A kilencvenes évek egyik legfontosabb, leginkább egyéni hangú zenekara először Magyarországon! A nagyvonalúan hangszerelt melankolikus kamarapop-kvintett, a nottinghami Tindersticks új nagylemeze, a Something Rain bemutató turnéján ejti útba az A38 Hajót. A fellépésre – csak elővételben – koncert+vacsorajegy is váltható.
A nottinghami Tindersticks a kilencvenes évek egyik legjellegzetesebb hangú brit zenekara volt – még ha ez a hang némiképp halk is volt a grunge és a britpop nagy zajongásában. Az együttes gazdagon és változatosan hangszerelt, melankolikus kamarapopja nem volt harsány, viszont annál elegánsabb: nem véletlen, hogy az első három lemezt a mai napig hatalmas kritikai és közönségkultusz övezi. Sokan hasonlítják Nick Cave-hez (amiben nagy szerepe volt a zenekavezető-frontember, Stuart Staples összetéveszthetetlen orgánumának), de a Tindersticks mindig is visszafogottabb, kevésbé tragikus irányt képviselt. Bár az együttessel kapcsolatban lépten-nyomon használt „melankolikus kamarapop” kifejezés amolyan akusztikusgitáros-naivdalos asszociációkat kelt, a nottinghami együttes ennél sokkal-sokkal változatosabb és több volt.
Stabil, szélsőségektől mentes működésére mi sem volt jellemzőbb, mint az, hogy mgbízhatóan, kétévente szállította az új nagylemezeket (tíz év alatt ötöt), és finom hangsúlyeltolodások mellett biztosan őrizte markáns megszólalását. Emellett a tagok rengeteg filmzenét is komponáltak, főleg a francia rendezőnő Claire Denis munkáihoz (de például a korai lemezek zseniális hangszerelője, Dickon Hinchliffe az Oscarra jelölt A hallgatás törvényéhez is).
Aztán a 2003-as Waiting for the Moon után váratlan törés állt be a zenekar karrierjében: Staples szólókarrierbe kezdett, Hinchliffe távozott, és úgy tűnt, a Tindersticksnek örökre vége. Egyetlen koncertre állt össze az együttes, 2006 szeptemberében a Barbicanben, amikor második lemezének anyagát adta elő az ironikus „Don't Look Back” címen, de ekkorra már végleg elváltak az utak.
Staples azonban nem bírta sokáig: 2007-ben David Boulterrel és Neil Fraserrel újjáalapította a zenekart, és bár sokan hiányolták Hinchliffe utolérhetetlen hangszerelési megoldásait, az együttes, új tagokkal kiegészülve újra régi fényében ragyogott. Különösen igaz ez a legutolsó, idén februárban megjelent nagylemezre, ami a legszebb Tindersticks-hagyományokat eleveníti fel. Finom dalstruktúrák, Staples utánoshatatlan éneke, elegáns, mindent belengő melankólia: egy igazán érett és tudatos zenekar nagyszerű produkciója, amit az alapítása óta Magyarországon először járó együttes bemutat az A38 Hajón.
Hírek
