Saigonban tüzes az éj - képes beszámoló a sikermusicalről
A Miss Saigon 1989-es premierje után hamar világhírre tett szert és szerencsére hozzánk is viszonylag hamar eljutott Schönberg második varázslata. Az 1994-es Rock Színházas előadás a maga nemében kiválóra sikeredett Kerényi Miklós Gábor felesleges túlzásoktól mentes, de mégis látványos és hatásos módon álmodta színpadra a Pillangókisasszony modernizált változatát, Kim és Chris drámai történetét. Most -- 17 évvel később – újra színpadon a világhírű musical!
Az előző előadásnak nagy rajongója voltam, lelkes huszonévesként tucatnyiszor láttam és csodálattal adóztam a belőle sugárzó profizmusnak és tehetségnek. Szép és nosztalgikus emlékeim okán kissé félve vártam az új verzió sajtóbemutatóját. Kíváncsi voltam, Kerényi Miklós Gábor mennyiben tér el majd két évtizedes rendezésétől, mennyiben gondol mást ma erről a történetről, mint a 90-es években. Ha hozzá mer nyúlni, akkor sikerül-e jobbat alkotni, vagy csak fájdalmas hiányérzetem támad, miközben a színpadot bámulom.
A darab története nem túlságosan bonyolult, sőt, helyenként kifejezetten banális és megjósolható, de mégis emberi, lírai és a mese zenei eszközei nagyszerűen asszisztálnak ehhez a történethez. A vietnámi háború végnapjaiban egy lelkileg meggyötört fiatal amerikai katona és egy romlatlan vietnámi lány kiteljesedő szerelmének lehetünk tanúi, majd a háború végével minden széthullik, a főszereplők életútja kettéválik, s csak a drámai végkifejletben fut újra össze.
A szereplőket tekintve – legalábbis az első szereposztást nézve – nem voltak nagy félelmeim hangi kvalitások tekintetében. A Christ alakító Dolhai Attila a magyar musical színpadok egyik legmegbízhatóbb szereplője, énekesi képességei kiválóak, s stabilan is hozza mindig a tőle elvárhatót. Azon nem nagyon aggódtam, hogy problémái lesznek a szerep által támasztott énekesi kihívásokkal. Nem is voltak. „Mért, hogy Saigon sosem alszik már” kezdetű szólója kifejezetten jól sikerült, nem úgy, mint a 2004-es győri megvalósításban, ahol a bariton Chrisnek komoly nehézségei akadtak. A darab során végig elfogadhatóan hozta a lelki problémákkal küzdő, vergődő fiatalembert, de új színészi csúcsokat nem mászott meg ezúttal karrierje útján. Az volt az érzésem, Dolhai Attila egy picit túlságosan is „Dolhai Attila”.
|
|
| Az 1. szereposztás - klikk a fotóra |
Hozzá hasonlóan, az utóbbi pár évben országosan ismertté vált Feke Pálnak sem okozott túl nagy énekesi kihívást John szerepe, a Bui Doi dal jól sikerült, a figurát is végig stabilan hozta, talán egy picit több színt elviseltem volna az alakításban, bár ez lehet igazságtalan, mivel John szerepe a szólójától eltekintve meglehetősen hálatlan, ahhoz képest, hogy mennyit van a színpadon, leginkább csak asszisztál, továbbforgatja a történet kerekét.
Lájk, ha szereted a musicaleket.
A női főszerepben Vágó Zsuzsi kellemes élményekkel ajándékozott meg. Mindig is tehetséges hölgynek tartottam, jó hangi képességekkel, sok színpadi bájjal, de egy rossz beidegződéssel is. Nevezetesen, hajlamos arra, hogy éneklés helyett ordítson, mikor emocionális többlettel próbálja kifejezni magát. Ezt egészen jól sikerük kordában tartani a „Én érted adnám életed” szólóig, ahol a kétség kívül nagy érzelmi ívet lehet bejárni és kicsit el is ragadta a hév. A második felvonásban is akadtak pillanatok, mikor kiabált és egy picit több éneklés jobban esett volna, de összességében mindenképpen nagy előrelépés neki ez a szerep. Színészi oldalról kifejezetten tetszett, amit tőle láttam. Apró mozdulatok, meghajlások, valóban ázsiaiakat idéző testtartás, simán vettem volna tőle selyemsálat a 4 Tigris piacon. Sminkjét is meg kell dicsérnem, hihető vietnámi lánykát varázsolt a szöszi echte európai hölgyből.
A cikk a következő oldalon folytatódik![2011.10.06.]
Hírek
