Kiváló trükkök sora a Mary Poppins musicalben

Bemutatták a Mary Poppins musicalt a budapesti Madách Színházban 2012. szeptember 21-22-23-án. A darabot hármas szereposztásban játsszák, non-replica változatban. A színház igazgatója, Szirtes Tamás szerint Az operaház fantomja óta ez a legnagyobb volumenű előadásuk.

P. L. Travers varázslatos dadusát először 1934-ban repítette a keleti szél a Cseresznyefa utca 17. szám alá, hogy a Banks család szolgálatába álljon. Ekkor jelent meg az első Mary Poppins kötet “Mary Poppins visszatér” címmel. A könyv azonnal hatalmas sikert aratott. A Disney 1959-ben vászonra vitte a mágikus pesztra kalandait Julie Andrews főszereplésével. Színpadra végül Cameron Mackintosh, brit producer alkalmazta. A Mary Poppins musicalt 2004 decemberében mutatták be a londoni Prince Edward Theater-ben. A darabot világszerte műsorra tűzték, kis hazánkba idén jutott el.

A Madách Színház 2012. szeptember 21-22-23-án mutatta be a Mary Poppins musical non-replica változatát. Az előadás márciusi sajtótájékoztatóján Szirtes Tamás, a színház igazgatója és a darab rendezője elmondta, hogy a technika és a látvány tekintetében ez a legnagyobb vállalkozásuk Az operaház fantomja óta. Az élmény pedig valóban magáért beszél. A díszletek annyira kidolgozottak, hogy a néző olykor el sem hiszi, hogy amit lát, az méterekre tőle történik. Gyakran olyan, mintha egy mozifilmet nézne.

Nyomj egy lájkot, ha szereted a musicaleket.

A Cseresznyefa utca 17. számú háza kiemelkedik a térből, fordul, alakul, feltárva minden terét, beleértve a háztetőt is. A parkról, az utcáról, a bank épületéről és a számtalan más helyszínről nem is beszélve. Mindegyik látképet kiválóan egészítik ki a hátterükbe, olykor előterükbe kivetített grafikák, amelyek egytől-egyig beleolvadnak, támasztékot adnak az összképnek. Kiváltképp a dadus varázslatainak. Ezek egy része kiváló trükkök sora, amelyeket az ember eleinte próbál kifürkészni, próbálja kitalálni, hogyan csinálták, aztán felhagy ezzel, és élvezi, amit lát. A csodát.

Olvasd el korábbi cikkünket is a témában!

Robert B. Sherman dalszövegei [magyarra fordította: Bárány Ferenc] és Richard M. Sherman zenéje még azok számára is ismerős lehet, akik nem látták a Disney-féle Mary Poppins filmet. A néző csak ámul és bámul, hogy “ó, ez a dal is innen van?”. Gondolhatunk itt akár a “Chim Chim Cheree”-re, a “Szuperfenofrenetikómaxikapitális”-ra vagy az “Egy kis mézzel az orvosság is leszalad simán” refrénű nótára.

A történet egyszerű és klasszikus. Adott egy gazdag család, két rakoncátlan gyerekkel, akik írnak egy saját hirdetést, milyen pesztrát szeretnének maguk mellett tudni, mire felbukkan Mary Poppins, aki -mint az sejthető- nem pusztán a gyerekekből hozza ki a legjobbat, de végül a szüleikből is.

Az út rögös, de kalandos és varázslattal teli, és bár a dadus nagyrészt szigorú és sokat követel, cserébe határtalan szeretet, sok gondoskodást és megannyi csodát ad. A pompás színészi gárda által a tanulságok és a elcsépeltnek tűnő, de mély gondolatok elérnek a publikumhoz, és a vaskalapos Mr. Banks ugyanúgy megpendít bennünk egy húrt, mint a ház kétbalkezes inasa.

A darab egyetlen hibája talán a különös tagolás, a jelenetek amolyan egymásra dobáltsága. Hiába van benne logika, és egy bizonyos felépítés, mégis, gyakran arra eszmélünk, hogy nem értjük, tulajdonképpen miért vannak ott éppen a szereplők, ahol vannak. Talán nincs meg a kellő átvezetés. Mindez persze a gyerek közönséget mit sem érdekli. Ők tátott szájjal figyelik a varázslatot, ami a szemük elé tárul, és nem győznek betelni a színház nyújtotta élménnyel. Márpedig ez a lényeg.

Lájk, ha érdekel a Mary Poppins musical.

- Szabó Remus -
fotó: Madách Színház

[2012.10.21.]