Az ˝egyfős zenekarok˝ világbajnoksága - Cseh looper a kelet-európai döntő első helyezettje
A 2. LOOPER STATION VILÁGBAJNOKSÁG kelet-európai döntőjének két továbbjutója a cseh beatboxer, En.dru és a magyar csellóművész, Simkó-Várnagy Mihály.
Bődületes produkciókat nyújtottak a 2. LOOPER STATION VILÁGBAJNOKSÁG kelet-európai döntőjének versenyzői, akik közül a szakmai zsűri a cseh beatboxer, En.dru-t és a magyar csellóművészt, Simkó-Várnagy Mihályt jutatta tovább a nemzetközi döntőbe.
A BOSS cég terméke a Loop-eszköz, amely segítségével egy gitáros, basszusgitáros, billentyűs vagy énekes komplett, tökéletes szinkronban futó, többszólamú dalokat hozhat létre élőben. Egyszerre három sztereó frázis sáv áll rendelkezésünkre, mindegyik különálló lábkapcsolóval. Minden egyes sáv több tíz loopot, azaz frázist tartalmazhat, amelyeket egymás után, sorban vehetünk fel, így telt hangszereléseket, szólókat hozhatunk létre.
— A zene áthatja a lényedet, látványosan élvezed a színpadi létet. Az ösztönösség és a tudatosság milyen arányban nyilvánul meg produkcióid során? — A zenész alapvető színpadi feladata a szórakoztatás. Ha az előadó nem élvezi, amit csinál, akkor hogy várhatja el a hallgatótól, hogy élvezze. Ez csak úgy érhető el, ha a zene átjárja az embert. A zenei kifejezés és technika aránya egy igen kényes egyensúly. Egyik sem létezhet a másik nélkül. A zenei gondolat a „mit”, a technika a „hogyan”. Mind a kettő egy fejleszthető dolog, és főleg a mi szakmánkban elengedhetetlen a dolgok igen sok, száraz gyakorlása. Ez professzionális szinten nélkülözhetetlen. A tehetség, az érzék és az affinitás önmagában semmit sem ér, ha nincs meg a szakmai háttér, és egy idő után a tapasztalat.
— Mit jelent számodra a versenyben való továbbjutás? — A versenyben való továbbjutás igen nagy élmény számomra, főleg mivel az ilyen jellegű megmérettetés igen ritka. A loopolás új szegmenseket nyitott meg számomra, és ez bizonyítja, hogy van „létjogosultsága”. Új hangzásképek és technikák kerültek ezáltal a képbe, amiket nagyon élvezek. Nagyon örülök az eredménynek.
— A klasszikus és könnyűzene ötvözése, azaz a crossover mellett a loopolás milyen távlatokat nyit meg előtted? — Igen hosszú fejtegetést érne meg ez a kérdés; megpróbálok esszenciálisan fogalmazni. A mai klasszikus zene – illetve általában a zene – felfogása és értelmezése kicsit zavarodott, régimódi. Hogy friss tömegeket tudjunk zeneszeretővé és -értővé tenni, a szemléletet kell megváltoztatni. A crossover műfaj alkalmas leginkább arra, hogy a hangszeres zene eldramatizált, eltúlzott komolyságát valamilyen szinten oldja. A komolyzenészek néha elfelejtik, hogy a klasszikus zene is szórakoztatóipar.
Másfelől kitartok azon véleményem mellett, hogy minden zenei stílust lehet szakmailag profin csinálni. Az elektronikus zene nem könnyebb, hanem más. Igyekszem minden zene stílust ismerni, és valamilyen szinten űzni is. Ezek optimális esetben segítik egymás fejlődését. A loopolás erre úgyszintén alkalmas, azaz hogy a natúrt a széteffektezettel összeeresszük. Ezen felül természetesen a már említett, új hangzásképek is így fejlődnek, alakulnak.
— Mit kívánjak neked a jövőre vonatkozólag? — Rengeteg muzsikát. Ez a hobbim és a hivatásom is. Minél több helyen, illetve stílusban szeretnék részt vállalni itthon és külföldön egyaránt, természetesen anyagi nehézségek nélkül – mindezt addig, amíg a hangszert ki nem esik a kezemből.
Kimagasló teljesítményt nyújtott, s a zsűri egyöntetű voksát kapta a cseh Ondra Havlík, azaz En.dru.
— Először is meg kell mondanom, hogy nagyon élveztük a produkciódat. Meggyőzően énekeltél, a harmóniák csodásak, a mozdulataid összhangban voltak. Mindez mennyire jön belőled természetesen? Sokat gyakorolsz? — Bevallom, nagyon izgultam ma. Nem vagyok az a fajta, aki felmegy a színpadra, van öt perce, felpörgeti a hangulatot, majd elmegy. Ha maximálisan kell teljesítenem minimális idő alatt, akkor elkezdek izgulni. A hosszabb előadásokat jobban szeretem. [mosolyog]
— De felpörgetted a hangulatot. — Nos, az izgalom néha elfedte az örömöt. Elég érdekes érzés volt.
