"Fantasztikus dolog, mikor része vagy a zenei életnek” - interjú Garami Gáborral

Legújabb sorozatunkban a ClassFM műsorvezetőit faggatjuk többek között a zenéhez fűződő viszonyukról, a munkájukról és még sok minden másról. Elsőként Garami Gáborral beszélgettem, akinek hangját a hétvégi kívánságműsorokból, illetve a Garami Funky Stuff-ból ismerhetjük. 

- A legtöbben téged rádiós műsorvezetőként ismernek, azt viszont kevesen, vagy csak egy bizonyos réteg tudja rólad, hogy te zenéléssel is foglalkozol, ráadásul van egy együttesed Garami Funky Stuff néven. Mit lehet tudni róla?

Garami Gábor: - Idén szeptemberben volt egy éves az együttes, illetve inkább azt mondanám, hogy a jelenlegi fennállás lesz egy éves. A zenekar alapítás egyébként gyerekkori álmom volt, nem most találtam ki, mindig szerettem volna olyan zenészekkel együttműködni, akikkel szeretek lógni, jól kijövök velük, és valami jó kis produktumot is össze tudunk hozni. Nagyon sok tagcsere van már mögöttünk, volt, aki közben jött rá, hogy igazából nem ezt a vonalat szeretné csinálni.

- A saját számaitokon kívül játszotok mást is?

Garami Gábor: - Igen, szoktunk feldolgozásokat is. Szívesen tisztelgek ezáltal a nagyok előtt.

- Saját lemezetek van már?

Garami Gábor: - Egyelőre még nincsen, de tervezzük. A dalokat egyébként Gitano Nagy Laci, Temesi Berci és Herold Péter szokta írni.

- Szoktatok egyébként másokkal is együtt zenélni? Van olyan együttes, akivel esetleg közös koncertet is adtok?

Garami Gábor: - Ilyen konkrétan nincsen, viszont szoktunk vendégművészeket, vendégelőadókat hívni időnként. Dolgoztunk már együtt Pély Barnával, Veres Mónikával, Bársony Bálinttal is csak hogy pár nevet mondjak így hirtelen a teljesség igénye nélkül. Szeretném a zenekarnál a saját dalok mellett arra is fektetni a hangsúlyt, hogy minél több vendégművésszel tudjunk együtt játszani, mivel az ad egy plusz ízt az egész zenélésnek.

- Hogyan tudod összeegyeztetni a műsorvezetést a zenéléssel?

Garami Gábor: - Nagyon könnyedén, mivel a koncertek a legtöbb esetben esténként vannak, én pedig hétvége délután vezetem a Kívánságműsort a ClassFM-en, úgyhogy ez egyáltalán nem okoz nehézséget.

- Mióta foglalkozol műsorvezetéssel? Szeretted volna ezt csinálni, vagy csak úgy jött az életedben?

Garami Gábor: - Az élet hozta így tulajdonképpen. Gyerekként sok minden szerettem volna lenni, mint ahogy általában ez mindenkivel így esik meg. A színészkedéssel is kacérkodtam, kétszer jelentkeztem is a Színművészetire, de a felvételik nem sikerültek, így felhagytam a próbálkozásokkal. „Szomorúságomban” beálltam katonának, majd másfél évnyi szolgálat után felköltöztem Pestre. Ekkor 22 éves voltam, és kellett valami munkát találnom. Két évig a Kossuth Lajos Gyermekotthonban dolgoztam, képesítés nélküli tanárként. Az aktív zenélést ebben az időszakban kezdtem meg a Táncosokkal Farkalók együttessel, keresztül-kasul jártuk az országot: emberileg és szakmailag rengeteget tanultam a fiúktól.

- Szóval akkor innentől datálhatjuk azt, hogy elkezdtél komolyabban részt venni a zenei életben.

Garami Gábor: - Ahogy mondod. És itt jött a nagy fordulópont az életemben. Az ilyenek mindig akkor történnek, mikor az ember nem számít rá, velem is így esett ez meg. Egy fogorvos barátom felkért arra, hogy mondjak fel neki egy spotot. Én úgy voltam vele, miért ne? Hisz nem veszíthetek semmit, úgyhogy megcsináltam a munkát. Ekkor történt, hogy a Roxer Stúdióban Rókusfalvy Pál felfigyelt a hangorgánumomra, és biztatott, hogy érdemes lenne kezdeni valamit a hangommal.

- Mi volt ezek után a következő lépésed?

Garami Gábor: - Teljesen felbátorodtam, felütöttem a szaknévsort, és tulajdonképpen mindenkit körbetelefonáltam a szakmában, aki csak számít, hogy én márpedig ebből szeretnék megélni. (nevet) És végül is be is jött a számításom: Tereh István volt az az ember, akinek a jóvoltából a hallgatóság megismerhette a hangom.

- Ez melyik rádiónál volt?

Garami Gábor: - A 96.4 Melody FM-nél. Aztán fél év múlva az induló 92.9 Star Rádió reggeli műsorvezetője lettem, ahol nagyon sokat köszönhettem Mario Collantonionak, aki rengeteget jó tanáccsal látott el. Majd következett a Danubius Rádió 1997-ben, kezdetben, mint éjszakai műsorvezető ültem a mikrofonok mögött, aztán pedig elérkezett a kívánság műsoros időszak. 2009 óta pedig a ClassFM csapatát erősítem.

- Mesélj a rádiós élményeidről, miben változott a rádiózás szerinted?

