Ha napjainkban a zenét szerető embereket élesen megosztó zenekarokról beszélünk, akkor a Nickelback köztük szinte biztosan viszi a pálmát. Ez az az együttes, akikért vagy őrülten rajonganak, vagy a Facebookon az „Utálom a Nickelbacket” csoporthoz csatlakoznak, esetleg aláírásokat gyűjtenek, hogy még egy detroiti amerikai futballmeccs félidejében se léphessenek fel.
Ez a megosztó banda három év után, 2011. november 21-én jelentette meg sorozatban a hetedik stúdióalbumát Here And Now címmel, rajongóik nagy örömére.
Érdekes párhuzam, hogy az album is magába foglal egy furcsa kettősséget, akárcsak a zenekar megítélése. Zenéjük eddig is széles spektrumon mozgott, a legtöbb eddigi lemezen megtalálható a tipikus zúzós rockszám, az akusztikus „együtténeklős” dal és a nagy íveket leíró romantikus lassú ballada is. Ahogy azonban a napokban Chad Kroeger, a banda frontembere nyilatkozta, az album németországi promóciója során ez alkalommal a szélsőségek irányába mozdultak el. Azaz a zúzós rockdal nagyon zúz, a lassú számok pedig igazán mély mondanivalót hordoznak magukban.
Az énekes ezzel indokolta azt is, hogy szokatlan módon idén szeptemberben egyidejűleg két single-lel jelentkeztek, mivel nehéz lett volna csak egy olyan dalt kiválasztani, amely teljes egészében jellemzi a lemezt. Így esett a választás a Bottoms Up című bulizós rockdalra a rockrádiók számára, és a könnyedebb hangzású – ámde korántsem könnyed szociális témájú – When We Stand Together című dalra, amihez azóta egy videóklip is készült.
És valóban. Ezúttal a legutóbbi Dark Horse című lemezhez képest – amin határozottan érezhető volt Mutt Lange keze nyoma (aki pl. Bryan Adams – Waking Up The Neighbours, Def Leppard – Hysteria, AC/DC – Highway To Hell, Shania Twain – The Woman In Me producere) - egy jóval rockosabb és kevésbé rádióbarát albumot hoztak össze.
Szintén a fentebb említett interjúban hangzott el, hogy több zenekarral ellentétben ők nem 25-30 dalt írtak meg, és azokból választották ki a megfelelőeket az albumra, hanem mindvégig ezen a megjelent 11 számon dolgoztak és tökéletesítették azokat. Ami nem tetszett a tagoknak, azt még az alkotói fázis alatt egyenesen kidobták a kukába.
A 11 dal sorát indító This Means War rögtön meggyőzi az embert arról, hogy itt aztán nem lesz finomkodás. A zenekarra jellemző kemény, néha már „mocskosnak” is nevezhető szövegvilágú szám jelöli ki a további utat a hallgató számára. Ezt követi a már korábban említett Bottoms Up. Az eddigi zúzda után hirtelen váltásként a másik single, az akusztikus hangzású When We Stand Together jön. A könnyedségnek itt gyorsan vége is szakad, mert nyakunkba ömlik és azonnal magával sodor a Midnight Queen, majd a Gotta Get Me Some lendülete. Teljesen biztos, hogy a koncerteken ezek a számok őrült tombolásba fognak fulladni.
És itt most érdemes megállni egy pillanatra, mivel a lemez legkomolyabb ihletésű és talán legmeghatóbb száma következik. Szöges ellentétben áll az eddigi bulizós, leginkább szexuális témájú dalokkal. A zenekar a Lullaby című számban azokhoz a fiatalokhoz fordul, akikben nehéz helyzetük miatt már felmerült az öngyilkosság gondolata.
„Kérlek engedd, hogy a sötétségből a fény felé vigyelek; mert hiszek benned; megbirkózol ezzel az éjszakával is; ne gondolkodj tovább a könnyebb kiúton; semmi szükség rá, hogy elfújd a gyertyát; mert itt van tennivalód; túl fiatal vagy és az életed java még csak most jön.”
A teljes döbbenetből az ismét rockosabb, a New York-i showbusiness-t fricskázó Kiss It Goodbye billent vissza, majd következik egy romantikus ballada, a Trying Not To Love You, amely Chad Kroeger bevallása szerint az ő személyes kedvence az albumról. A dal valóban a slágergyanús és a mindenki számára könnyebben emészthető kategóriába tartozik, valószínűleg sokat fogjuk majd hallani a rádiókban. Ezt a szintén mély érzelmeket tükröző, lassabb tempójú Holding On To Heaven követi, majd egy rövid időre ismét visszacsöppenünk a kemény hangzásba és szövegkörnyezetbe az Everything I Wanna Do-val. Az albumot egy rendkívül könnyed, kedves dal, a Don’t Ever Let It End zárja. Ez egy igazi, régimódi, sztorizós szövegű, megmosolyogtató, teljes mozifilmet elénk vetítő, fülbemászó dallamú nóta, amely méltó megkoronázása és lezárása ennek a 11 vadonatúj szerzeménynek.
A Nickelback egy igazán változatos albummal jelentkezett az idén. A kemény számok hangulata inkább a The Long Road és a Silver Side Up korát idézi, de zeneileg ezek már sokkal érettebbek. A rádióbarát lassú számok mély érzelemvilágot és szociális értékeket közvetítenek a hallgatóság felé, érdemes ezekre a dalszövegekre odafigyelni.
A zenekar az új dalokkal jövő tavasszal világkörüli turnéra indul. Kíváncsian várjuk a turnédátumokat, hátha az európai állomások listáján majd Budapestet is megpillanthatjuk.
-H.Zsuzsi-
[2011.11.28.]
Megosztom:
Fórum- és hozzászóláskezelésre vonatkozó tájékoztatás
A hatályos jogszabályi környezet módosulása következtében a weboldal üzemeltetőjeként kötelező moderációs feladatokat kellene ellátnunk minden felhasználói tartalom (hozzászólás, fórumbejegyzés stb.) vonatkozásában.
Ezen jogszabályi előírások teljes körű és folyamatos teljesítéséhez jelenleg nem áll rendelkezésünkre megfelelő erőforrás (személyi és pénzügyi kapacitás).
Ennek következtében a fórum- és hozzászólás funkciót határozatlan időre felfüggesztjük.
A felhasználók számára új hozzászólások és fórumtémák létrehozása, illetve meglévő tartalmakhoz történő hozzászólás a mai naptól nem lehetséges.
A funkció újbóli aktiválására csak abban az esetben kerülhet sor, ha a vonatkozó szabályozás lehetővé teszi olyan üzemeltetési mód alkalmazását, amely számunkra is megvalósítható és fenntartható.
Hírek
„Kérlek engedd, hogy a sötétségből a fény felé vigyelek; mert hiszek benned; megbirkózol ezzel az éjszakával is; ne gondolkodj tovább a könnyebb kiúton; semmi szükség rá, hogy elfújd a gyertyát; mert itt van tennivalód; túl fiatal vagy és az életed java még csak most jön.”
