"Merjünk nagyot gondolni..." -interjú Csongor Bálinttal (Subscribe)

„Nyárfaerdő széllel inog, én a fákkal együtt ringok” – figyelem, újabb kurjantás a látóhatáron! Valahogy mindig feljut az ember a hegytetőre, kifogja az aranyhalat és magasan repül. Az előírtak alapján fekete, királykék, sárga, rózsaszín, piros, és fehér keveredik vacsorává – itt magyaros fűszeres ételekké, ott pezsgős kaviárrá. Holdon figyel a Wembley, de nélküle is nagy az öröm, hiszen a fészek elégedetten bólogat, a zenekar külföldre kacsingat. A téglák kérem nem nehezek, és az álmok, naná, hogy valóra válnak! Fröccs! – kettő az egyben.

- A zenekar történetében milyen fontos könyvjelzőket említenél meg?
Csongor Bálint (Subscribe, énekes): - Az első próbát THC néven 1999. január 18-án. Attish (Horváth Attila, gitár – a szerk.) a próbaterem foglaló cetlijét még mindig a pénztárcájában őrzi. A következő fontos momentum, amikor a zenekar tagja lettem 2000 márciusában, ekkor lettünk Subscribe. Az első nagylemez nehéz körülmények között készült, beázott a stúdió, csúszott félévet a felvétel. 2003-ra kész lett a zenei anyag, de Mátéval mindketten lebetegedtünk komoly mandula problémával. Végül 2004-ben jött ki az első lemez („Sanity Has Left the Building” címen – a szerk.). Az első legfontosabb könyvjelző az első lemezbemutató a néhai Kultiplex-ben. Ahogy a Mária utcáról mentünk a Kultiplexbe azt láttuk, hogy az Üllői útig állt a közönség sora. Nem hittem el! Megtelt a Kulti és kint is maradt 150-160 ember. A következő lemezzel, a „Stuck Progress to Moon”–nal (2007. – a szerk.) meg is nyertük a Fonogram díjat. Az egy nagyon komoly szakmai elismerés volt, addigra a közönség már befogadott minket. Európa turné Proprain-nel szintén emlékezetes.

- A hold felé vezető úton még mindig el van akadva a fejlődés útja, vagy már elindult a Bookmarks-on? („Stuck Progress to Moon” című album – a szerk.)
- Bálint: Annak a lemeznek azért ez lett a címe, mert 23-24 éves korában (ki előbb, ki később) az ember felnőtté válik, felelős lesz, elmúlik a gyerekkor – ez engem személy szerint sz..ul érintett. Az álommal elindultam a hold felé vezető úton és egyszer csak azt vettem észre, hogy összeakadt a cipőfűzöm, rájöttem, hogy nem minden fenékig tejfel.

- Mi volt a hold konkrétan?
- Bálint: A Wembleyben egy teltházas buli. (Wembley Stadion Londonban – a szerk.) Ezt megálmodtam tizenéves koromban, amikor az ágyon ugráltam nagyanyám fésűjével. Az elképzelt világnak 10%-a olyan, amilyennek elképzelted, a többi 90% teljesen más. Nagyon jó, csak amikor erre rádöbbensz, először fura pofon.

- Elégedett vagy azért?
- Bálint: Nagyon, bár az utóbbi években nem koncentráltunk annyira Európára, külföldi turnékra. Ezt szeretnénk visszahozni. Mindig jött egy lemez, azután egy Müpa fellépés (Művészetek Palotája – a szerk.) és minden energiánkat erre fordítottuk, nem figyeltünk kifelé. Ezt az álmot se szeretnénk feladni. Az embernek mindig kellenek célok és azon belül kisebb lépések annak eléréséhez.

