Snoop Dogg: Bármikor visszajövök hozzátok...

Beszámoló a Balaton Sound első napjáról.

A 2011-es Balaton Sound első napját szikrázó, sőt perzselő napsütés fogadta. Hőségben még mindig a legjobb helyszín a közvetlenül a Balaton partján felállított fesztiválváros, ahol napközben bárki csobbanhat egyet a vízben vagy heverészhet, iszogathat a szponzorcégek által kialakított számos szebbnél szebb lounge terasz egyikén. Aztán egy egyperces séta, még toppot vagy pólót sem feltétlen kell felhúzni, megteszi a megszáradt bikini és a fürdőgatya, azt’ irány valamelyik színpad, ízlésünknek és érdeklődésünknek megfelelően.

A csütörtöki indító nap nem szokott 100%-on dübörögni, a délután ötkor bejutásra váró, rendesen sorban álló tömeg már gyanúsnak tűnt. Azzal tisztában vagyok, hogy egy-egy nagy húzónév meg tudja dobni a jegyeladásokat a jó időben szinte biztosan teltházas péntek és szombat mellett is, de nem gondoltam, hogy egy inkább elektronikus fesztiválnak számító helyen Snoop Dogg, az „ezeréves” rapper, annak számíthat.

Kollaborációk

Az elhivatott hip-hop arcok viszont ekkora már a színpad előtt éltették a jól hangzó névvel illetett Hungarian Hip-Hop All Stars formációt, ami mostanság tényleg a legkedveltebb magyar hip-hop csillagok, a Punnany Massif, Akkezdet Phiai és a Hősök rövid koncertjét jelentette. Mindig, ha azt olvasom a programban, hogy több zenész lép fel egy adott napon, akikről tudom, hogy zenéltek már együtt, alig várom, hogy a különböző zenekarok tagjai „jam”-eljenek egyet együtt a színpadon, hogy olyan egyszeri és megismételhetetlen élményben lehessen részünk, amiért érdemes koncertre járni (még ha ez viszonylag költséges mulatság is). A végén még a következő fellépő zenekar, az Irie Maffia MC-je, Busa Pista is beugrott egy kis beatboxolásra. Szuper!

Dancehall, raggea és még több hip-hop

A még mindig izzasztó napsütésben fürdőzve az egyik legkedvencebb hazai női énekhangom, Sena és bandája buliztatta meg a közönséget. Energiájuk és népszerűségük lankadatlan, igazi „nagyszínpados” fesztiválzenekar az Irie Maffia. Velük mindig biztosra mehetünk, ha egy jót akarunk partizni: a számokat jól ismerjük, a reggae hangulat mindig elvarázsol, a hip-hop ütemekre ugrálunk egy jót és rázzuk a kezünket a magasban, meg együtt énekeljük a dallamot Senával, a félig ghánai (nemrég anyukává vált) kiváló énekesnővel. Röviden beugrottak még ghánai kollégák is zenélni egy kicsit és a három új dalt is meghallgathattuk az új The Beast című EP-ről, amit egyébként jelképes összegért le is lehet tölteni a megfelelő honlapról. 

A várva várt fő attrakcióig, Snoop Dogg fellépéséig még volt egy kis időnk, gondoltuk nézzünk csak bele, mire képes a mostani Anima Sound System a színpadon. Az énekesnő, Prieger Fanni hangja jó, talán még emlékeztet is Németh Juciéra, ami jól is jön a ’68 előadásakor, de megjelenésben és frontemberi viszonyban messze elmarad (egyelőre) attól, amit a korábbi jobbnak számító Animás énekesektől megszokhattunk. Talán majd idővel (és több rutinnal) sikerül nagyobb tömeget bevonzani a koncertre, hogy újra olyan fergeteges legyen egy Anima buli, mint hajdanán. Viszont aki ott volt, jól érzete magát, láthatóan ismerték az újabbnak számító számokat is.

