"Kétségek gyötörtek" - a legújabb Depeche Mode albumról Dave Gahan-nel - I. rész
Mikor a Depeche Mode a Rich Machin és Ian Glover neve által fémjelzett angol elektronikus csapatot, a Soulsavers-t választotta 2009-es európai turnéjának előzenekarául, még nem tudták, hogy ez csak a kezdete lesz a két banda zenei együttműködésének.
De a kölcsönös vonzalom megvolt, hiszen Dave Gahan-nek tetszett a Soulsavers munkája Mark Lanegan énekessel, és Machin is kedvelte a banda nagy hatású albumait, mint például a Violator és a Songs of Faith and Devotion.
Követve a hagyományokat, miszerint szívesen hívnak meg híres vendégénekeseket, a Soulsavers figyelme legutóbbi albumán - The Light the Dead Can See - Gahan-re irányult.
A CNN nemrég Dave Gahan-t faggatta arról, mi inspirálta a szárnyaló új dalokat, mit várhatnak a rajongók az készülő, új Depeche Mode albummal kapcsolatban és a Ziggy Sturdust hogyan változtatta meg az életét.
CNN: Milyen formában zajlott a munka az albumon, úgy, mint egy Depeche Mode felvételen vagy úgy, mint szólóban? Elég nagy falatnak tűnik, hogy van egy jó ötleted, és minden megbánás nélkül feldarabolod különböző projektekre.
Dave Gahan: Érdekes, amit mondasz a jó ötletről. A Presence of God esetében például, amiről éneklek az egy mondat, vagy egy tétel. Néha ezek a megjegyzések tehetnek erről. Ha azt az egy irányt kijelölöm, akkor ez tetszik, igen! Ez enged engem valahova másfelé menni. Ez az, amikor a dolgok kezdenek igazán izgalmassá válni.
Ez a dolog Rich-csel egy másfajta folyamat volt. Soha nem ültem le és mondtam, hogy OK, most dalokat írok ennek vagy annak. Nem választottam ezt vagy azt a tárgyat. Csak dolgoztam a zenével, és nem akartam megszerkeszteni. Nem akartam egy másik irányba hajlítani. Ez egy igazán tiszta folyamat volt, és szerintem ezt hallod.
Az I Can't Stay volt az egyik első szám, amin dolgoztam. Mikor visszaküldtem Rich-nek, le volt nyűgözve attól, hogy mit tettem a gitár akkordokkal, és a folyamat elindult közöttünk. Ezek a dalok szinte maguktól íródtak. Nem tudtam volna jobban megcsinálni. Csak hagynom kellett, hogy megszülessenek. Tényleg.
Az interjú a videó alatt folytatódik
CNN: Az áldásról szólva, spiritualitás is felfedezhető az albumon, különösen a Presence of God esetében, és egyszer azt mondtad, hogy ez az emberekben kényelmetlen érzéseket kelthet. Valóban, ez sokkal konkrétabb, mint amit a Depeche Mode általában csinál, de tényleg olyan volt ez, mint egy nagy indulás?
Gahan: Nem igazán. Ez azért lehet, mert Martin (Gore) és én ugyanarra a ritmusra ráztuk. Régen, különösen a Violator és a Songs of Faith and Devotion időszakában, úgy éreztem Martin rólam, vagy nekem írta a dalokat. Pedig nem, csak fiatalabb voltam. De ugyanazok a kétségek gyötörtek minket, és elég gyakran tapasztaltuk ugyanazt a hátborzongató, sötét humort.
A Presence of God arról szól, hogy érthető, amikor néha kilépsz a saját cipődből, kinyitod a füled és hallgatod, mi folyik körülötted, közben megkapod a válaszokat a kérdéseidre is. A The Light the Dead See azért működik olyan jól, mert amikor nyugodt vagy és nem próbálod meg a megszokott módon irányítani a dolgokat, a varázslat meg tud történni. Amikor viszont próbálom kitalálni magam, mindenféle problémába ütközök.
CNN: Kényes egyensúly ezekkel a témákkal foglalkozni a dalszövegekben és közben nem elidegeníteni el a közönséget azzal, hogy valamiféle megkínzottként, vagy prédikátorként lépsz elő. Hogy sikerül ezt megoldani?
Gahan: Ezt örömmel hallom. Szó sem volt kínzásról. Könnyen jött ez az egész. Számomra a kétely és a hit nagyon közel vannak egymáshoz. Lehetetlen letagadni, ami körülötted történik, amikor igazán azon vagy, hogy elengedd a dolgok irányítását. De ez nem szentírás. Nem próbálom megmondani neked, mit csinálj. Ez tisztán az én tapasztalatom, amit én érzek arról, hova tartozom, és azok a pillanatok, amikor azt gondolom, mi a f.szt csinálok?
Mindannyiunknak meg vannak ezek. Próbálom nyitva tartani amennyire csak lehetséges anélkül, hogy irányítanék. Nem akarlak befolyásolni. Azt szeretném, ha meghallgatnád, és kialakulna a saját véleményed.