- A „Bookmarks” milyen könyv és hol vannak benne a könyvjelzők? (lemez cím, 2011 – a szerk.)
- Bálint: A „Stuck Progress to Moon” utáni életszakaszunknak a könyve, három év történetét meséli el. Minden zenekartagról szól egy fejezet, egyesekről több nóta is született. Valaki elveszítette az édesanyját, valaki egy hosszabb szerelmen van túl. A végén vettem észre, hogy nő van az egész album középpontjában, a borítóban ezért is vannak minden oldalon női ábrák. Ránk ez eddig annyira nem volt jellemző, nem vagyunk csajozós zenekar, akik szerelemről énekelnek.

Csatlakozz, ha bírod a rock vagy a metált

 
- Ha egy Dürer kertes koncertet összehasonlítasz egy Müpa-sal, akkor milyen vacsora illene hozzájuk?
- Bálint: A Dürer kertes olyan, mint amikor egy vidéki, magyaros étteremben fűszeres ételeket eszel, előtte pálinkát iszol, utána vörösbort, majd cigányzenére mulatsz hajnalig. A Müpa egy elegáns, pezsgős kaviáros vacsorához hasonlítható. Annyira nem szeretem se a pezsgőt, se a kaviárt, de ebben az esetben nagyon jól esett!

- Mik az álomtéglák például? Nehezek?
- Bálint: Nem, az álomtégla az egyetlen pozitív töltetű szám a lemezen. Egy szerelmes dal, a mostani kapcsolatomról szól. Volt egy hosszú hat éves kapcsolatom, miután vége lett szabadságra vágytam és észrevétlenül lettem szerelmes. Egy olyan embert találtam az életemben, akinek nem esik nehezére, hogy mögöttem álljon, támogasson, mert szereti ezt az életformát. Mindegyik barátnőm áldozatokat hozott, de ez a mostani barátnőm nem érzi áldozatnak.

- Mik a keserű határok és hogyan lehet lebontani őket?
- Bálint: A keserű határ pont ellentéte az álomtéglának. Nem rólam és nem mondom meg kiről szól a zenekarban. Amikor két ember elél egymás mellett és korlátozzák egymást szabadságukban. Két alkotó személyiségről beszélünk. Ahelyett hogy elengednék, és hagynák szárnyalni a másikat, nyuvasztják egymást.

- Le lehet bontani a keserű határokat?
- Bálint: Ezt nagyon nehéz lebontani szerintem. Az a fajta érzékeny alkotó férfi alkat - mint mi is vagyunk - nehezen épít le egy ilyet, főleg ha már nagyon belemászott. A két ember nem akarja bántani egymást, és pont ezzel bántják a másikat; ahelyett, hogy szép csendben elválnának – ezek a keserű határok. Az első két-három évben az ember szerelmes, aztán jön a kapcsolat és utána az ember szép lassan kezd belefásulni, de nem veszi észre, mert megszokta. Teljesen bele lehet süppedni egy sz.. kapcsolatba, nehéz lebontani, erősnek kell hozzá lenni, vagy kell egy másik, aki kihúzza az embert.

- Ha színekkel jellemeznéd a zenekar tagokat, akkor ki milyen szín lenne?
- Bálint: Miklós (Anga-Kis Miklós, basszusgitár – a szerk.) hűvösebb királykék, ő a zenekar menedzser, a megmondó, az összetartó. Tamás (Reich Tamás, gitár – a szerk.) mindenképpen piros, mert ő nagyon temperamentumos, tüzes ember, aki nem szereti, ha határok közé szorítják, vagy megmondják, hogy mit csináljon. Meg van mindenről a konkrét elképzelése, ami mellett még akkor is kiáll, ha tudja, hogy nem feltétlenül helyes – ő egy igazi punk. Attila (Rékási „Eper” Attila, dob – a szerk.) fekete színű, ő nagyon tud zsörtölődni, de szórakoztatóan sajnáltatja magát. Ő is röhög saját magán, amikor nyavalyog. Magamat nem tudom jellemezni – színes. Ha a többieket kérdeznénk,biztos egyből mondanának egy színt.

