A 25 éves magyar zenekarnak sok balhéja volt - A Rolls Frakció nem akart Beatrice lenni

A magyar zenei élet egyik legmeghatározóbb new wave zenekara a Rolls Frakció 25 év után újra együtt. Mivel több Rolls tribute banda is létezik, fontos hangsúlyozni, hogy az eredeti felállásban lép színpadra a zenekar. A március 25-i koncert a Diesel Clubban (egykori E-klubban) lesz

Trunkos Andrással a Rolls Frakció vezetőjével, basszusgitárosával beszélgettünk. Trunkos a magyar pop elismert háttérembere, producer, dalszerző, menedzser. Számos dal szerzője, amelyek egy része Bikini, Omega és Rolls Frakció szerzemény.

– Kezdjük az elején! Mi volt az a mozzanat, mely az őszinte kőkemény rock Rolls-ot végül a new wave felé vitte?
– 1978-ban jöttem haza Párizsból, akkor a Kolinda nevű népzenei formációval zenéltem. 1979 előtt nem volt rock and roll múltam, nem játszottam rockzenét. Itthon, a sötét szobámban el kellett döntenem, hogy mit fogok csinálni. A Kolinda egy része kinn maradt, a régi dolog nem volt tovább folytatható. A szüleim Kiskunhalason laktak, sokat jártam hozzájuk haza, és nagyokat beszélgettünk D.Naggyal, aki gyerekkori barátom volt. Lajos mondta, hogy van egy Rolls nevű zenekaruk, esetleg beszállhatnék.

- Megnéztem őket, de nem tett rám a zenéjük nagy hatást. Kicsit bálozó, kicsit rock and rollos cucc volt, hát megvontam a vállam. Aztán egyszer csak kilépett a basszusgitáros srác, és megkérdezték, hogy beszállnék-e a csapatba? Nem túl lelkesen, de igent mondtam. Jópofa szórakozásnak tűnt, nem vettem komolyan a dolgot, a színpadon sokszor háttal álltam a közönségnek. Aztán a fiúk azt mondták, hogy ők komolyabban szeretnék csinálni… A Közgázon éppen akkor volt egy fiatal tehetségek fesztiválja, ahol feltűnt később az Edda is…

- Mondtam, hogy menjünk le előtte a Fiatal Művészek Klubjába, nézzük meg a Beatricét. 1979 volt, Feróék a csúcson… A Rolls tagjai akkor nem nagyon értették, hogy miről is van szó, riadtan néztek, hogy mi ez az egész, nekik inkább a Piramis-Korál-féle vonal tetszett. Ezzel a félig punk bulival nem tudtak mit kezdeni.

– Mégis, hogy találtál rá arra a minden ízében eredeti, három dobossal kiálló, tüskés, punkos new wave-re, mely elődök nélküli volt a közép-európai régióban…
– Alapvetően akkor is szövegcentrikus muzsikus voltam. Jó kapcsolatot ápoltam az omegás Molnár Gyurival, aki hozott haza nekem Nyugatról egy-egy izgalmas lemezt. A Rollsban egyszerűek voltak a dallamok, lényegre törők a szövegek, de itt-ott poétikusak is, viszont bonyolult volt a dalok ritmusképlete. Talán ez adta a dolog szokatlanságát. Ez volt az első fázis. Aztán mondtam a fiúknak, hogy fazonálisan is alakítani kéne a dolgon, mert az a rocker image kicsit necces. Előálltam azzal, hogy a srácoknak le kéne vágniuk a hajukat, felhoztam példának a Police-t. Egyszer aztán felhívott Tóth Csaba, hogy óriási botrány van, a barátnők és szülők ki vannak akadva, mert D. Nagyék levágták a hajukat, de be is festették… Közben alakult az új műsor… Üvegház, és a többi….

– Egy ideig együtt ment a régi és az új műsor, vagy azonnal lecseréltétek a repertoárt a new wave-esre?
– Egy darabig együtt játszottuk, majd szép lassan lecseréltük a régi számokat. A Már megtanultam rég-et tangós verzióba kezdtük nyomni, majd végleg elhagytuk. A Márványfalat folyamatosan játszottuk, mert szerettük az AC/DC-s boogie-s húzását.

