Kocsis Tibor: "Az eufória viszonylag rövid ideig tartott" - exkluzív interjú az X-faktor győztessel
A hazai X-Faktor 2012-es győztese, Kocsis Tibor július 17-én mutatja be szűk körben az előző nap megjelenő, debütáló szólóalbumát az egyik budapesti klubban.Beszélgetés álmokról, célokról, érzelmekről, tudatos munkáról és emberi kapcsolatokról az ország Tibójával.
Tehetsége, megnyerő, közvetlen, alázatos stílusa, kiváló kommunikációja és nem utolsósorban kitartása néhány hónap leforgása alatt a magyar könnyűzene csillagai közé emelte Kocsis Tibort, aki tartós népszerűségét kemény munkával, kreatív alkotással és az őt szeretőkkel való, rendszeres kapcsolattartással alapozza meg.
Nyomj egy tetsziket, ha szereted a zenét.
A kellő, illetve jó arányban elegyített értelmi és érzelmi intelligenciával rendelkező énekes pozitívan rendhagyó példája az elmúlt években elszaporodott tehetségkutató műsorok minőségileg és tartalmilag vegyes felhozatalának, aki tökéletesen tisztában van önmagával, folyamatosan megküzd a céljaiért, mindemellett pedig megmaradt megközelíthető embernek.
Exkluzív interjú a Lásd a csodát sármos előadójával...
– Megláttad a csodát? – Azt gondolom, mindenképpen egy folyamat részese lettem, amit nevezhetünk csodának: olyan dolgok történtek velem, amelyek mindig az álmaim között szerepeltek, amelyekről akkor, amikor jelentkeztem a műsorba, még csak elméleti szinten gondoltam, hogy meg fognak valósulni. Amióta pedig decemberben véget ért az X-Faktor, azóta ezt – koncertezés, lemezkészítés, a közönséggel való kapcsolat, amelyekről odáig csak álmodtam – a gyakorlatban is megtapasztalom.
– Több mint fél éve nyerted meg a hazai X-Faktor második szériáját. Azóta, gondolom, gyökeresen megváltozott az életed. Miként tekintesz vissza erre az eseménydús időszakra? Milyen érzés párosul mindehhez? – Amikor december végén – a hatalmas nagy munka és hosszú felkészülés, a rengeteg stressz után – elértem a dobogó legtetejére, először mindenképpen egyfajta eufóriát éreztem. Ám igazából nem volt időm ezt átgondolni, hiszen a karácsonyi időszakban nagyon gyorsan egy más jellegű munka közepébe cseppentem: már januártól elkezdtünk a többiekkel turnézni, majd következtek az egyéni fellépések, és mivel minél hamarabb szerettem volna egy saját dalt, azon is elkezdtünk dolgozni. Szóval az eufória viszonylag rövid ideig tartott, mert elkezdődött egy új fázis, amikor már a jövőre kellett koncentrálni, hogy ezt a győzelmet minél jobban tudjam, hosszabb távon kamatoztatni.
– Legutóbbi, decemberi beszélgetésünk során azt mondtad, „a legfontosabb, hogy végre saját dalokkal állhassak a közönség elé”. Úgytűnik, ezt a célodat is elérted. A július 16-án megjelenő szólóalbumod mit jelent számodra? Milyen témájú, üzenetű dalok születtek? – Nagyon szerettem volna, hogy ez a lemez rólam szóljon, a minden embert foglalkoztató gondolatokról és érzésekről (szerelem, csalódás stb.), a műsorról, az ott megtapasztalt érzésekről. Nagyon sokat dolgoztunk a szövegeken. Igyekeztem az íróknak kézzel fogható támpontokat adni, amelyek alapján olyan dalok születhettek, amelyek engem tükröznek annak érdekében, hogy ez a lemez is igazán én lehessek. Alkotói szinten is próbáltam kivenni a részemet a munkából, így négy dal szövegét, illetve az egyik zenéjét én írtam. Nyilvánvalóan a közönség részéről is van egyfajta elvárás, milyen dalokat szeretnének tőlem hallani – ez leginkább a lírai vonal. Természetesen lesznek ilyen dalok is, de az album nem kizárólag erre van kihegyezve. Olyan dalok is helyet kaptak a lemezen, amelyek egy másik oldalamat mutatják be; ezek alapvetően optimista, lendületesebb dalok, kicsit szemtelenebb szöveggel.
– Kiknek a kézjegyét viseli magán a lemez? – Rakonczai Viktor az album zenei producere, az utómunkálatok nagy részéért ő a felelős, Rácz Gergővel pedig szerzőként is közreműködik (a Lásd a csodát és a Janicsák Vecával közös duett, az Ez az a perc az ők szerzeményük). A többi dalt Malek Miklós,Molnár Gábor, Szakos Krisztián és Vödrös Márton jegyzi. Lengyel szerzők egy dala is helyet kapott; annak a magyar szövegét én írtam. A remek szövegek Kotsy Krisztina, Janicsák István, Major Eszter, Orbán Tamás, Szabó Ági és Szente Vajk tollából származnak.