Gengszterek a színpadon

Nem gondoltam, hogy Snoop képes időpontot betartani és a kiírt 20:00-hoz képest mindössze öt percet késni, rohannunk is kellett, nehogy lemaradjunk az intróról (gengszteres filmjelenetek montázsa volt a kivetítőn és egy kis hangulatfokozás zenében és egy ceremóniamester segítségével) és a nagy bevonulásról. Mivel olvastam egy beharangozóban, hogy Snoop és sleppje harmincvalahányan érkezik a fesztiválra, nagy „tömegre” számítottam a színpadon, olyan rapperes vonulásra, hiszen ez is az egyik kelléke a gengszter rapper mivoltnak. A szükséges kiegészítők meg is jelentek a színpadon - fekete öltönybe bújtatatott, ruhásszekrény méretű, szigorú arcú testőr a színpad két oldalán, akiknek szerepe talán az lett volna, hogy ha esetleg a rendőrség le akarta volna tartóztatni a hatalmas füves cigire rápippantó előadót, visszatartsák a helyi erőket. Láthattuk még a (feltételezem) minimum egy luxuskocsi árába belekerülő, gyémántokkal kirakott, mikrofont díszítő fuxot. Jelen volt néhány homeboy, aki MC-zgetett kevésbé hallhatóan a háttérben és néha csillantott egy-egy „dallamot”az előtérben, meg persze dögös táncos macák, akik (a férfiak ízlése szerint bizonyára) igen szexik, (talán a csajok szerint) kicsit ribancosak voltak – na de táncolni, azt tudtak!

Őszinte mosoly az arcon

Snoop dí ó dábböl dzsí (ahogy szereti magát hívni) láthatóan meglepődött az őt fogadó tömeg láttán és a rajongást érezvén. Áradt a szeretet felé a közönségtől, nem csupán egy átlagos nagyméretű közönséggel találta szembe magát, hanem igen lelkes, partizni vágyó és rajongását kimutatni képes társaság járult elébe. A színpadról jól látható a Balatonon visszatükröződő lemenő nap gyönyörű látványa, ehelyett ezúttal inkább a közönség varázsolta a „művészt”. A hálás mosoly az arcáról le sem lankadt, nagyon lelkesen nyomta a rímeket, közvetlen volt és mindent megtett, hogy jól érezzük magunkat. Mi pedig táncoltunk, lóbáltuk a kezünket, „mint akit nem érdekel semmi” és ugráltunk, amikor csak kérte. Megemlékezett a már régebben elhunyt Tupac-ről és az idén eltávozott unokatestvéréről, cimborájáról, zenésztársáról, Nate Dogg-ról is. Meg is énekeltette a közönséget, hiba lett volna kihagyni, ez nagyon szórakoztató mindenki számára. Mi mást skandálhattunk volna a dalban, mint az ő nevét.

Nyomj egy tetsziket, ha szereted a zenét.

Naplemente után levette napszemüvegét (ezt sem gondoltam volna, hogy megteszi, a szemei eléggé be voltak állva), ekkor jöttem csak rá, hogy Snoop már kb. 20 éve ugyan olyan. Hosszú „kislányosra” befont két copfja van, farmert és pólót visel valami bling-bling kiegészítővel, szív és a csajokat stíröli. A dalok is ugyanúgy szólnak a szájából, csak az újabbak egy kicsit electro-sabbak. Úgy vettem észre, hogy még mindig rendületlenül tart a G-Funk éra, aminek örülök. Snoop Dogg megígérte, hogy akkor jön vissza hozzánk, amikor csak akarjuk, és úgy láttam, hogy mi akarjuk!

Japán ska banda

Az OTP színpadon közben már tolta a japán Tokyo Ska Paradise Orchestra, amire nagyon kíváncsi voltam. A ska zenére jellemző kemény ritmusokat hozták, fúvósok, dobok, gitár, ének, meg minden, de sajna kicsit az volt az érzésem, hogy a színpadon szinte többen voltak, mint a közönség soraiban. Nem mintha a közönség sorokat tartott volna, inkább szanaszéjjel esve ropták és „helyben jártak”, ahogy erre a zenére illik.

A nap és az este fénypontját már a nagyszínpad előtt korábban átéltük, kis evés (pizza) és italozás (az oly népszerű vödrös koktél) után körülnéztünk még ugyan a fesztiválon, hogy hol mi szól, de nehogy túlságosan elfáradjunk az első este, kisvártatva hazaindultunk. Jó kis nap volt, de ha belegondolok, hogy az egész napi kínálatnak csak egy töredékét tudtuk megnézni, hát jól össze kell szedniük a fesztiválozóknak magukat, ha tisztességesen ki akarják venni a részüket a jóból! Hát hajrá!

Balaton Sound - első nap

- Frk4muzik -

[2011.07.09.]