- Milyennek érzed magad?
- Bálint: Rózsaszínnek. Vidám, pajkos vagyok. Általában mindig túlzottan pozitívan látom a dolgokat, ellentétben Attilával. Szerintem lehet mindennek örülni. Attish (Horváth Attila, gitár – a szerk.) fehér színű, mert mimóza lélek. Mátéról (Tilk Máté, ének – a szerk.) hirtelen a sárga jut eszembe.

- Az Álomtégla az egyetlen magyar szám az albumon.
- Bálint: Igen, nem volt egyébként tervben hogy magyar lesz. Az első lemezes népdalvonulatot akartuk tovább vinni. Nagyon szeretjük a Napra zenekart, a „Kis Juhász” című számukat akartuk feldolgozni. Átírtuk metálosra és kellett hozzá egy saját verze, amihez magyar szöveget írtam. Ez annyira jó lett, hogy a Napra részeket teljesen elvetettük. Írtunk egy refrént, amihez volt egy nagyon jó angol szövegem, viszont nem tudtam vele mit kezdeni, mert sehogy se illet a témához. Elküldtem a számot a szöveggel felénekelve (a refrént angolul) Egyedi Petinek (gitár, ének - Óriás; basszusgitár, IHM – a szerk.) és ő írt három-négy magyar verziót a refrénre. Kérte, hogy ne mondjam el neki miről szól a szám és egyből levette magától. Ő volt az egyetlen, aki pontosan megmondta, ez jellemző rá.

- Az ellentétek bennetek vannak vagy a világban? („Contradictions” című EP, 2009 – a szerk.)
- Bálint: Az szintén emberi kapcsolatokról szól. Azt mondják, hogy az ellentétek vonzzák egymást, ami igaz. Ugyanakkor taszítják is egymást, mint a mágnes – ezért soha sem tudnak egybe olvadni.

- Mik tudnak egybeolvadni?
- Bálint: Amik összeillenek. Van egy szövegrészlet a „Between Heaven and Her” című dalban (a „Bookmarks” című lemezen – a szerk.): „Standing alone, wondering how the pieces were floating away.” A kis darabkák egybeolvadtak, összekapcsolódtak és mégis most állunk és nézzük, ahogy azok a puzzle építőkockák úsznak el egymástól. Még összeolvadás után is szétcsúszhat valami, nem tudom mi az, ami összetartja a kockákat. Szerintem mindenkinek meg van a párja világban, ugyanúgy, ahogy mindenkinek meg van, hogy mire hivatott az életében. Ezt nagyon nehéz megtalálni. Grandpierre Attila, a VHK énekese mondta nagyon jól, hogy: „Az ember nagy vadra hivatott.” Merjünk nagyot gondolni, hinni, és merjük megtalálni magunkban azt, amiért, s akiért élünk ezen a világon!

- Mi van a hegyen? Hogy lehet feljutni a hegytetőre?
- Bálint: Az ember mindig feljut valahogy a hegytetőre. A Hegyalja fesztivál a kedvencünk! Mindig ott ünnepeljük a születésnapunkat öcsémmel és Attish-hal. Régi barátaimmal együtt másszuk meg a hegycsúcsot és általában szombat hajnalra felérünk a hegy tetejére.

- Szoktatok horgászni?
- Bálint: Miklós nagyon nagy horgász lett egy éve! Régebben a nagybátyámmal mentem horgászni, de mostanában nem voltam, mert nagyon korán kell kelni, nem értem miért.

- Tokajon milyen halat lehet fogni?
- Bálint: Az aranyhalat próbáljuk kifogni, de nem mindig sikerül. Remélem az idén a hálónkba akad egy.

- Milyen elkészítésben szeretitek a halat?
- Bálint: Ha Szegedre megyünk játszani, mindig megállunk egy halászlére, vagy egy harcsapaprikásra.

- Víz vagy bor?
- Bálint: A kettő együtt, egy jó fröccs! Egyébként nem vagyok boros, kisebb összejövetelek alkalmával vacsorához szeretek vörös bort inni.

Lájk, ha tetszett az interjú.

- Bajnóczi Piroska -

[2011.08.11.]