyen is megálltunk néhány percre pihenni. Sajnos már Komárom-Esztergom megyében látható volt, hogy az időjárás mégsem lesz túl kegyes hozzánk, elkezdett esni az eső. Komáromban a Duna felett a hídon átsuhanva már Szlovákiában is voltunk, persze a határtól még sokat utaztunk míg a helyszínre értünk. Utunk során volt időnk gyönyörködni a tájban, ahol nagyon változó kép tárult elénk, mivel ott is megtalálhatóak a lepusztult szocreál panelházak, de nagy többsége már felújítva, szigetelve és szép színekben pompázva átfestve volt látható.

Feltűnően sok új építésű családi ház és kisebb birtok között vezetett utunk, ez is élmény volt, ritkán lehet ennyi szép és rendezett portával találkozni, nekem mindenképpen pozitív élmény. Kora délután, kétóra felé megérkeztünk a Zoboraljai Nyitragerencsérre, ahol a szervezők nagy szeretettel és nagyon finom pálinkával fogadták lelkes kis csapatunkat. Aztán sorra érkeztek az ismerős arcok.

Sajnos az eső miatt a kirándulás a környéken elmaradt és a táj szépségéről sem tudtam képeket készíteni, hiszen a mögöttünk lévő hegy is tejszerű felhőbe burkolózott. Az időjárás azért mégis kegyesnek bizonyult, igaz rövid időre, hiszen a három órakor kezdődő megnyitó alatt, ill. idejére az eső is abbamaradt. Ekkorra már nagyon sokan voltak a múzeum parkolójában és több sajtómunkatárs, fotós és tv-s stáb is megérkezett.

A megnyitó beszédeket Schuster Lóránt (P.Mobil ), Katona László (múzeumtulajdonos) és Vrábel Anna polgármester-asszony tartotta. Majd fellépett a helyi asszonykórus is, akik elénekelték az „gerencséri utca végig piros rózsa” c. nótát, majd ünnepélyesen átvágták a múzeum megnyitását jelképező nemzeti színű szalagokat.

Végre bemehettünk a múzeumba is, ahol Schuster Lóránt rögtön megkezdte tárlatvezetését, hiszen ereklyékből, emlékekből, fényképekből, tárgyakból volt bőven kiállítva, így lehetett miről mesélni. Ugyebár a múzeum főként a P.Mobil több mint negyven éves pályájának relikviáit mutatja be, de ezen felül egyéb tárgyak, régi mikrofonok és hangtechnikai berendezések is helyet kaptak a tárlaton.

Mint megtudhattuk, nem mindég a legnagyobb és legdrágább eszmei értékű tárgyak a legféltettebb kincsei egy kiállításnak, vannak olyan apró dolgok, amiket a rajongók saját kézzel készítettek és adtak oda nekik szeretetük jeléül. De helyet kaptak a kiállíáson olyan tárgyak is, amik fájó emlékeket idéznek fel akár lelki, akár testi értelemben is.  Így például van egy fényképcsarnok, ahol azon zenésztársak portréi láthatóak, akik már sajnos elhunytak és csak az égi színpadon játszanak. Tóth Sándor, Tunyogi Péter Tunyó”,Bencsik Sándor „Samu”, Cserháti István „Pityi”, Szegvári Gábor, Morcz Csaba technikus.

Aztán ott van még a „Kádár kolbász” csípős és sima változatban, azaz a gumibot, amivel azért kaptak bőséggel akkoriban, vagy a „Kádár perec” azaz a bilincs, ami szintén kattant már a csuklójukon párszor. Nagyon érdekes volt látni a tárgyakat és Lóri emlékeit hallgatni, hiszen nagyon sok érdekes történetet mesélt el a jelenlévőknek.

A kiállítás megtekintése után - ekkor már megint esett az eső - egy sajtótájékoztatón vehettünk részt, ahol további információkat tudhattunk meg a múzeumról és annak megvalósulásáról. Katona László egy évvel ezelőtt találkozott Schuster Lóránttal és vetette fel a múzeum megvalósításának ötletét, ami aztán egy év elteltével és sok munkával valósult meg. Ahogy Katona László mondta, ehhez csak RR+ (Rock ’n Roll plusz) vércsoport kell.

„Ez a kiállítás szólhatna akár szlovák, akár más magyar bandáról; egy közösségben, a szocializmusban éltünk és minket a „nyugati fellazítás” eszközének tikintettek. Szerettük a zenét, utáltuk a rendszert. A közönség soraiból álltunk színpadra, műfajokat, szakmát teremtettünk és sokszorosan megfizettük az árát mindennek. Ennek a lázadó korszaknak állít emléket ez a múzeum." - mondta Schuster Lóránt.

Még volt időnk beszélgetni és a jelenlévőkből is sorra törtek fel a régi idők nagy koncertjeinek emlékei, vagy a zenekar életének jelentősebb pillanatai és azon zenésztársakról is megemlékeztünk, akik már nem lehettek ott. Később aztán busszal lementünk a művelődési házba, ahol már az utolsó simításokat végezték a színpadon, zajlott a hangbeállás és az utolsó próba. Vendéglátóink itt is kitettek magukért, hiszen a VIP jegyet váltók, a média képviselői és a zenekar vendégei egy külön teremben kaptak helyet, ahol étellel és itallal vártak bennünket.

Az előcsarnokban már szép számmal gyülekeztek a koncertre érkezők, magyarok, szlovákok közösen, békében várták a beengedést. A koncertet egy szlovákiai együttes kezdte, az M-Rock csapata, akik klasszikus rockslágereket adtak elő; hallhattunk tőlük Dinamit, P.Box és Edda slágereket is. A jó előadásmód és dalválasztásoknak köszönhetően kitűnően megalapozták a hangulatot.

Majd jött a várva várt perc, hogy színpadra lépjen a P.Mobil együttes, ez is pozitív élmény volt, hiszen rég voltam már Mobil-koncerten, de a mostani, főként fiatalokból álló csapat is kiválóan játszotta a dalokat.

-Schuster Lóránt- zenekarvezető (alapító tag)
-Baranyi László- ének, gitár (2008 óta)
-Sárvári Vilmos-gitár (1980 óta)
-Tarnai Dániel-basszusgitár (2009 decembere óta)
-Papp Gyula- billentyűs hangszerek ( 1998-1999, 2009 decembere óta)
-Szebelédi Zsolt-dob, ütős hangszerek (2009 decembere óta tagja az együttesnek.)

A koncerten is fellépett az asszonykórus egy népdallal, majd elénekelték az „A csitári hegyek alatt” című dalt, melyet a zenekar folytatott. Továbbá volt két vendégművész is a koncerten, Mr.Basary (ex- Kormorán, Örökség) és Sárdy Barbara személyében. A koncert végeztével kicsit elfáradtunk az egész napos kirándulásban, és jóleső érzéssel szálltunk be a buszba, ami monoton zötykölésével rótta a kilométereket és el is altatott minket. Vasárnap hajnali négy óra körül értünk haza.

Nagy öröm, hogy ott voltam és szemtanúja lehettem ennek a rocktörténeti eseménynek, hogy részesévé váltunk ennek a pillanatnak, igaz fárasztó volt az egész napos kirándulás, de mindenképp megérte minden pillanata.

Megnyitó, tárlatvezetés és koncert - galéria

-Bokor Károly-

[2011.06.02.]