˝Slágeres, modern folk rock zenét szeretnénk játszani!˝

Második, nagy megmérettetésére készül az Örökség zenekar. Mindent bedobva, totális energiafelhasználással próbál a folk rock csapat, hogy december 3-án, a MOM Kulturális Központ színpadán a jól ismert darabok mellett néhány vadonatúj, slágergyanús dalt is bemutathasson. Az adventi koncert előkészületeiről valamint a zenekarral kapcsolatos történésekről kaptunk információkat Tóth Renitől, a zenekar vonzó énekesnőjétől.

- A szóbeszéd szerint téged tartottak volna meg a Kormoránban a három frontember közül, mégis az Örökség zenekar egyik énekese lettél.
- Tavaly novemberben Koltay Gergő telefonon kért tőlem személyes találkozót a zenekari ügyek átbeszélésére. Nyíltan nekiszegezett kérdésemre kifejtette, hogy valóban átalakítja a Kormoránt, amelyben továbbra is számít rám énekesként. A válaszom csak nemleges lehetett. Ha ajánlatát elfogadom, olyan, mintha az egész családomat csaltam volna meg. Számomra a Kormorán azokkal a zenészekkel képzelhető el, akik addig alkották, az általa felsorolt új tagokkal – amellett, hogy semmi bajom velük – nem tudtam elképzelni az állandó közös munkát. Tizenkét évig muzsikáltam együtt társaimmal, egyszerűen képtelen voltam arra, hogy elengedjem a kezüket, de ugyanúgy cserbenhagytam volna barátainkat és a közönséget is.

- Tíz hónappal a megalakulás után, hogyan érzed? Jól döntöttél?
- Abszolút jó döntést hoztam. Igazából nagy változást nem érzek, mivel a „családommal” együtt maradhattam. Különbség, hogy szemben a korábbi stressz helyzetekkel, a koncerteken sokkal felszabadultabbnak érzem magam. Az Örökségben sem érthetünk egyet minden kérdésben, ám ezek koránt sem vérre menő viták, és főleg nem veszekedések. A szakmai viták pedig csak a produkció javát szolgálják.

- Mikor kerültél kapcsolatba a folk rock muzsikával?
- Hosszú évekig a rock zene területén mozogtam, majd tíz éven keresztül ír népzenét énekeltem a Rat Boys (Patkány fiúk) elnevezésű bandával. Ír népdalokat dolgoztunk fel rockos verzióban, elektromos gitárral, kemény alapokkal és hegedűvel. Az ismertebb tagok közül Kovács István bendzsóst említeném a 100 Folk Celsius zenekarból. Rengeteg Nyugat-európai fellépés után, tizenkét évvel ezelőtt jött az életembe a Kormorán, ahol az ír helyett a magyar népzenébe csöppentem. Annyiban volt újdonság számomra, hogy korábban nem énekeltem népdalokat – kivéve talán az iskolában - inkább a néptánc állt hozzám közelebb. Annak ellenére, hogy mindenütt a maximumot nyújtottam, ahol korábban megfordultam, mégsem találtam a helyem. Mikor beléptem a Kormoránba, akkor döbbentem rá, hogy egészen odáig ez a fajta muzsika hiányzott az életemből.

- Ezzel az érdes-karcos, ugyanakkor fényes hangszínezettel, orgánummal akár egy hard rock, vagy rhythm and blues csapatban is megállnád a helyed. Te „felelsz” az Örökségben a rock „oldalért”?
- Ezen az „oldalon” nem én vagyok egyedül, Mr. Basary, Nagy Laci, de Szabó Miki is erősen rock- beállítottságúak. Mikor pár éve a Farkasok éneke album készült a Kormoránnal, szóltam Gergőnek, hogy a kőkemény hangzás érdekében hozzunk be egyfajta brutális, zúzós, vagyis markánsabb gitár-soundot, amire a hangomat is elereszthetem. Az ötletet ugyan elfogadta, a lemezanyagot is mi játszottuk-énekeltük fel, zeneszerzésre azonban másokat kért fel. Pedig mi is szívesen megírtuk volna azokat a dalokat. Tény, ha keményebb dallamsor, esetleg lázadóbb, erőteljesebb szöveg jön elő, azt általában rám osztják.

