A Rolls Frakció és a munka ünnepe

Két dologról volt nevezetes a Rolls Frakció: egyrészt utálta a korabeli társadalmi rendszert, amelynek hangot is adott, másrészt egyedi előadói stílusával ezreket vonzott koncertjeire. Három évtized elteltével a korábbi tagság zömében kicserélődött, az utódok pedig ott folytatják, ahol annak idején D.Nagy Lajosék kénytelenek voltak abbahagyni. Az újjáalakult Rolls Frakció korántsem majálisozni ment a Városligetbe május 1-én; a PeCsa Café előtt, egy szabadtéri koncert keretében mutatták meg a nagyérdeműnek, hogy az egykori dalok friss hangszerelésben, többségében új előadókkal ma is aktuálisak.

Be kell vallanom valamit a Rolls Frakcióval kapcsolatban: mikor a nyolcvanas évek eleji ifjú titánok helyet követeltek maguknak a kialakult zenei struktúrákban újhullámos és egyéb meghatározhatatlan irányzataikkal, bizony cseppet sem néztem (néztük) jó szemmel kissé erőszakos, ám érthető nyomulásukat. A „mi” természetesen a klasszikus rock elszánt híveit jelenti, akik személyes sértésnek vettük (éppen ezért nem is nagyon akartunk szembenézni a szikár ténnyel), hogy kedvenc műfajunk lassan, de annál biztosabban menetel a süllyesztő irányába.

Lehetetlen volt persze nem meghallani Trunkos András alig leplezett kommunista unszimpátiájáról árulkodó veretes szövegeit, kimondva, amire sokan még csak gondolni is alig mertünk. Mindehhez társult egy semmilyen dobozba be nem tuszkolható furcsa, szintetizátor-domináns, ám dallamos muzsika, és egy még furcsább, kissé „szelypítősz”, gunyoros énekhang. És mindez szólt a Belvárosi üvegházról, amely köztudottan az akkori Zenepalotát, vagyis az ORI, vagyis dr. Erdős Péter székhelyét takarta…

De olyan biológiai-élettani folyamatokat is kitárgyaltak – Egy iskolás gyermek naplójába csomagolva – mint a pisilés-kakálás valamint a hozzárendelt testhelyzet társadalmi problematikája összevetve a „becsület dolgával”. Aztán botcsinálta meteorológusokként még azt sem átallottak kijelenteni, hogy „Budapest felett az égbolt felhőtlen”. A biztosítékot még csak nem is az anyagcserékkel foglalkozó daluk verte ki az illetékes elvtársaknál (noha az Egymillió fontos hangjegy című egyetlen zenei TV-műsort be is tiltották miatta), sokkal inkább a „hétköznapi téglák”, amelyből (vagy inkább akikből) bőven akadt a létező szocializmus Magyarországán. Akárcsak a Jólétből… Körítésként pedig máig ott vannak az úttörősípok, megafon, no meg az a bizonyos jó adag irónia.

Amennyire Rolls Frakcióék a szocializmus hívei voltak a nyolcvanas években, annyira társították a munka ünnepét a Pecsa Music Café előtti zöld területtel, mint délutáni-esti koncertjük alkalmi helyszínével. Új idők, a régi hagyományokat folytatandó új zenekar – csak a gondok maradtak úgy, ahogyan azokat az „illetékesek” annakidején voltak szívesek megteremteni. Így hát Rollséknak ma is van miről énekelni. Az emblematikus D.Nagy Lajos helyett Gabrieli Ricsi áll a fronton, akit csak a legmagasabb fokozatú dicséret illet azért, hogy esze ágában sincs D.Nagy bőrébe bújni. Pedig nem is lenne nagy neki…

Ehelyett a nótákat saját arculatára formálva talán egyes hanglejtéseiben emlékeztet a Rolls egykori énekesére. Bombabiztos ritmusszekció biztosítja az alapokat: a hagyományokhoz híven dupla dobbal (az őstag Bese „Körte” Lajos és vendégként - Óbert Tibi helyett – az ezüstpatakos Héri Attila) valamint a négyhúrosok mestere (ezúttal öthúros basszuson) Gönczy Gyuri személyében. Beke Péter gitáros most debütált, mindjárt keményebb is lett a hangzás, a megátalkodott rockrajongók legnagyobb örömére. A frakcióvezető úr gazdag billentyűparkján szokásos (virtuóz) formáját hozta; Losonczy „Losó” Pál alapjaiban határozza meg a zenekar hangzásvilágát.

Szépen sorjáznak a jól ismert (fentebb már felsorolt) opuszok és lehet, kérem gondolkodni az aktualitásokon. Hogyan is szólt a Led Zeppelin nagyágyúja a hetvenes években? A dal ugyanaz marad…

- Hegedűs István -

[2012.05.24.]