"Bekerülni a legnehezebb" - JazzPortrait - Gájer Bálint
„A magyar Michael Bublé”, illetve „A magyar Frank Sinatra” - ezekkel a jelzőkkel találkozhatunk, ha Gájer Bálint énekes kerül szóba egy beszélgetés alkalmával, pedig ő maga sokkal szerényebben közelíti meg pályáját. A Group’n’Swing zenekar énekese - Mihályi Réka mellett - hétről hétre fergeteges swing produkcióval bűvöli el közönségét, mindezek mellett pedig új utakat keres az igényes popzene területén. A 2009-es év legjobb férfi énekesével (Jazzy Jazzdalverseny) beszélgettünk.
- Hogyan indult a zenei pályafutásod? - Tíz évesen kezdtem dobolni egy zeneiskolában, majd később a tanárom, Sárkány Zsolt által alapított Marcato ütőegyüttesben játszottam, illetve zenéltem fúvószenekarral is. Nagyon élveztem a közös játékot, szerettem a külföldi koncerteket. Nagyon jó közösség volt, sokat köszönhetek ennek az időszaknak. Elég fiatalon eldöntöttem, hogy zenével szeretnék foglalkozni, az eredeti terv azonban az volt, hogy dobosként fogom tovább építeni a karrieremet. A gimnázium után jelentkeztem Székesfehérvárra a Dr Lauschmann Gyula Zeneiskola dob-tanszakára, de nem nyertem felvételt. Az egyik ismerősömmel való beszélgetés közben derült ki, hogy ő mindvégig azt hitte, hogy ének szakra jelentkeztem. Akkor fordult meg először a fejemben, hogy az otthoni „énekelgetés” után ezzel talán komolyabban is érdemes lenne foglalkozni. Elkezdtem gyakorolni, és az ütőegyüttes koncertjein egy-egy szám erejéig megmutattam magam énekesként is. Legnagyobb meglepetésemre nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam, ezért a következő évben már ének szakra jelentkeztem, ahová ez alkalommal felvételt is nyertem. Mivel akkoriban elég nagy hatást gyakorolt rám a United zenekar, így hatalmas szó volt számomra, hogy Pély Barnánál, akkori ikonomnál tanulhatok.
- Hogyan találkoztál először a jazz-zel? -Nem voltak különösebb igényeim, egyszerűen csak énekelni szerettem volna. Amikor aztán Barnánál kezdtem tanulni, jazz sztenderdeken keresztül ismerkedtem a különböző stílusokkal, és nagyon megtetszett ez a világ. Nagyon szerettem például a Sinatra dalokat és talán a dobos múltam is segített abban, hogy ezt a swinges lüktetést könnyen el tudtam sajátítani.
- Elsőre felvettek a Zeneakadémiára? - Az első évben nem nyertem felvételt, de az első körökön már akkor is átjutottam. Következő évben, 2006.07.07-én vettek fel. Ez a dátum nagyon nagy mérföldkő volt az életemben, ráadásul éppen aznap volt koncertünk Barnával, ahol először kaptam „művész Pass”-t. Ezt a napot tekintem a hivatalos művésszé válásom dátumának.
- Hogyan kerültél a Group’n’Swing zenekarba? - 2006-ban alakult a zenekar, az eredeti felállásban is két énekes volt. Pár évvel később szóba került a frontemberek leváltása, akkor Pély Barna és Elek Norbert - akik zeneszerzői voltak a Group’n’Swing lemeznek - ajánlására kerültünk a helyükre Mihályi Rékával. Bár kész produkcióba csöppentünk, mégsem volt egyszerű dolgunk, ugyanis két hét alatt kellett megtanulnunk az egész repertoárt, hogy Gronauban a jazzfesztiválon már a kész műsorral állhassunk színpadra. Az idő múlásával természetesen minden egyre könnyebb lett, mostanra pedig már nagyon otthonosan mozgunk a zenekarban. Számomra a Group’n’Swing zenekar volt az, aminek hatására végérvényesen eldöntöttem, hogy ezt a vonalat szeretném képviselni. Nagyon tetszik az elegancia, ami a stílushoz kapcsolódik.
- Hosszú volt az idáig vezető út? - Mondhatjuk, hogy igen. Összességében 2001-től kezdve próbálkoztam énekléssel. Játszottam körülbelül 10 zenekarban, minden stílusban kipróbáltam magam, és mindegyik segítette a fejlődésemet. De tény, hogy nem volt könnyű feladat. Utólag visszagondolva már sokszor fel kellett volna adnom. Többször felmerültek bennem a különböző tehetségkutató versenyek, de végül úgy alakult, hogy a hosszabb utat választottam. Inkább legyenek meg a biztos alapok, amikre majd könnyebb építeni.