Garami Gábor: - A legizgalmasabb talán az, hogy mennyivel frissebb és gyorsabb lett minden, különösen a Class FM-nél. Régen az újabb számokat csak hetekkel később játszottuk, ma már ilyen nincs, a Class FM-nél sokszor elsőként játsszuk Magyarországon a legújabb slágereket. Kicsit lehet, hogy hazabeszélek, de azt kell mondjam, hogy mértékadó rádió lett a Class. Nagyon tetszik az is, hogy milyen színes a kínálat: négy-öt műfaj is megtalálható a palettán, a popslágerek mellett megférnek brit indie, rock, de még underground számok is. Ráadásul körülbelül minden harmadik szám magyar, amit nagyon jónak tartok.

- Mi volt a legemlékezetesebb kívánság, amit a műsorodban kértek tőled?

Garami Gábor: - Egyszer egy kamionosnak kért a felesége egy számot. Miután leadtuk, a férfi betelefonált és elmondta, hogy meg kellett állnia a szám közben egy parkolóban, annyira meghatódott. Nagyon szép pillanat volt.

- Volt olyan kívánság, amit nem tudtál teljesíteni?

Garami Gábor: - Régen többször is előfordult, de ma már ez nem jellemző. Ha véletlenül nincs meg egy szám, akkor csak írok egy e-mailt a zenei osztálynak és pár nap múlva mindenképpen lejátsszuk néhányszor. Persze nagyon szókimondó számokat nem lehet, de szerintem gyakorlatilag 100%-osan kielégítjük a hallgatók igényeit.

- Rajtad kívül van még egy zenész a ClassFM csapatában, mégpedig Kovács Áron. Szoktatok beszélgetni a koncertekről, tapasztalatokról? Mennyivel könnyebb így műsort vezetni, hogy szó szerint benne vagytok a zenei életben, nem csak közvetett módon?

Garami Gábor: - Persze, szoktunk ilyen dolgokról eszmét cserélni. Egyébként pedig egy fantasztikus dolog az, mikor szerves része vagy a zenei életnek, mert egy pluszt tud hozzáadni a konferálásodhoz. Akár zenész, akár énekes vagy, mindenképpen valahogy jobban ráérzel ennek az ízére, főleg ha zenei műsort vezet az ember, így még hitelesebb, akár még naprakészebb tud lenni.

- Hogyan látod a mai magyar könnyűzenei ipart? Sokan mondják azt manapság, hogy eléggé ellaposodott és nagyon sokan a külföldi dallamokat másolják, a külföldi előadókat utánozzák.

Garami Gábor: - Én erre csak azt tudom mondani, hogy mióta világ a világ, másoltuk a külföldi előadókat. Tudjuk nagyon jól, hogy az angol nyelv egyrészt a zene nyelve, ha lehet így fogalmazni. Minden popzenei szöveg angolul van, nem véletlen, hogy itthon is egyre többen törekednek arra, hogy ne csak magyar nyelven szólaljon meg az adott slágerük. Másrészt pedig az angol zene mindig előttünk lesz fényévekkel, ez ellen nem tudunk mit tenni, ettől függetlenül azt gondolom rengeteg tehetséges magyar zenész adott kiváló dalokat a világnak.
Ami az zenekaromat illeti, én csak és kizárólag reális célokat tűztem ki magunk elé, soha nem ringattam magunkat hiú ábrándokba, legyen szó bármiről. Amúgy alapvetően jónak látom a könnyűzenei ipart és rengeteg kreatív előadót és szerzőt ismerek itthon

- Mennyire van esélye egy ismeretlen, ámde tehetséges együttesnek mondjuk betörni erre a piacra?

Garami Gábor: - Igazából a lényeg az, hogy olyan produkciót kell csinálni, amit a közönség szeret, amit befogad a média, a hallgatóság. Persze nem muszáj az ő kedvükre tenni, de akkor el kell fogadni azt, hogy nem biztos, hogy azzal, amit csinál az adott zenekar, énekes, ki tud törni. Csak tudniuk kell, mit akarnak elérni. Mi a céljuk. Anélkül nem működik ez az egész. Sok zenésszel tartom a kapcsolatot, akik rengeteget játszanak, sok fellépésük van, mégis kevesebbet hallunk róluk, de ők kitartóak illetve imádnak muzsikálni és ezért is választják ezt az utat még akkor is ha néha nehezebb. Szükség van és szükség lesz rájuk is, hiszen színesebbé teszik a zenei palettát.

- Mit gondolsz a tehetségkutatókról? Mennyire látod értelmét minden évben újat és újat indítani?

Garami Gábor: - Látom értelmét, mégpedig azért, mert az embereknek egyébként nem lenne mit nézniük. (nevet) Viccet félretéve: jók ezek a versenyek, semmi gond nincs azzal, ha valaki elindul egy ilyenen és megméretteti magát. Még ha nem is jut el a végéig, akkor is lehet, hogy sokat dob a zenei karrierjén, hiszen megismerik a nevét, a zenéjét. Amíg a műsor tart, megvan benne az a potenciál, hogy valóban kitermel tehetségeket. Az azonban, hogy az adások végeztével, immár kint, a nagybetűs életben mi lesz vele...az már csak rajta, rajtuk múlik illetve a közönségen, hogy hosszútávon szeretni tudja-e a produkcióját.

-Rosta N. Napsugár-

[2011.10.17.]