Compact Disco: Two point five - a tökéletes válogatás

Nagyon örültem, amikor a kezembe vehettem a Compact Disco legújabb válogatás lemezét, a Two point five névre hallgató korongot. Új dalokat ugyan nem tartalmaz, ám a korábbi két albumuk legjobb dalait válogatták össze, méghozzá tökéletesített, újrakevert hangzással.

A lemez borítója egyszerű, ám stílusos, a booklet pedig a legnagyobb örömöre a dalok szövegeit tartalmazza. Az album rögtön egy slágerrel indít, ami nagyon jó választás, hiszen a Feel the rain valóban képes magával ragadni bárkit, aki nyitott füllel jár és képes befogadni új dallamokat. Én ezt a számukat ismertem meg legkorábban, és azóta is az egyik legnagyobb kedvencem. Dallamos, a hangszerelés kiváló, Walkó Csaba hangja pedig hihetetlen jó! Nem hiába lett sláger. Másodikként szintén egy számunkra már klasszikus dal csendül fel, a Sound of our hearts személyében.

Ez volt az a felvétel, amely megmelengette szívünket a tavalyi Eurovíziós dalfesztiválon. Már az első pár ütem képes magával ragadni, és fogva tartani minket. Ahol kell, ott erőt érzünk és lendületet, néhol pedig megnyugvást, ám az ilyen szakaszok váltása olyan jól komponált, hogy nem vagyunk képesek megunni őket. A harmadik szám az első olyan, amit a rádiók nem igazán játszottak, így aki ezt a lemezt hallgatja először, újdonságként fog tekinteni rá. A refrén megszólalásáig ugyan volt egy kis hiányérzetem, de szerencsére hamar visszatért a már bejáratott dallamvilág, és a nóta végére megint minden kerek formát öltött.

Régi anyag, új dimenzióban

Ha a harmadik számot kilengésnek érezzük, a sejtelmesen induló negyedik szám vissza fog zökkenteni minket a „helyes” útra, amit a Compact Disco olyan nagyszerű tehetséggel adagol számunkra. Ilyen jól összerakott dallam bárkinek csodálatos napot varázsol, aki időt szakít rá. Az I’m gonna get you az ötödik a sorban. Ebben a dalban erősebb a szintetizátor megszólaltatása, ezáltal egy keményebb aláfestést kölcsönöz a dalnak. Robbie Williams egyik felvétele jutott róla eszembe, aztán amikor a magas, kitartott hangú éneklést hallottam, szinte azonnal el is felejtettem a hasonlatom, annyira egyediséget véltem felfedezni a témában. A hatodik, I’m in love című dal ismét nagy kedvencem, elfogulatlanul nem is tudnék írni róla semmit. Egyszerűen tökéletes.

Nyomj egy tetsziket, ha szereted a zenét. 

Mint egy vízválasztó, úgy hangzik fel az Fly with you szintis bevezetője. Előre vetíti, hogy a zenekar mást is tud még, hogy bőven van más is a tarsolyukban. Ez a lassú track az élő példa arra, hogy az énekes hangja más körülmények között is megállja a helyét, más ritmus alatt is remekelni tud. Az Electropop című dalt talán csak egyszer hallottam korábban, azóta viszont első számú kedvencemmé lépett elő a lemez hallgatása közben. Akárcsak az utána következő Without You című nóta is, amelyben az énekes kellemesen visszább veszi a hangját, és szinte suttog a fülünkbe.

Ez ismét betalál!

Mintha egy újabb szakaszon estünk volna túl, a Going to forget a tizedik számként újdonságot nyújt, visszatér az első számok lendülete, ám sokkal kísérletezőbb szintetizátorral. Érdekes dal, ami képes megalapozni a tizenegyedik helyre tett slágergyanús dalt, mely leginkább egy 80-as évekbeli szinti pop nótát juttat eszembe.

Ahol kell halk és érzelmes, ahol viszont úgy érezzük, hogy ki kell törnie, ott az énekes is elengedi magát, és megmutatja mit tud. Ez minden fül számára ugyanazt fogja jelenteni: katarzist! Bizony, katarzist, holott a lemez hallgatása még korántsem ért véget. A Part of You meglovagolja az előző track által felépített borzongást, a sebessége is gyorsabb egy picit, ráadásul a Leave it up to me című dal még pörgősebb, szinte egy enyhébb drum and bass alapra épít. A zenei szerkesztésre egy rossz szavunk nem lehet, azt kapjuk, amit érzünk, ahogy jól esik. A lezárás egy lírai, ám erőteljes dallammal bíró dal, nyugalmat nem fog adni, de azt nem is szeretnénk, főleg, ha sorban minden számon végigmentünk. Azt akarjuk, hogy újra pörögjön a lemez, hogy jöjjön még több.

Az elsősorban a német és lengyel piacra szánt válogatás eszméletlenül jól kezeli az együttes dalait, tényleg sikerült a legjobbakat rátenniük. Azt hiszem a csapat nem hiába lett sikeres, és nem hiába lettek sláger dalai. Remélem külföldön is elismerően fognak nyilatkozni a Two point five-ról, mert tényleg megérdemli a figyelmet. Isteni énekhang, kellemes refrének, hangulatos szintetizátor dallamok. Ebben a műfajban ez már tényleg a minden. Bátran tudom ajánlani minden könnyűzene kedvelőnek.

Lájk, ha kedveled a Compact Discot.

-george-

[2013.02.06.]