- Mi teszi különlegessé számodra a Group’n’Swinget? - Nagyon jól érzem magam a Group’n’Swingben. Van egyfajta show jelleg, ami nagyon különlegessé teszi a zenekart, és szeretem a zenéket, amiket játszunk. Kevés olyan zenekar van Magyarországon, ami ezt a stílust képviseli. Nem beszélve arról, hogy mindig is célom volt magyar nyelven énekelni, itt pedig többnyire saját számokat játszunk, amelyek az anyanyelvünkön íródtak. A dalaink többsége táncolható, bulizós swing, emellett játszunk latinosabb dalokat. Az utóbbi időben egyik nagy kedvencem, Michael Bublé dalaiból is válogatunk, így ez szintén különleges élményt jelent. Azt gondolom, hogy Michael Bublénak köszönhetően egyre népszerűbb ez a műfaj, illetve kevésbé élesek a határok a különböző műfajok között, hiszen a latintól elkezdve, swingen át az igényes popzenéig már minden belefér egy ilyen produkcióba. A GnS minden szempontból tökéletes számomra.
- Michael Bublé az abszolút inspirátor? - Mostanában igen. Eleinte persze George Bensont, Stevie Wondert és funk-osabb dolgokat hallgattam, de az utóbbi időben Michael Bublé és Jamie Cullum zenéit részesítem előnyben. Tény, hogy Bublé nagyon nagy hatással volt rám. A klasszikus swing és a popzene igényes ötvözése szakmailag is kihívást jelent, emellett viszont nagyon szórakoztató feladat. Természetesen a nagyok megmaradtak, Frank Sinatrat például mai napig szívesen hallgatok.
- Azon kívül, hogy a Group’n’Swinget elsődleges zenekarnak tekinted, más projekteken is dolgozol. - Igen, barátaimmal létrehoztuk például a Smoodies zenekart, amely a Jamie Cullum irányt képviseli, illetve rendszeresen koncertezünk a Forever Sting Band-del is. Ez utóbbit kibővítettük Michael Bublé repertoárral is. A Jazzy Rádió felvetése volt, hogy vegyünk fel még egy előadót Sting mellé, és nem gondolkoztam túl sokat, hogy ki lenne az ideális választás. A Jazzy Rádióval egyébként nagyon jó kapcsolatot ápolunk, a 2009-es Jazzy Jazzdalversenyen döntőbe került a Group’n’Swing Szép lányok és rossz fiúk című dala, melynek kapcsán abban az évben a legjobb férfi előadó díját nyertem el. Ez volt az első kézzel fogható szakmai megerősítés arról, hogy jó az, amit csinálok.
- Hogyan tudnál összehasonlítani egy Forever Sting és egy Group’n’Swing koncertet? Számodra ugyanazt az élményt nyújtja mindkettő? - Tulajdonképpen a Group’n’Swingen kívül mindenhol hiányérzetem van. Ez persze még véletlenül sem a zenésztársaimra értendő, hiszen fantasztikus zenészekkel játszom. Egyszerűen csak arról van szó, hogy a többi zenekarban nincs meg az a különleges show jelleg. Ez nagyjából annyit jelent, hogy ha én - mint frontember - „nem adom el” a bulit, akkor nem jó a koncert. De mindig megvan a zenének a funkciója. Ha éppen aláfestő zenét játszunk valahol, akkor természetesen nem is fontos, hogy minden tekintet ránk szegeződjön. Minden zenekaromat szeretem, mégis úgy érzem, hogy a GnS adta közegben érzem magamat a legnagyobb biztonságban, ezáltal ott érzem igazán jól magam.
- Több szakmabeli állítja, hogy a Zeneakadémia felvételi követelményei olyan komolyak, hogy az iskolába való bejutás után már alig van hová fejlődni. Mit gondolsz erről? - Az valóban igaz, hogy bekerülni a legnehezebb. Össze kell szedni minden zeneelméleti tudást, kigyakorolni mindent az alapoktól. Ami nekem nagyon sokat segített, az a klasszikus ének volt, de sokat köszönhetek a jazztanszakos tanáraimnak, Berki Tamásnak és Lakatos Ágnesnek is.
- Összességében mi a véleményed a hazai jazzoktatásról? - Talán az a legnehezebb, hogy mindenki egy picit bele van savanyodva ebbe a nehéz kulturális helyzetbe. Sem az Akadémia Jazz-tanszaka, sem pedig a koncerthelyszínek nem állnak úgy, hogy támogatni tudják a fiatalok törekvéseit. A jazzoktatás nagyon kevés állami támogatást kap, ezáltal nehezen teremti meg a fejlődéshez szükséges körülményeket. Bár szakmailag minden rendben van a tanszakon, a nehéz körülmények között például nem igazán tudnak jó jazz-közösségek kialakulni a fiatalok között, holott ez nagyon meghatározó volna a jövőjük szempontjából. Míg a klasszikus szakokon próbálnak a lehető legtöbbet segíteni a hallgatóknak, a jazztanszak valamiért picit mostohagyerek. Az oktatók persze próbálnak minél többet megtenni a diákokért, de az ő energiájuk is véges. Ebben érzem az egész műfajnak a gyengeségét egyébként - azt gondoljuk, hogy ez magától megy, közben pedig hatalmas anyagi bizonytalanság van ebben a szakmában.
