Világpremier: Opera 3D-ben

A magyar elme mindig is különlegesnek, értékesnek számított. Számos magyar vagy magyar származású tudós, kutató, művész hagyott forradalmian újszerűt és időtállót maga után. Éppen ezért volt felemelő érzés a Magyar Állami Operaházban, nemzetközileg elismert magyar művészek előadásában színpadra állított, világhírű magyar zeneszerző műve, világszenzációként tartott premierjén, magyarként jelen lenni.

A minap gyanútlanul sétálva az Andrássy úton, egy hirdetőoszlopon lévő plakátra lettem figyelmes, amely a BOLERO és A KÉKSZAKÁLLÚ HERCEG VÁRA közös előadását reklámozta. Eldöntöttem, hogy ezt feltétlenül megnézem, nem sejtve, hogy egy világszenzáció premierjére vagyok hivatalos.

Bár ezúttal mindössze három előadást tűztek műsorra, biztos vagyok, hogy ezek „csupán” egy, az egész világon végigsöprő hullám előfutárai.

Mielőtt belépek a nézőtérre, az ajtóban egy 3D-szemüveget kapok. Egy pillanatra elbizonytalanodom, de az Operaház pompás, belső kialakítása egyértelműsíti számomra, hogy nem valamelyik multiplex mozi hiperdigitális, ultraájmekszesített vetítőtermében járok. A meglepődöttségem hamar kíváncsiságba csap át: vajon élő szereplők helyett animált táncosok és operaénekesek adják elő a művészetüket az orrunk hegye előtt; és különben is mi köze Ravelnek Bartókhoz?

Az előadást a néhai Polgár Lászlónak ajánlják. Majd elindul Maurice Ravel Bolerojának ismerős dallama. Hirtelen egy csillagos ég elevenedik meg a háttérben, 3D-ben. A látvány magával ragadó, a Lola Greco Ballet Español Ensemble táncosai pedig légies ruhákban, szép összképet mutatnak. A mozdulatok, a koreográfia, a kifejezőkészség, a színharmónia profizmusra vallanak, a produkció nagyon egyben van. LOLA GRECO, a tánccsoport névadó koreográfusa hihetetlen színpadi jelenlétével, magával ragadó kisugárzásával kápráztatja el a közönséget. Az abszolút kifejező tánc mögötti vetítés maximálisan támogatja az előadást: csillagos ég, vörös rózsa, bolygók képei váltják egymást. Az egyik katartikus pillanat akkor következik be, amikor Étoile [a darab női főszereplője, Lola Greco előadásában – a szerk.] felfelé nyújtózó karokkal, összezárt tenyerekkel megérinti a közben hatalmasra duzzadt Holdat. A színpadon zene, tánc és látvány káprázatos összjátéka folyik, olyan lágyan simogat, mint csörgedező patak vize a mederbe kapaszkodó köveket. A rövid, ám szívgyógyító darabot, na, meg persze a közönség tapsviharát követően a csapat ráadásként „a cappella-táncot” jár, ami a frenetikus ovációnak köszönhetően duplázásra kerül.

További képekért kattints!

 A szünet után kezdetét veszi Bartók Béla – könnyűnek korántsem mondható – egyfelvonásos operája, A kékszakállú herceg vára. Nemrég Gőz László, a Jazzforum Budapest „atyja” említette, miszerint a világhírű dszesszzenészek, „Chick Corea és Pat Metheny arról mesélnek, hogy Bartók a kedvenc zeneszerzőjük”. Nemzetközi hatása abban is megmutatkozik, hogy a darabot már a világ számos táján előadták, minőségi felvételek készültek belőle olyan operacsillagok előadásában, mint Marton Éva, Jessye Norman, Melis György és Polgár László.
Ez az előadás azonban merően különbözik minden eddigi adaptációtól. A vetített 3D-díszletet a nemzetközi porondon elismert és sokat foglalkozott mezzoszoprán, KOMLÓSI ILDIKÓ, valamint a híres olasz építész, PIER PAOLO MAGGIORA 2009-ben megfogant ötlete nyomán, egy nemzetközi, kreatív csapat munkájának köszönhetően láthatjuk. Az elbűvölő hangú, remek színészi képességekkel megáldott énekesnő partnere a Kékszakállút nem először megformáló, Liszt-díjas KOVÁCS ISTVÁN. Kettejük játékát a zeneszerző által előírt nagy zenekar kíséri, GYŐRIVÁNYI RÁTH GYÖRGY vezényletével.

A lélek hang formájában száll a Magyar Állami Operaház színpadára: Komlósi leheletfinom pianói még a hallgatóság szívén lévő gyűrődéseket is kisimítják. A gyönyörűen szomorú és örökérvényű tanulságot bemutató történet újszerű megelevenedése – a zenére és a mondanivalóra komponált térkialakítással, a grafikai munka monumentális, ám valahogy mégis puritán megoldásával – egy másik dimenziót nyit meg nem csak az operajátszás előtt.

A darab végén lehull a fátyol. A Bolerot és A kékszakállú herceg várát a 3D-háttérvetítésen túl a Ravel-műben látott három spanyol táncos – PENELOPE SANCHEZ, MIRIAM MANSO és MIRIAM PEREZ – Kékszakállú, a hetedik ajtó mögött rejtőző, három, korábbi feleségeként való, újbóli feltűnése köti össze, tökéletes keretbe zárva ezzel az egész előadást. Az este folyamán valami megfoghatatlan lengi be a teret. Eme sorok írása közben fogalmazódik meg bennem, hogy ez maga a művészekből és a zenéből áradó szenvedély.

– Aigner Ivan –

[2011.09.12.]