Magyar világsztárok - Veszprémben fejeződött be az Omega 50 turné

Elérkezett ez is, az Omega fél évszázadot ünneplő turnéja is véget ért. A koronát az egész utazásra és jubileumra a teltházas veszprémi mega-buli tette fel. A közönség hálás és büszke volt, s persze, a zenekar is. Hiszen ötven év azért mégiscsak ötven év, és az Omega pedig legenda.

Világsztárok lehettek volna, de inkább legendák lettek

Hibátlan nosztalgiával és múlhatatlan lelkesedéssel búcsúztatta az eddigi utazást minden idők egyik legnagyobb magyar zenekara.Kóbor János és csapata nem pihent. Mindössze a szimfonikus zenekari átvezetők alatt jutottak néhány perc szünethez a két és fél órás, majdnem teljes életművet felelevenítő, fél száz évet végigvonultató koncert alatt. Döbbenetes volt. Csakúgy, mint a tény, amit mikor hazaértem rögtön lexikoni bizonyossággal is ellenőriztem: az Omega bizony jó pár évvel korábban lépett színre, mind a Led Zeppelin, mind az ugyancsak világszerte ismert és elismert ikon, a Deep Purple feltűnésnél.

Nyomj egy tetsziket, ha szereted a zenét. 

A lehetőség tehát megkérdőjelezhetetlenül adott volt, - és nem is csak elméletileg, mint manapság a jött-ment show-műsorokban-, hogy előfutárok, trend-diktálók, s akár a két nagy névhez hasonlóan valamikor világsztárok legyenek. Persze, ezt az alkalmat sajnos az akkori társadalmi és politikai helyzet sarokba szorította itthon, mégis csaknem biztos vagyok benne, hogy ihletet bizony jó néhány világsztárrá avanzsálódott felejthetetlen külföldi banda csenhetett a mi Omegánktól. Ezt mégis csak jó tudni.

A zenekar persze nem adta fel az álmait, s így, most ötven év távlatából már hazai legendaként nézünk vissza a hajdani fiatal „úttörőkre”, akik kijárták az ösvényt a következő generációknak, dallamot és érzelmeket adtak az élethez, mára nosztalgiát és emlékeket a hosszú évek során velük együtt éneklőknek.

Ötven év emlékei dalban és képben

A múltidézést a színpad hátterében vetített régi felvételek, videók, és fényképek, valamint a zenészek nosztalgikus hangulatú hozzászólásai segítették, leírhatatlan élményben részesítve –szó szerint- kicsiket és nagyokat. Így kezdődött, s nem akármilyen ígérettel búcsúzott a zenekar, miszerint ez a viszlát sem szól örökre, így hallhatjuk majd még élőben a felejthetetlen Gyöngyhajú lányt is. Fáradhatatlan, lelkes arcok, jókedv, teltház volt. S majdnem az összes kedvenc felcsendült az este folyamán.

A fegyverkovács balladája, a titokban Bródy-szerzemény Léna-eposz, és a Petróleumlámpa keserédes hangulata mellett még a közönség soraiban zászlóra írt kívánságok is meghallgatásra találtak: míg a Gyöngyhajú lány mítosza a második, a Régi csibészek a harmadik visszatapsolás után akkor már, tényleg aznapi búcsúzóul szólt. S mire a vastaps végül elhalkult, a zenekar az első sorokban állókkal személyesen is koccintott a közelgő újévre, éjfél is majdnem elmúlt, de odakint „Ezüst eső” helyett csak a jeges hideg várta a távozó, még mindig éneklő sok-sok száz embert.

- Kurcz Orsi -

[2013.01.08.]