˝Van előttünk még jó néhány év˝ - Interjú Berkes Gáborral

Tavalyi nagysikerű koncertje után idén újra múltidézésre csábít bennünket az Emberek. A szinte már klasszikusnak számító Száz út, Mama és Tábortűz slágerek mellett a zenekar az elmúlt másfél évtized kevésbé ismert dalaiból is válogat, sőt nem kizárt, hogy újdonságot is hallhatnak az érdeklődők. A szakmai előkészületekről Berkes Gábort kérdeztük.

- Február 14-én ismét nagykoncertre készül az Emberek zenekar. Változtak valamiben a dalok, vagy eredeti hangszerelésben és előadásmódban hallhatjuk őket?
- Igazság szerint az Emberek dalok mindig is nagyon természetes hangszerelést kaptak. Volt olyan lemez, amit klasszikus módon, egyszerre játszva vettünk fel. Mivel nem mondhatjuk, hogy rengeteg nagykoncertünk volt, így nem is igazán érzem szükségét, hogy ezeket a dalokat áthangszereljük. Ha túl leszünk egy több száz koncertből álló sorozaton - ami egyelőre illúzió - , akkor el lehet gondolkozni azon, hogy valami más köntöst kapjanak a dalok, most viszont még nem szükséges.

- Milyen érzés leülni hosszabb-rövidebb kihagyások után Emberek dalokat játszani?
- Nagyon jó. Ilyenkor mindig bosszankodunk, hogy miért is nem ülünk össze gyakrabban. Semmilyen érvet, indokot nem tudunk felhozni - az időhiányon kívül -, hogy miért nem játszunk. Valószínűleg picit ezzel kellene foglalkozni, mindkettőnknek áldozatokat kellene hozni azért, hogy többet tudjunk játszani. Mindig azt látjuk, hogy a közönség szereti, amit csinálunk. Szoktam látni olyan koncerteket, ahol a nézők ott vannak, végighallgatják, aztán hazamennek. Nálunk szerencsére nem erről van szó, a közönségünk szórakozik a koncerten, elejétől a végéig jól érzik magukat. Rosszul indítottunk az elején. Nagyon sokáig működött a zenekar koncertek nélkül. Nem alakult ki a szokás, hogy állandóan játszunk, így nem állt fel egy állandó zenekar mellettünk. Talán ezért van az, hogy nehézkesen jön össze egy koncert.

- Úgy érzed, hogy a mögöttetek álló zenekar könnyen azonosul az Emberek zenéjével?
- Most Lőrincz Viktor kivételével új emberek egyáltalán nem lesznek a zenekarban, mindenkivel dolgoztunk már együtt. Idén Dandó Zolika, Hastó Zsolti és Gyenes Béla lesznek velünk színpadon, akik kezdetektől velünk vannak. Tehát ez a zenekar olyan tagokból tevődik össze, akikkel már dolgoztunk. Általában ismerősökkel játszunk, de ez a generáció egyébként is elég jól ismeri a számainkat, szerencsére boldogan játszanak velünk.

- Miller Zolival beszéltünk arról, hogy talán vannak kilátásban új dalok.
- Egy nagyon érdekes helyzet állt elő, valóban íródott új dal. Két demo készült el, ebből tulajdonképpen az egyikkel foglalkozunk intenzíven, de a szövegnél elakadtunk. A dal egy picit más jellegű lett, mint az eddig számaink. Valla Attila csinált rá egy szöveget, de én egyelőre úgy érzem, hogy ez nincs tökéletes összhangban a zenei tartalommal. Zoli is elkezdett rá írni egy szöveget, ami nagyon jól indult, de jelenleg még nincs készen. Én azt hiszem, hogy picit nehezen indul meg ez az újabb „dalírási időszak”, de ha egyszer átbillenünk a holtponton, akkor újra jó nóták fognak születni.

- Annak idején hogyan működött a dalszerzés? Megírtál egy dalt, megírtad az arrange-okat, vagy született egy harmóniakör és közösen fejeztétek be?
- Mindenre volt példa. Volt olyan szám - főleg az első lemezen - , amit gyakorlatilag készre csináltam, de például a harmadik lemezt úgy írtuk, hogy lementünk a zenekarral egy vidéki házba és közösen összeraktuk. Ott tényleg csak egy harmóniakör volt meg a dalokból és együtt raktuk össze az arrange-okat. Volt olyan szám, ami teljesen klasszikus beat zenei módon, próbateremben készült el.

- A szólórészeket hogy képzeljük el?
- Azt mindig a szólisták írták. Gyenes Béla (szaxofon) például nálunk tiszteletbeli tag. Pontosan azért, mert egyrészt mindig ott van, másrészt mindig saját szólóival járul hozzá a közös munkához. Egy-két olyan rész van, ahol mondjuk a refrénből indul a szólója, de aztán mindig ő építi fel a saját részeit. Nagyon sok jó szaxofonos van Magyarországon, de nem mindenki játszik szívből. Gyenes Bélában éppen azt szeretjük, hogy mindig szívvel szaxofonozik.

2012-ben ismét fellép az Emberek együttes - jegyek itt 

- Az Emberek számok többségében zongorával dolgozol. Volt már olyan, hogy elkalandoztál például Rhodes vagy Hammond irányába?
- A hammondot egyáltalán nem érzem idevalónak, sőt igazából nagyon keveset hammondoztam életemben. Rhodes-on többet játszottam és jobban is szeretem, de alapvetően mindig zongorában gondolkozom. Rhodes piano az Emberekben is előfordul néhány számban, de valóban a zongora van előtérben. A szintetizátor pedig annyira idegen ettől a műfajtól, hogy maximum vonósimitációkat szoktam használni, de mást nem.

- Olyanra egyébként volt már példa, hogy vonósokkal koncerteztetek?
- Még nem, de egyszer szeretném szimfonikus köntösben előadni a dalainkat. Nem a hagyományos felfogásban szeretném arranzsálni a dalokat, inkább úgy képzelem el, hogy az eredeti hangszerelés 60-70 százalékát meghagynám és azt tölteném fel szimfonikusokkal. Ez egy olyan zenei közeg, amit ilyen szempontból nagyon szépen ki lehet használni.

- Amikor egy nagykoncert előtt elkezditek a közös munkát, kell egy kis idő a ráhangolódáshoz?
- Nem nagyon kell idő, Zolival mindig nagyon jól tudtunk együtt dolgozni. Annyira jól működik, hogy ilyenkor mindig feltesszük a kérdést, hogy miért is nem csináljuk ezt rendszeresebben. Nagyon hamar összerázódunk, jól érezzük magunkat együtt, a zenészek is olyan felkészülten jönnek próbára, hogy szinte minden azonnal tökéletesen működik. Sokan megkérdezik, hogy miért játszunk ilyen ritkán, vagy hogy ez a zenekar miért nem működik. Nem tudnék erre válaszolni, mert nincs oka. Azt hiszem, hogy kellene folytatni. Egyrészt nekünk is hiányzik, másrészt felnőtt egy olyan generáció, aki éppen olyan időben kezdett zenét hallgatni, amikor mi nem csináltunk semmit. Nyilván a fiatalabbak a modern dolgokra nyitottak, de a nagy számok törvénye alapján mindig lesz egy olyan réteg, aki fogékony erre a típusú zenére. Szerencsére nem vagyunk abban a kényszerben, hogy nagyon mutatós fiatalembereknek kell színpadon állni. Zenélünk…és ez a zenéről szól, tehát azt gondolom, hogy van előttünk még jó néhány év.

- Fülöp Dóra -

[2012.02.09.]