- A koncertlátogató törzsközönség minden előadáson elcsodálkozhat azon, hogy egy hölgy hogyan képes boldogulni a dobverőkkel. Tanultál valaha ezen a hangszeren? Miként kerültél dobközelbe?
- Érdekes történet ez. Soha senki nem tanított dobolni, mint ahogyan énekelni sem. Nagyon régen, még a Harley-Davidson zenekar próbáin beültem a dob mögé inkább a magam szórakozására. Az egyszerűbb blues, vagy rock sémákat le tudom ugyan ütni, de azt nem állítanám, hogy tudok dobolni. Mindenestre az egyik verőcei Edda-bulin a színpadon is kipróbálhattam magam. A feltornyozott erősítők, hangfalak és monitorládák takarásában néztem a színpadról a koncertet, Hetényi Zoli dobos közelében. A Hűtlen című nóta közepén Zoli integetett nekem, hogy baj van, sürgősen ki kéne mennie valahová, de nem hagyhatja félbe a számot. Rögtön felajánlottam a helyettesítést, Gömöri Zsolti billentyűs, aki a dobfelszerelésre is rálátott, kézjelekkel mutatta nekem a kiállásokat, beszállásokat. A többiek mindebből semmit sem észleltek, csak a szám végén konstatálták elkerekedett szemmel a dobos cserét. Ugratták is Zolit: nem az a baj, hogy Reni dobolt, hanem az, hogy nem vettük észre! Később a Kormoránban is hasznosítottam ez irányú ismereteimet, mikor egy adventi koncert alkalmából mindenki a megszokottól eltérőt csinált a zenekarban.

- Készülőfélben van az Örökség debütáló albuma. Kik a szerzők, és hogyan osztozkodtatok az elkészítésén?
- Olyannyira kollektív a munka, hogy szinte mindenki hozott szerzeményt. A szövegeket Erika írta, szerintem fantasztikusan ráérzett a mondanivalóra. Menetközben átküldte nekem véleményezésre, én pedig büszke vagyok rá, hogy ilyen csodálatos dolgokat tudott alkotni. Azt gondolom, hogy beszélhetünk a múltról és a jelenről egyaránt, csak pozitív végkicsengése legyen. Mindannyian úgy látjuk, hogy koncertjeinken erőt és boldogságot kell adnunk az embereknek, hiszen amiről beszélünk, énekelünk – ha hiszünk benne - előbb-utóbb valósággá válik. Mindezt saját bőrünkön megtapasztaltuk. A zenekarban fontos az együtt gondolkodás, amit Erika szövegei visszatükröznek. Gyönyörű dalokat hozott Miki, Mr.Basary és Gulyás Feri is, én inkább a hangszerelésből vettem ki a részem.

- A zenekar tagjai közül többen is nyilatkozták, hogy távol tartjátok magatokat az aktuálpolitikától, miközben az értékrendetek mit sem változott. Milyen témákat találtatok a dalszövegeitekben?
- Az aktuálpolitikáról valóban nem szeretnénk beszélni. A magyar történelem összefüggéseiről, amire büszkék lehetünk, azonban igen. Nyilvánvalóan nem értünk egyet a globális agymosással, a kollektív butítással; dalainkkal fel szeretnénk nyitni az emberek szemét, hogy amit a TV-ben látnak, nem az a valóság. A valóság a bennünk rejlő szépség, gyermekünk szeme, vagy épp a szerelem. Mindenben meg lehet találni a szépséget, ezt szeretnénk elplántálni az emberekben. Szeretnénk, ha minden barátunk, minden koncertlátogató pozitív töltéssel menne haza az előadásunkról.

- Viszont a Kárpát-medencei népdal elemekből táplálkozó zenei örökséget tovább viszitek. Vajon akad még kiaknázatlan terület e körben? Vannak-e műfaji tartalékok, melyekkel el lehet kerülni az önismétlést?
- Szerintem a folk zene abszolút kiaknázatlan. Mi nem játszunk népdalokat, viszont motívumokat szívesen használunk fel, építünk bele dalainkba. Mindezt úgy kell meghangszerelni, hogy a mai fülnek, a mai ízlésnek friss legyen. Fontos, hogy ízléses kereteken belül a mai zene is kapjon teret a muzsikánkban. Sajnos a nyári sűrű koncertprogram nem engedett időt a dalszerzésre, pedig rengeteg jó ötletünk van, amit meg szeretnénk valósítani. Egyelőre a kísérletezés stádiumában vagyunk, de az adventi koncertünkre adunk belőle egy kis ízelítőt a közönségnek. Ennek alapján barátaink meggyőződhetnek arról, hogy milyen utat választottunk magunknak. Szeretnénk dallamos, jó értelemben vett slágeres, modern folk zenét játszani, hogy ezáltal – és remélhetőleg a média által is – minél többen megszeressék ezt a muzsikát.

- Hogyan készül Tóth Reni a december 3-i, MOM Kultúrházbeli megméretésre?
- Nagyon izgulok, megmondom őszintén! Legalább úgy, mint a József Attila művházbeli bemutatkozó koncertünk előtt. Rengeteg ötletet hoztam a csapatnak a színpadképpel, a kezdéssel, a koncertzárással, és egyebekkel kapcsolatban. Intenzíven próbálunk, hiszen az új dalok formája a próbateremben dől el. A stúdióban demókat rögzítettünk, ezek a próbán másképp szólnak. Mindez sok fáradsággal jár, de örömmel csinálom, mert látom az eredményt. Úgy érzem, fantasztikusan jó koncert lesz, bízom benne, hogy a közönség is jóleső érzéssel tér majd haza!

- Hegedűs István -

[2011.11.30.]