Bemutatkozott a Margitszigeten a musicalirodalom legszebb alkotása - képekkel

Végre Budapestre is megérkezett a Nyomorultak című musical, ami jelenleg a Kecskeméti Katona József Színház repertoárjában szerepel. Június 25-26-án a nézők Egyházi Gézát és Miller Zoltánt láthatták a két főszerepben. Aki esetleg erről a két időpontról lecsúszott volna, az se keseredjen el, ugyanis július 1-jén és 2-án még megtekinthetik a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon Feke Pállal és Vincze Gábor Péterrel az előadást.

Június 25-én izgatottan vágtam neki az útnak, nagyon kíváncsi voltam, hogy ezt a fantasztikus produkciót hogyan fogják interpretálni szabad téren. Szerencsére kellemesen csalódtam, ugyanis minden a legprofibb módon működött. Az előadás még világosban kezdődött el (ez a nyár egyik „hátránya” ilyen szempontból, hogy még este fél kilenckor is „süt a nap”), így a kivetítőt nem igazán tudták hasznosítani.

A szövegeket ekkor még egy kellemes férfihang olvasta fel. A függöny hiányát is nagyon ügyesen megoldotta a rendező, ennek egyik legjobb példája az a jelenet volt, ahol fény derül arra, hogy a polgármester tulajdonképpen Jean Valjean. Az eredeti felállásban ez úgy néz ki, hogy a háttérben az ál-Valjean egy bírói pulpitus előtt térdel, miközben a Javert felügyelőt játszó Miller Zoltán mellette áll két másik őrrel. Eközben Egyházi Géza az előtérben az Ő vagy Én című számot énekli. Ezt ezen a színpadon nem igazán lehetett megoldani, így a következőképpen valósult meg a jelenet: a zárt díszlet előtt állt bal oldalt az ál-Valjeannal két őr és Miller Zoltán, s míg Egyházi Géza énekelt, addig a többiek egyfajta kimerevített képként, mozdulatlanul maradtak. Tökéletes átértelmezés volt, nekem talán egy kicsivel jobban is tetszett, mint az eredeti.

Képekben a Nyomorultak próba  - klikk a fotóra

A hangosítás miatt sem lehetett egy szavunk sem, csak egyszer-kétszer zavart bele a fújdogáló szél. Ami viszont elveszett, és sajnos ez a szabadtéri előadások egyik hátránya, hogy nem volt meg az a fajta intimitás, ami a kőszínházban megvalósul. Sokkal kevésbé éreztem át azt, hogy nekem az 1800-as évekbeli Párizsban kellene lennem, és a színészeknek is jóval többet kellett azon dolgozniuk, hogy az érzelmeket sikerüljön átadniuk. A dalok viszont még erőteljesebben szóltak, és tökéletesen betöltötték a teret. Fenomenálisan hangzott Egyházi Géza és Miller Zoltán duettje a Fantine-t játszó Koós Réka halála után, erőteljesebben és dinamikusabban szólt, mint eddig valaha. A Csillagok című szám új értelmezést nyert a csillagos ég alatt, a Vidd haza pedig most érintett meg a legjobban az eddig látott előadások közül.

Ami a színészeket illeti, a két főszereplő továbbra is nagyon jól hozza a rájuk kiszabott karaktert. Egyházi Géza számomra még mindig az igazi Valjean, akivel együtt lehet érezni, és együtt lehet vele öregedni. Miller Zoltán pedig a tavalyi premier óta még feszesebbre, még kegyetlenebbre formálta a felügyelőt, így a karakter meghasonulása és halála egy sokkal nagyobb katartikus élményhez vezet el minket. Marius szerepében Puskás Péter pozitív csalódás volt: nagyon szépen énekelt, sikerült hoznia a szerelmes és a forradalmár karakterét egyszerre. Színészileg és énekileg is teljesen rendben volt.

Képekben a Nyomorultak főpróba  - klikk a fotóra

Koós Réka nekem jobban tetszett Fantine szerepében, mint Molnár Ági, valahogy jobban el tudtam hinni tőle a gyermekét féltő anya szerepét. Bámulatos volt számomra, hogy minden erőlködés nélkül, könnyedén énekelte el a dalokat, mintha ez a nehéz szerep a világ legegyszerűbb dolga lenne. Kiss Zoltán igazi, energikus Enjolras volt, egyszer-kétszer ugyan megbicsaklott a hangja, de egészében véve tökéletes alakítást láthattunk tőle.

Klikk, ha szereted a musicaleket



Végezetül el lehet azt mondani, hogy egy igazi csemegét láthatott ezen az estén a közönség, jó élményékkel távoztam haza a szigetről. Javaslom, hogy aki teheti, mindenképp menjen ki, és nézze meg az előadást, mert megéri minden egyes perce.

- Rosta N. Napsugár -

[2011.06.29.]