– Mennyire tárhattad szét a szárnyaidat a koncepcióban, az alkotásban? – A kiadómmal a lemez koncepciójáról folytatott beszélgetések során – mivel szeretnék annak sikerét – megkértek, mondjam el az elképzeléseimet, milyen jellegű lemezt szeretnék, kikkel szeretnék együtt dolgozni. Rakonczai Viktor neve egyből felmerült. Ez az érdeklődés – mint később kiderült – kölcsönös volt. Egyéb téren, azaz a lemez stílusát, hangulatát, a duettpartnert tekintve is viszonylag szabad kezet kaptam. Miután Viktorral megismertük egymást, elmondtam, mit csinálnék szívesen, ő is elmondta a véleményét, szerinte mi áll jól nekem, gyorsan megtaláltuk a közös nevezőt. Szerintem az első lemeznek nem szabad nagyon kísérletezősnek lennie, mindenképpen engem kell, hogy fémjelezzen, egy olyan képet alkotva rólam, ami alapján be tudnak azonosítani az emberek. Persze kisebb kirándulások azért még beleférnek, hiszen nem az egysíkúság a cél.
– A megjelenést követő napon az egyetlen pesti mulatóban, az Orfeumban lépsz fel. Ez amolyan lemezbemutató koncertnek tekinthető? – Az Orfeum – jellegéből adódóan – abszolút bensőséges. Viszonylag kis befogadóképességéhez mérten, olyan módon lesz lemezbemutató koncert, hogy a számomra legfontosabb emberek tudnak leginkább ott lenni – ez most rajongói szinten, azokra is értendő, akik a legtöbb koncertemen ott vannak, és rögtön lecsapnak a jegyekre. Természetesen tervezünk egy nagyobb volumenű lemezbemutató koncertet tartani, amivel viszont ráérünk ősszel, amikor az emberek megismerték a lemezt, a dalokat, velem együtt tudják énekelni azokat. A július 17-ei inkább egy olyan jellegű összejövetelnek tekinthető, ahol a szűk közönség és a számomra fontos emberek összejönnek, megmutathatom nekik az elmúlt félév munkáját, eredményét. Aztán ezt természetesen ki fogjuk bővíteni akár az Orfeumban, akár az év későbbi részében, nagyobb helyszíneken.
– Az élő fellépéseken kívül milyen módon tartod a kapcsolatot a rajongóiddal? Mennyire vagy megközelíthető? – A rajongás számomra nagyon megtisztelő dolog, nagy öröm, hogy vannak olyan emberek, akik a mindennapjaimat figyelemmel kísérik, érdekli őket a munkám, az életem. Van néhány rajongó, akikkel gyakran találkozom, mivel a legtöbb koncerten jelen vannak, sőt, többen közülük a videoklipemben is szerepeltek. Ilyenkor tudok velük beszélgetni kicsit; ezek a visszajelzések nagyon fontosak. Emellett persze van egy magánszférám, amit meg is kívánok tartani annak. Szeretek azokkal az emberekkel együtt lenni, akik a civil életemben fontosak. Igyekszem megtartani az egészséges határt, amikor pont annyit adok magamból, amennyit szeretnének és amennyit még én is szívesen adok. Mindenkinek szüksége van arra, hogy a közszereplés és a magánélete között meghúzzon egy határozott vonalat.
– Az érzelmeidből táplálkozva mész előre. Mi az ösztönösség és a tudatosság aránya az életedben? – Fura módon inkább tudatosnak mondanám magamat, bár Szűz csillagjegyű lévén, nagyon érzelmes is tudok lenni. Ez a tulajdonság a műsorban is jó szolgálatot tett. Konkrét elképzelések kellenek, hogy a céljaidat meg tudd valósítani. Ha csak úgy élsz a nagyvilágban, és várod, hogy történjenek a dolgok – sajnos ezt is megtapasztaltam már –, akkor nem fog történni semmi. Ez a zenei életben és a tehetségkutatókból kikerült előadókra fokozottan igaz. A verseny után, elsősorban már nem az fog dönteni, ki mennyire tehetséges, hanem az, a tehetséged mellé milyen pluszt teszel, amivel a saját elképzeléseidet meg tudod valósítani, milyen alkotótársakat választasz, mennyi energiát fektetsz be. Ehhez azonban tenni kell, mert magától nem fog megtörténni.
– Ha hatalmadban állna egy dolgot megváltoztatni a világban, mi lenne az? – Az kívánom mindenkinek, hogy azzal tudjon foglalkozni az életében, amivel mindig is szeretett volna, ami igazán foglalkoztatja őt. Szerintem akkor lenne rend a világban, ha mindenki szívvel-lélekkel, őszinte lelkesedéssel azt a dolgot tudná csinálni, ami a szívügye, ami számára fontos. Emellett az önismeret rettenetesen fontos, mindenkinek tisztában kellene lennie önmagával, hogy kerek lehessen az élete. Fontos, hogy mindenki küzdjön a sikerért, az álmaiért, és soha ne adja fel azokat.
Hírek
