Az igazság útján a Vastag testvérekkel - képes beszámoló

Őrizd az álmod címmel új koncertsorozatot indított útjára Vastag Csaba és Vastag Tamás október 27-én este a Moulin Rouge-ban. A Gyere velem! zenekaros turnéval ellentétben ez zongorakíséretes klubkoncert volt, néha egy kis gitárral fűszerezve a hangulatot.

Eljött az óra, eljött a perc:  stílusos nyitánya egy új előadásnak. 

Vastag Csaba a színfalak mögött kezdte a dalt, s mikor kiért a színpadra, hatalmas ováció fogadta. Ahogy mondta, itt az idő, hogy egy kis visszatekintést és összegzést tartsanak az eddig megélt zenei életükben. Hosszú a dalok sora és nagyon sok az említésre méltó emlék.  Több, mint 20 dalt énekeltek felváltva vagy duettben. Nem kis teljesítmény.

Az Easy című dallal érzékeltette, hogy ez egy bensőséges, kedves, laza hangulatú este lesz a nem akármilyen akusztikájú teremben. Hangja nagyon tiszta, finom kristályra asszociáltat, s ahogy visszaverődött a kupolából, csillogó, szikrázó hangpermetként hullt vissza ránk, mint egy tűzijáték szétpattanó és aláomló fénye.  Tudtam, hogy különleges estének nézünk elébe. Keresem a szavakat a leírhatatlanhoz, hogy hogyan lehet elmesélni a színeket egy világtalannak, hogyan lehet szavakkal visszaadni a hangokat annak, aki nem hallotta?

Vastag Tamás következett, viccelődve felelevenítették gyerekkorukat, X-faktoros élményeiket, azoknak a személyeknek, művészeknek említését sem kifelejtve – Mészáros Árpád Zsolt, Szomor György - akik meghatározó szerepet töltöttek be az életükben.

Régi és saját dalok új hangszerelésben, új felfogásban. Tamás hangja lágyan emelte ki az ő karakteréhez remekül illeszkedő dalok mély mondanivalóit.  It’s my life és Soha még lírai, elgondolkodó változatban hangzottak el, valamint Máté Péter dala, a Mondd, mért szeretsz te mást - igazi csenddel, amikor a lélegzet bennmarad.

„A zene, az vagyok én”

És a nagy meglepetés:  Vastag Tamás gitározik! Igaz, ketten voltak  Birincsik Alberttel, aki néha megjelent a színen és méltó partnerei voltak Csabának a Guns N’ Roses  dalok előadásában. Patience. Fogalom. Csaba fütyül, a közönség először nem tudja, honnan jön a hang, majd elámul. A dal nagyon jó, az előadása még jobb.

Azt csinál a hangjával, amit akar, nincs technikai akadálya annak, hogy bármiféle érzést meg tudjon jeleníteni.  És amikor már a végletekig feszíti a kifejezés erejét, nem is hangerőben, hanem az expresszivitás csúcsán, hirtelen  furcsa érzésem lesz.  Mintha azt hallanám a teljesen természetesnek és magától értetődőnek tűnő, de messzemenő profizmussal megformált dallamok közt, hogy  „A zene, az vagyok én”.  Mármint ő. Igen, Vastag Csaba, Ő maga a Zene.  Ebben a megindító pillanatban indul el sokak szeméből az első könnycsepp, amit több is követ az este folyamán.

Nyomj egy tetsziket, ha kedveled Vastag Csabát.

 
A Knockin’ on Heaven’s Door közben is folyamatos a kommunikáció a közönséggel, hangja metsz és alakít – József Attila után szabadon - újrarendezi a teret, hogy hallgatóival együtt egy csodaszép kaleidoszkópot hozzon létre.

Gondban van a közönség. Hogyan viszonozza, amit kap? Mert a tapsolás kevés. Főleg, hogy a Testvérek - nagyon szimpatikus módon - nem is nagyon engedik magukat ünnepelni. Viccelődnek, ugratják egymást, oldott a hangulat.

Jégszív és Hangokba zárva. A két legenda. Csaba párbajdala - Tamás ellen helyett – Tamásért, valamint Tamás bemutatkozó dala a 2010-es X-faktor  válogatóján, ami később  Csaba győztes dala lett. Együtt előadva páratlan élmény volt,  tele utalásokkal a múltra, de a közönség minden rezdülést értett, minden szónak és mozdulatnak tudta a mögöttes tartalmát.