- Ezáltal pedig a diákok sem tudnak összefogni… - Sajnos nem jellemző. A zeneakadémiás ismerőseimmel jóformán nem is tartjuk a kapcsolatot. Ahhoz, hogy el tudjam végezni a tanszakot, az iskola mellett dolgoznom kellett - nyilván a legtöbben ezt csináltuk - , így időnk sem nagyon volt egymásra. A lehetőségeink is korlátozottak voltak a tanszakon: nem voltak olyan próbatermek, ahová egyszerűen csak lejárhattunk volna zenélgetni. Természetesen volt zenekari gyakorlat, a kötelező dolgokat megcsináltuk, de ezen felül sem időnk, sem lehetőségünk nem volt arra, hogy szorosabb kapcsolat épüljön ki közöttünk.
- Pár évvel ezelőtt játszottatok a Group’n’Swing zenekarral a Jazzfest Gronau-n. Éreztél különbséget hazai és német közönség között? - Most már a gronau-i jazzfesztivál is picivel talán populárisabb, tehát egyre inkább helyet kapnak a könnyedebb swinges, groove-os stílusok is. Az biztos, hogy a közönség nagyon lelkes, és nagyon hálás volt, de az az igazság, hogy mi éppen akkor csöppentünk a Group’n’Swing zenekarba Rékával, ezért a közönség mellett még számtalan dologra kellett figyelnünk azon a koncerten. Nagyon meglepő volt, hogy - bár mi az ellenkezőjét gondoltuk - , többen mondták Gronauban, hogy Németországban sem jellemzőek a hozzánk hasonló zenekarok, így nagyon élvezték azt a show jelleget, amit mi képviselünk. Ha a közönségben nem is érzek nagy különbséget, az mindenképpen feltűnő volt, hogy ott jobban megbecsülik a zenészeket, illetve a szervezés sokkal gördülékenyebb, mint itthon.
- Január óta te magad is tanítasz. Hogy érzed magad a másik oldalon? - Igen, a közelmúltban - Debrecen után - Budapesten is elindult a Rocksuli, ahová felkértek énektanárnak. Egyelőre nyolc növendékem van, főként lányok. Valamiért a fiúk nem szeretnek éneket tanulni, a tanszakon is kevesen voltunk fiúk. Visszatérve a tanításra, igazából nekem ez valamiért sosem szerepelt a céljaim között. Most mégis jött egy ilyen lehetőség, amibe végül örömmel vágtam bele. Kíváncsi vagyok, mennyire tudom átadni a tanítványaimnak a tudásomat, illetve mennyire tudnak majd fejlődni. Mindenkivel az alapoktól kezdtük el a tanulást, így az első, amire nagy hangsúlyt fektetünk, az a helyes légzés. Igyekszem megértetni velük, hogy e nélkül egyszerűen nem működik a dolog. A Rocksuliban mindenki olyan műfajt tanul, amit szeretne, nyilván vannak olyanok, akik bele fognak kóstolni a jazzbe is.
- Ha egyetlen elérendő szakmai célt kellene kiemelned, mit mondanál? - Mindig nagy vágyam volt az országos ismertség. Persze az, hogy az ember ezt milyen úton éri el, megint más kérdés. Gyakorlatilag az is lehet, hogy már régen elértem, amit lehet, mi magunk kevésbé érezzük a körülöttünk lévő változásokat. A tavalyi évben volt 76 koncertünk a Group’n’Swinggel, akárhová mentünk, mindenhol szerettek bennünket. Most az lesz a következő cél, hogy még több emberhez juttassuk el a zenénket, mert úgy érezzük, hogy működik. A Group’n’Swing zenekarral tehát mindenképpen hosszú távon tervezek. Nem mondom, hogy nem gondolkoztam el egy esetleges szólókarrieren, de egyelőre sokkal jobban lekötnek a zenekar körüli tevékenységek, legyen az dalszerzés, vagy akár szervezés. Az a célom, hogy ezt az általam képviselt swing- és igényes popzenei vonalat el tudjam juttatni az emberekhez. Feladat tehát van bőven, nem a legkönnyebb szakmát választottuk.
- El tudod képzelni azt, hogy egyszer majd mással fogsz foglalkozni? - Nem igazán. Ha valamit lehet a végsőkig csinálni, akkor az a zene. Mindenképpen szeretnék ezen a területen maradni, ha később majd nem is színpadon, de a háttérben biztosan. Szeretném majd átadni a tapasztalataimat a fiataloknak akár tanárként, akár producerként. De biztos, hogy zene. Soha nem merült fel bennem, hogy ezt abbahagyom. Tulajdonképpen minden pozitív élményemet a zenének köszönhetem és szerintem már akkor sem tudnék kitörni ebből, ha akarnék…de eszemben sincs.
- A rendszeres Group’n’Swing bulikon kívül hol találkozhat veled a közönség? - Május 12-én Frank Sinatra Est lesz a Jazzy Rádió szervezésében, melyen Pély Barna, Majsai Gábor és Koós Réka mellett én is fellépek, majd május 18-án szintén a Jazzy Rádió Swing and Roll Fesztiváljának keretében a Group’n’Swinggel koncertezünk a Mystery Gang, a Majsai Swing Stars, illetve a Pedrofon zenekarokkal. Mindkettő fergeteges bulinak ígérkezik.
Hírek