– A Márványfal 1983-as koncertfelvételen a refrén hosszabb egy sorral (ott sajnos rosszul értem), a lemezen viszont már rövidebb…
– Igen, kihúzták az „újra menetel a világ”-sort…

A rockzenekar olyan mint egy házzaság

– Dalt írtatok a Hanglemezgyárról, és folyton cikiztétek Erdőst. Hogy lehetett végül lemezetek?
– Mivel a Lemezgyár nem akart még egy Beatricét, úgy döntött, hogy a Rollsnak végül is lehet lemeze. Én nem akartam belemenni semmilyen kompromisszumba, de a végén már nem érdekelt a zenekar, belefáradtam… Nem akartam aktív, évekig zenélő rocksztár lenni. Ebben elég önző voltam, hisz ott állt mögöttem egy zenekar. Egy rockzenekarban lenni olyan, mint egy házasságban lenni, idő után megunod. Ráadásul a hanglemezgyár sorra dobta ki a lemezre szánt nótáinkat.

– Amikor megjelent 1985 elején az 1984 című kiherélt Rolls-lemez, már lényegében nem létezett a zenekar, vagy még néhány hónapig húztátok? Ha elégedetlenek voltatok az anyaggal, végül is „miért hagytátok, hogy így legyen?”
– A zenekar még játszogatott, de én már végleg letiltott voltam. Nem basszusgitárost vettünk be, hanem a Gay Tamást másik billentyűsnek – ő hozta a basszus szólamokat. Ekkor már nem volt erő a bandában. A lemez a tűrt kategóriában, 30.000 példányban jelent meg, kiherélve, nem azokkal a dalokkal… Hogy miért hagytam, hogy megjelenjen mégis? Mert a srácoknak fontos volt, ők zenélnek, hangszereket vesznek, meg akarták mutatni, hogy ezt csinálták. Ha csak rajtam múlott volna, nem jelenik meg. A kilencvenes évek végén kihozott 1982-es csepeli koncertlemezünknek sokkal jobb a hangulata… Az visszaadott valamit abból, ami a Rolls volt.

Viták, újságok körül

– Hogy mehetett át olyan szöveg a Hanglemezgyáron, hogy „kezemet a fejemen, a számon tartom, ezt hallani sem akarom”, meg „minden nagyon jó és nagyon szép”… Az Üvegház és a felkonfok cikizték Erdőst. Akkor miért bocsátott meg nektek?
– Az alapgondolatuk az volt, hogy nem akarnak még egy betiltott zenekart. Elmesélek ehhez egy sztorit! Miskolcon játszottunk egy művelődési házban. Aznap délután a Népszabadságnak volt valami rendezvénye, és ott felejtettek néhány Népszabadság feliratú trikót. Letéptem az ujját, és rárajzoltak egy stilizált női nemi szervet.

- Lenyomtuk a bulit, semmi gond nem volt, majd mennünk kellett Székesfehérvárra Videoton stadionba játszani. Mikor megérkeztünk, a zenekart már várta a rendőrkapitány-helyettes. Mondta, hogy no, abban a trikóban nem fognak felmenni a színpadra… Mondtam, hogy jó, de ezt magyarázza el a tömegnek… Abban maradtunk, hogy egy dzsekit ráveszek… Aztán persze ledobtam a bőrdzsekit, de persze, nem akarok most hősködni, egy futballstadionban látott ebből valamit a közönség? ***-t látott. De feljelentettek az Országos Rendezői Irodánál. Szabályos tárgyalás, és jegyzőkönyvvezetés…

- Állítólag mi nemcsak a fiatalokra voltunk rossz hatással, hanem a zenészeket is lázítottuk… Ebből a tárgyalásból vitasorozat kezdődött az Élet és Irodalomban. És akkor behívattak a Köztársaság térre, az Agitációs és Propaganda Osztályra. Odaadtak egy kvázi feljelentést, amit az Erdős és Bors Jenő írt. Abban az időben már a párt sem volt egységes, voltak a pragmatisták és a dogmatisták, és ebben a hatalmi viszonyban lehetett lavírozni. Erdős elkövette azt a hibát, hogy ezt a feljelentését megjelentette egy újvidéki lapban. Ebben idézett egy ETA-számot, melyben Ceausescut kutyához hasonlítja a szövegíró. Ezt kiszúrta a jugoszláv román követség, és átszóltak, hogy milyen a ti országotok, ahol Cau elvtársat lekutyázhatják. Berángatták Erdőst, majd kirúgták a Hungarotonból, és kitették afféle pro menedzsernek - ő gardírozta tovább a Neotont.

[2009.03.16.]