— Ez ugye nem az első megmérettetésed volt? — Nem, Európa-szerte részt vettem több beatbox-versenyen, de alapjáraton izgulós típus vagyok. Egy hagyományos fellépés előtt nem érződik ennyire, mivel közvetlen kapcsolatban állsz a közönséggel, amitől valamiféle energiakötelék alakul ki, és ez folyamatosan feltölt energiával.
— Mindezek ellenére a közönség ebből mit sem vett észre. — Igen, ez a dolog profi része. [mosolyog] Nem igazán gyakoroltam a befejező részt, így nagyjából a fele improvizáció volt.
— A kelet-európai döntő megnyerése mit jelent neked? — Őszintén szólva, nagyon szigorú vagyok önmagamhoz: ha több mint 50%-ban elégedett vagyok, akkor professzionálisnak mondható az előadás. A mai teljesítményem a professzionális szint körül mozgott. Másfelől a győzelem a még keményebb munkára sarkall. Ez egy pozitív visszajelzés, ami tovább visz előre. Úgy örülök ennek.
— Ha beválogatnak a frankfurti döntőbe, új programot dolgozol ki? — Ha bejutok a döntőbe, egy olyan show-t szeretnék csinálni, ahol készen vannak a ritmusok, stimmelnek az időzítések, a harmóniák... Nyilván jó lenne ezzel foglalkozni.
— Hogyan kerültél egy színpadra a cseh énekes legendával, Karel Gott-tal? — Nagy megtiszteltetés volt számomra Karel Gott-tal együttdolgozni. A BeatBurgerBanddel – azzal a csapattal, amelyikkel másodikak lettünk egy beatbox-világbajnokságon – történt. A Funiculi, Funicula nevű, olasz dal áthangszerelésére kértek fel bennünket a 2009-es újévi tv-műsorhoz. Kemény munka volt az egész zenekar minden egyes hangszerét leképezni [hirtelen a szájával trombitahangot ad ki, majd folytatja a történetet], és kizárólag emberi hangokkal megszólaltatni.
— Mi szólt hozzátok? — Nagyon kedves, nyitott személyiség, akit egyfajta nyugalom vesz körül. Szerintem élvezte, és meglepődött. Nem vagyok biztos benne, előtte tudta-e, hogy a háttérzene kizárólag emberi hangokból állt össze.
— Mit kívánjak neked a jövőre nézve? — Kérlek, kívánd, hogy alázatos maradjak, jobban összpontosítsak, koncentráljak a munkámban, és egyáltalán az életben!
Szeretnék magabiztosabb lenni az előadásomban, ellazulni, és hagyni mindent folyni. Ezáltal át tudom adni az embereknek a pozitív energiát, ami a célom is, hogy a zenén keresztül megosszam a muzsikát és a boldogságot. Ez a legfontosabb.
Olvasd el az interjú eredeti, angol nyelvű változatát!
— First of all, I gotta tell you that we enjoyed your performance a lot. It was very persuasive how you sang, did those amazing harmonies, and your moves were in line. Does it come natural? Do you practice a lot? — I have to admit that I have been so nervous today. I’m not that kind of person who just goes out on the stage, has five minutes, rocks those five minutes, and goes away. If I have to put maximum output in minimum time, it makes me feel nervous. I prefer longer performances. [smiles]
— But you did rock. — Well, the excitement was sometimes covering the joy. It was quite a strange feeling.
— It wasn’t your first competition, was it? — No, I participated in many beatbox competitions around Europe, and I’m always sort of nervous. Before a normal show it is not that bad, because you’ve got this connection to the audience, you interact, then some kind of energetic rope starts forming, and that gives you energy back all the time.
— Nevertheless, the audience didn’t see you were nervous. — Yes, that’s cool. That’s the professional part of it. [smiles] You know, I didn’t practice the ending part, so it was like 50% improvisation.
— What does winning the East European Final mean to you? — To be honest, I’m very strict to myself: when I have more than 50% of satisfaction, then it was professional. For me today, this was balancing around the professional level. Winning, on the other hand, is a responsibility to work more. This is a positive feedback that keeps me going forward. I am so happy for that.
— If chosen for participating in the finals in Frankfurt, are you going to work out a new program? — If I passed to the finals, I would definitely like to do a show which is really ready with the rhythms, timing, harmonies… I would love working on that for sure.
— How come you played along with Czech singing icon Karel Gott? — Working with Karel Gott was for me a great honor. It was with BeatBurgerBand, the band we were second in the team battles of a beatbox world championship. We got the job to instrumentalize the Italian song Funiculi, Funicula for the New Year’ Eve Show in 2009. It was a very hard work to take all the instruments of the orchestra [he plays a sudden trumpet solo with his mouth, then goes on with the story], and do it with vocals only.
— What did he say about you guys? — He is a very nice, open person, and has a tranquility surrounding him. I think he really enjoyed it, and was very surprised. I don’t know whether he knew before that the background music was really made purely of human voices.
— What may I wish you for the future? — Please wish me to stay humble, to be more focused, more concentrated in my work and life generally.
I would love being more stable in my performing confidence too, you know, just relax, and let it live, let it flow. Then I can just always transfer the positive energy to the people, which is my goal, to share music, and happiness through music with others. That is the most important thing.
Hírek