Az Igazság útja a tévedéseké helyett

Szerelem vándora, Csaba saját dala. Séta a közönség között, széken állva befejezve. Szép gesztus hátra menni az utolsó sorokhoz, hogy ott is érezhessék - és érezhesse ő - az energiaáramlást. Igen, ez tényleg nem a tévedések útja, ahogy ebben a dalban elhangzik, hanem az igazságé. Egyre többen tartanak vele.

Volt egy kiemelkedően jelentőségteljes pillanat a sok között. A Vastag Testvérek koncertjükön vendégül látták győztes paralimpikonjainkat, videón is bemutatva be őket, míg ők az Őrizd az álmod című Fonogram-díjas duettjüket énekelték, folyamatosan tapsolva a képernyőn egymás után megjelenő sportolókat.  A közönség velük tapsolt és énekelt. Ilyen az, ha nagy emberek találkoznak. Tenni akarnak, örömet adni és megosztani a dicsőséget. Egy dolog fontos: ott lenni velük érzésben és figyelemben, amikor mesélnek és tanítanak az életről a zenén keresztül. Mindig más a tananyag, most a másság elfogadása. Minden elismerésem ezért a meghívásért!  Hogy voltak – nem a törzsközönségből, akik nem érezték át ennek a gesztusnak a nemes voltát, az őket minősíti, nem az előadókat. Csaba és Tamás hatalmas szellemi erővel így is képesek voltak igazi katartikus csendeket teremteni az este folyamán többször is.

A vége felé következett az elmaradhatatlan Jóbarátok helyett a Let it be, szabadon improvizálva, a vicc kedvéért. Somodari Tamás, aki a zongoránál ült egész este és kiváló alapot biztosított,  örömmel konstatálható derűjét megvillantotta abban is, hogy a két dal nagyon hasonló kíséretét felcserélte , de Csaba nevetősen hitetlenkedve  azonnal  elkezdte a Beatles számot énekelni.  Persze, rögtön jött az Azért vannak a jóbarátok is. A karzatról nézve gyönyörű volt a látvány, ahogy több száz ember sorokba rendeződött és egymást átölelve énekeltek együtt. Hogy ez így kialakult, az a Vastag Testvérek rendületlen, barátságba vetett hitének érdeme. 

„Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.”

Kodály Zoltán szavai elévülhetetlenek.  Vastag Csaba tudja ezt. Ráadásként olyan Menedéket énekelt, ami egységbe fogta újra a közönséget. Formailag és zeneileg tökéletesen felépített előadása mély érzelmeket keltett.  A mesterien használt dinamikai szélsőségek tökéletes arányban álltak  egymással, egyensúlyt  teremtve és ezáltal a teljesség érzetét nyújtva. Fotelben ülve kezdte az első versszakot, halkan és sotto voce (fojtott hangon) a refrént. Majd folyamatosan a feszültséggel teli belső mélység felé haladva suttogva csendet sugallt  a közönségnek….. felállt, úgy tűnt, énekelné tovább, de mégse…  csak a zongorán hallatszott a dallam fájdalmas  lamentációja…a nézőtér és a színpad között már nem volt  távolság … egy alig látható mozdulat az ujjaival,  a közönségben megértette valaki a jelet és elkezdett halkan  énekelni, egyre többen kapcsolódtak be, kiemelkedve egy  crescendoval, hogy a következő refrénhez érve kiszakadjon a kiáltás: Te vagy a Menedék az úton!

Aztán vastaps, ki tudja, hányadszor aznap este. Kaptunk még egy a capella Őrizd az álmod refrént a szűnni nem akaró vissza-vissza! és szép volt Fiúk! után.

Folytatás a Hilton Szállóban november 11-én és a Creol Bárban november 24-én. Kérem a Kedves Férfi Olvasókat, tegyék félre minden tartózkodásukat és kísérjék el hölgyeiket egy ilyen koncertre. Minőségi élményben lesz részük.

Erre már garancia Vastag Csaba és Tamás neve. 

Lájk, ha kedveled a Vastag testvéreket.

- Nagy Gabriella -

[2012.10.30.]