"Mindig bennük él a gyerek" - interjú a Fele Királysággal

Vannak dallamok, amiket önkéntelenül dúdolgatunk, zenék, amiket örökre a dobhártyánkba és a szívünkbe zártunk. A Fele Királyság tagjai ebből a gazdag gyűjteményből válogattak, nagy adag humorral keverték össze, mosták egymásba ezeket a muzsikákat, hogy új alakot öltve évtizedekkel később is élvezhetőek legyenek. Így tangózhatunk a Csipet Csapat zenéjére, őrjönghetünk Mekk Mesterre, vagy rophatunk a Macskafogóra. Simkó-Várnagy Mihályt kérdeztük. 

- Mind a négyen zenéltetek a háromszoros Fringe-közönségdíjas Fugato Orchestrában. Hogy alakult ki ebből a Fele Királyság?

- 2008-ban a Művészetek Palotájában elindultak az úgynevezett hangulatkoncertek. Zeneakadémiai diáktársaink szervezték, szóltak nekünk is erről a lehetőségről. Az volt benne a csábító, hogy azt lehetett játszani, amit szerettél. Így kezdtünk neki, ismert zenéket adtunk elő a saját szájízűnkre alakítva, kicsit a magunk szórakoztatására is. Látszott, hogy nemcsak nekünk tetszik, hanem a közönségnek is. 4-5 koncert után mondta Balázs (Alpár Balázs, a Fugato vezetője, a Fele Királyság billentyűse, énekese és dalszerzője), hogy érdemes lenne ezzel komolyabban is foglalkozni.

- Szeptemberben jelent meg az első albumotok, az Esti Mashup. Eddig milyen visszajelzéseket kaptatok róla?

- Nagyon pozitívakat, és több kellemes csalódás is ért minket. Mivel elég macerás lett volna CD-vel házalni, egy másik ingoványos terepre tértünk, az online terjesztésre. A Bandcamp oldalunkon sokan hallgatják meg a dalokat, ehhez képest aránylag kevesen töltötték le. Ezt azért nem bánjuk, mert így terjednek a dalok, sok emberhez eljut a zenénk. Igaz, anélkül, hogy megvásárolnák. Ami viszont nagyon jól esik, hogy aki úgy dönt, hogy fizet érte, kivétel nélkül a megadott 1500 forint feletti összeggel támogatta a zenekart.

- Van kifejezetten behatárolható (cél)közönségetek?

- Olyat nem tudunk olyat mondani, hogy a 10 és 14 év közötti lányoknak zenélünk. Ami biztos, hogy nem gyerekeknek készül a zenénk, bár volt egy lemezbemutató miniturnénk játszótereken. Szeretnénk, ha eljutnának a dalaink azokhoz, akik éveik számát nézve már felnőttek, de még mindig bennük él a gyerek. Valamint azokhoz is, ugyanúgy a gyerek- és fiatalkorát idézik ezek a dallamok, mint nekünk.

- Igen, vevők voltak zenénkre. A kisfiú, aki velünk trombitált, az aznap a zenekart ütős hangszerekkel kísérő Nándi barátunk fia, a négyéves Noel. Hihetetlen gyerek, nagyon érzi a zenét, ösztönösen jól játszik. Meg imádja is csinálni, mikor megyünk hozzájuk, rögtön rohan a kis trombitájáért.

- A lemezeteken szerepel többek közt dallam a Mézga családból, a Mekk Elekből, az X-Aktákból, a Keresztapából, és a neveteket hallva nem csoda, hogy a Süsüből is. Mi van még az élő repertoárotokban? Van olyan zene, amit már szabtok át magatoknak?

- Koncerteken játsszuk még az Elsüllyedt világok című francia rajzfilmsorozat, illetve a Knight Rider zenéjét. Emellett hallhatóak saját dalaink is. Szeretnénk nagyon a Jamie és a Csodalámpának a zenéjét is feldolgozni, de egyelőre nem találtuk meg a megfelelő ötletet hozzá. Valamint tervbe vettük már a Futrinka utcát és az Egér a Marsont is.

- Mindegyik számba csempésztetek valami meglepőt, váratlant. Hogy jönnek ezek a zenei ötletek?

- Úgy kezdődik, hogy együtt zenélgetünk, és egyszercsak jön az isteni szikra. Békés megyében van egy házunk, ahol be is rendeztünk már egy kis stúdiót. Oda szoktunk levonulni és zenélni, amikor kedvünk szottyan, és általában szokott. Ilyenkor, így születnek a feldolgozások.

- Farkas Izsákkal megjártátok a Csillag születiket. Még a legszigorúbb zsűritag, Puzsér Róbert is csak elismeréssel tudott szólni rólatok. Végül mégis visszaléptetek. Mi történt?

- Nekünk magunktól nem jutott volna eszünkbe, a YouTube-ra feltöltött videóink alapján találtak ránk, és meghívtak minket a műsorba. Elfogadtuk, mert úgy éreztük, hogy jót tenne a zenekarnak, ha egy kis publicitást kapna. Valahogy úgy hozta az élet, hogy az első meghallgatásra csak Izsák (elektromos hegedül és énekel a csapatban), és én mentünk el. Az volt a koncepciónk, hogy megmutatjuk CD-n, hogy milyen a teljes Fele Királyság, de úgy tűnt, őket ez a formáció érdekli még jobban. Végül azért szálltunk ki, mert túl kockázatos lett volna nekünk a szerződés. Ráadásul nem is a Fele Királyság koncepcióját vihettük volna, hanem popdalok feldolgozását.

- A másik közös zenei formációtokkal, a Fugatóval mi a helyzet?

- Rendkívül keveset tudunk koncertezni, pedig nagyon jó a kezdeményezés és a társaság is. A baj az, hogy 15-en vagyunk a színpadon, és ezt nehéz összeszervezni, még a hangosítást se könnyű megoldani. Arról nem is beszélve, hogy egy 3-4 tagú zenekarhoz képest a gázsi is magasabb kell, kéne hogy legyen. Ráadásul akármennyire is szeretem, be kell látni, hogy rétegzenét játszunk.

- Mennyire van rálátásod, külföldön is ennyire nehezen megy, menne?

- Pár országról van tapasztalatom, Németországban, Ausztriában és Svájcban játszottam, más világ ilyen szempontból. Financiálisan is jobban megbecsülik a zenészeket. Meg más a zenehallgatási, koncertre járási kultúra. Lehet érezni az embereken, a közönségen, hogy azért vannak ott, mert érdekli őket.

- Fele Királysággal is jártatok már külföldön?

- A németországi Ulmban a Donaufesten (Duna-fesztivál) játszottunk. Elég foghíjas közönség előtt kezdtük el a zenélést, a végére pedig majdnem megtelt a nézőtér. Másnap pedig már ugyanennyien fogadtak. Odajöttek, és mondták, hogy mennyire fantasztikus, és hogy ők ilyet még nem hallottak. Pedig a dalok egy részét nem is ismerik. Külföldön általában azt érzem, hogy jobban van szabad kapacitásuk, kedvük és pénzük koncertre járni, legyen szó komoly- vagy könnyűzenéről, talán ezért is annyira érdeklődőek, nyitottak minden újra.

[2012.10.25.]