Patkó Béla - Kiki: "amikor kimegyek a színpadra, teljesen megváltozom" 

Az Első Emelet énekesét, Patkó Bélát Sándor András faggatta.

 – Az 1990-ben történt látványos leállás óta többször is összeállt az Emelet. 1997-ben jöttetek vissza először a BS koncerttel, aztán 2003-ban Siófokon, majd 2008-ban a Syma Csarnokban játszottatok. Egyetlen nagykoncerten sem volt ott a legendás felállásból Szentmihályi Gábor. Nyilván tőle kellene megkérdeznem, hogy miért, de nincs itt. Így a csapat frontemberének szegezem a kérdést: mi az oka?
– Michelt minden egyes koncert előtt megkérdeztük, hogy jön-e. Valamennyi alkalommal hívtuk, de benne vannak még tüskék, amiket nem tud, vagy már nem is akar feldolgozni. Ez az ő döntése, elfogadtuk. Nem is lehet rá azért haragudni, mert neki rossz emlékei vannak.

– Michel után Szörényi Levente fia, Örs lett a dobosotok, a Kis generáció lemez borítóján legalábbis ő szerepel. Ennek ellenére Michellel együtt ő sem lépett fel veletek egyik nagy nosztalgiabulin sem. Sőt, az újjáalakult Emeletbe sem őt hívtátok.
– Örs átmeneti megoldás volt. Nincs vele kapcsolatban sok emlékem. Kevés időt és kevés koncertet éltünk meg.

– Bogdán Csaba sincs már veletek.
– Csabinak sok elfoglaltsággal jár a felesége, Szandi menedzselése. Voltaképpen családi vállalkozásban irányítják a dolgokat. Előfordult, hogy ütközött két program, és le kellett mondani koncerteket. Éppen ezért hívtunk vendég gitárost, de Csaba örökös tagja a zenekarnak, vele aztán pláne nincs harag. Ha lesz újra jubileumi koncert, mindenképp ott lesz a színpadon.

– A 2008-as újrakezdés, vagy folytatás óta belépett új tagok – Kelemen Tamás és Hastó Zsolt – egyáltalán nem szerepelnek az időközben kiadott lemezek borítóin. Miért?
– Ezt az elején tisztáztuk velük. Az Emeletben vannak alaptagok, akikhez ők vendégként csatlakoznak. Ez nem örökös tagság. Éppen ezért egyikükben sincs tüske. Ha már az új tagokat említetted: a vérfrissítés jót tett a zenekarnak, új lendületet adott.

– Nagyon más a mostani zeneipar?
– Teljesen. A fellépéseink nagy része a nyárra szűkült. Évi 20-30 koncertünk van, de azok legalább nagyszínpadokon, nem megalázó körülmények között, hanem normális technikával.

Nyomj egy lájkot, ha szereted az Első Emelet dalait.

   
Sokáig nem voltam kibékülve ezekkel az úgynevezett road show-kkal. Az utóbbi 10-12 évben annyira elhatalmasodtak, hogy szinte nincs már olyan cég, amely ne csinálna nyaranta ilyen rendezvényeket. Régen, ha egy R-GO, vagy egy Locomotív GT lement valahová koncertre, az élményszámba ment, a fél város ott volt a bulin, mert mindenki kíváncsi volt rájuk. Ma már nem így van; boldog-boldogtalan ott van a helyi diszkóban, a helyi utcabálon, értékét vesztette az élő muzsikálás. Pedig az életem nagy része így zajlott: koncertekről koncertekre, élő buliról élő bulira jártunk, tavaszi-nyári-őszi-téli turnéink voltak. Ma ez nincs.

Átformálódott az értékrend, nem a teljesítmény a lényeg, és nem az, hogy ki mennyit tanult zenélni, ki hány évet töltött színpadon, mert teljesen más alapokra helyezték az előadói tevékenységet. Nekem annak idején vizsgáznom kellett az Országos Rendező Irodában, ha zenélni akartam. Minden zenekarváltásnál újra. Ha turnéra mentünk, bizottság előtt kellett bemutatni, hogy el tudjuk-e játszani azt a műsort, amivel felkészültünk, ellenőrizték, hogy az milyen színvonalú, különben nem indulhattunk el. Nem tehettünk oda bármit a színpadra! Persze, ez a rendszer rég megszűnt, de én megőriztem azt a könyvecskét, ami jelezte, hová tartozom. Hiba, hogy ma nincs olyan intézmény, amely szabályozhatná ezt! Magyarországon mindenkinek van lemeze. A financiális oldal sem így nézett ki! Régen fix gázsival játszhattunk, amely állati alacsony volt, mert akkoriban ORI-vizsgával csak szabott árakon lehetett elmenni, de megbecsültek, mert anyagilag nyilván jól jártak velünk.

– Ha már a múltnál tartunk… Képzeld el, néhány hete vásároltam a Vaterán egy Óceán kislemezt. Horror áron. Azok kedvéért, akik nem tudnák, miről beszélek: az Óceán nevű zenekarnak te voltál az énekese, még az Első Emelet előtti időkben.
– Időszámításunk előtt… (nevet) Furcsa csavarral kerültem be annak idején ebbe a zenekarba. Akkoriban óriási dolognak számított, ha a lemezgyár kislemez lehetőséget adott egy együttesnek. Az énekesük azonban valami miatt nem tudta felénekelni a dalokat, gyorsan kellett valakit találniuk. Az egyik délután becsöngetett hozzám a basszusgitáros, aki valakitől hallotta, hogy énekelek. Kérdezte, tudnék-e nekik segíteni. Mondtam, hogy próbáljuk meg. Elkezdtem gyakorolni, hétfőn bementem a Rottenbiller utcai stúdióba, és szinte elsőre felénekeltem a dalokat. Óriási élmény volt! Jöttem ki a stúdióból, és gratuláltak. Mondták is, hogy ettől fogva új énekesük lesz, mert amíg bent voltam, eldöntötték a cserét.

– Lehet élni színpad nélkül?
– Lehet, csak nem érdemes. (mosolyog) Aki egyszer belekóstolt a zeneiparba, és megtapasztalta, milyen érzés 15-20 ezer ember előtt zenélni, annak igenis hiányzik, ha nincs. A feleségem gyakran mondja, hogy amikor kimegyek a színpadra, teljesen megváltozom. Az egy más állapot, másik énem jön elő.

– Szereted az életed?
– Igen! Nagyon szeretem, főleg ha van tennivaló! Márpedig a 2013-as év ilyen lesz. Az Első Emelet zenekarral is aktív évet tervezünk: koncertezés, könyvmegjelentetés, új dalok és még sorolhatnám. A zenekaron kívül is vannak érdekes terveim, amik újabb kihívást jelentenek a számomra. Van egy mondás, valahogy így hangzik: „az élet rövid, de hogy milyen széles utat jársz be, az rajtad múlik.”

A Bélával készült teljes interjút ITT olvashatod el.

- melyinterjuk.hu alapján zene.hu -

[2013.03.02.]