Tizedszer is MC Hawer és a Tekknő

MC Hawer és Tekknő öt év kihagyás után 2012-ben új lemezzel jelentkezett. A fiúk jubilálnak, hiszen ez a tizedik albumuk, amelyről a cím is árulkodik. Meghallgattuk, milyen bulit csap az évforduló alkalmából a duó.

A hosszú szünet után talán epedve várták a rajongók a réges-régen ígért lemezt, hiszen a megjelenésről már több, mint egy éve hírek röpködtek az együttes honlapján. A folytonos késlekedést azzal magyarázták, hogy ma Magyarországon nem éri meg lemezt kiadni – ami nem is kétséges, hiszen a letöltések megölik a piacot, ráadásul a mulatós műfaj egy olyan ága a zenének, amelyet csak egy bizonyos réteg kedvel. Ezt kompenzálva jó ideje meghallgatható az oldalon a Boldog születésnapot! című feldolgozás, talán hogy megmutassák, dolgoznak már a korongon.

Az album borítója elsőre elrontottnak látszik az összenyomott fejek miatt. A matyómintás hangfalak semmi fantáziáról nem árulkodnak, hiszen ez a stílus megy a második lemez óta, és ha a lemezborítókon nem is, de a zenekar tagjainak ruháján mindig ott van. A felirat pedig elég morbid, bár, ha az ember jobban belegondol, nem kell feltétlenül a vérre asszociálni, hiszen a graffitiknél is előfordul, hogy lefolyik a festék.

A nyitó dal, amely egyébként a jó öreg Akácos út, már elhangzott a Házibuli Attilával című műsorban, hónapokkal a megjelenés előtt. Ha ez volt a promóció, akkor mindenképpen jó választás. Ez ugyanis tipikus MC Haweres-Tekknős dal kellemes hangzással, amely képes megalapozni egy mulatós buli hangulatát. És a lemezt tovább hallgatva talán ez a legjobb.

Az Egyedül ballagok… két változatban is szerepel a korongon: az első, eredeti verzió rögtön Edward Maya Stereo Love című számát juttatta eszembe, ami a népszerűsége után sok más zenésznek is ihletet adott, viszont mára a harmonika számomra eléggé elcsépelt lett. Enélkül talán még elmenne. A második változat, amely egyébként a záró zeneszám, bonus track, egy remix a Magnetix Project jóvoltából.

Nyomj egy tetsziket, ha szereted a zenét. 

 
Az alap jó, akár klubokban is játszható lenne, csak egy a baj: a két stílus sehogy sem illik össze, és ez az ellentét inkább erőltetett hatást kelt. Esetleg egy más, népszerű popszámmal összepárosítva szerencsésebb lett volna, de a mulatóssal semmiképpen. 

A Csak azért szeretem a mesét és a Nősülni akarok szintén a szokásos forma a megszokott hangzásban. Ezek az Akácos út után a leghallgathatóbb dalok. 

A Nélküled az élet gyötrelem egy kicsit idegesítő, ami a refrénnek köszönhető: a címadó mondat számos ismétlése az ember agyára megy, és a három és fél perc nagyon hosszúnak tűnik emiatt. Ugyanebbe a hibába estek az Eladó a menyasszony és a Munkakönyv esetében is, csak itt még egy lapáttal rátettek, és ez már nem kicsit zavaró, s így szinte kényszert érzek arra, hogy váltsak. A lemez ezen része a legrosszabb, és nem a munka, hanem ez a pár perc „visz a sírba”.

A már fent említett Boldog születésnapot nagy mellélövés. Ezt a kedves, kellemes, szeretnivaló dalt, amelyet ovis koromban nagyon szerettem, vétek volt ilyen feldolgozás alá vetni! A konga és a latin hangzás sehogy sem illik ide, maximum az ember képzeletébe, ha a születésnapján egy karibi nyaralásról álmodozik, vagy ne adj’ Isten olyan helyen tölti. Ha valaki születésnapot ünnepel, maradjon inkább a jól bevált Halász Judit-féle változatnál – mindenképpen jobban jár.

A lemez egyetlen lírai dala (Szertefoszlott álomkép) első hallásra szerelmes, összebújós hangulatot áraszt, és szinte borzongat. A szövegre figyelve azonban ez a hangulat is szertefoszlik, hiszen bármennyire próbálom megfejteni a mondanivalóját, semmire nem jutok vele. Ez a szám a semmiről szól. Hallgatni viszont nem rossz, dallamos, még akár kedvelhető is.

És végül következik az elmaradhatatlan Egyveleg, amelyet csak az évszámok különböztetnek meg egymástól. Viszont ez a lemezeken az a rész, amit bőven elég meghallgatni, hogy megismerjük az egészet.

Összességében tehát elmondható, hogy Hawerék születésnapi bulija nem a legjobban sikerült, inkább csak közepesre. 

- Varga György -

[2013.02.20.]