"Lesznek még szép napjaink" - Jubileumi Koncz Zsuzsa-koncert az Arénában

„A királyé nem leszek, nem leszek…” – tiltakozott újra dalban ország-világ előtt az egyszer valahol volt lány, igaz, nem hófehérben járt, hanem a Papp László Budapest Sportaréna-beli tízedik koncertje piros-fekete és fekete-fehér kombinációjú, rafinált szabású csinos fellépőruháiban hódította meg a színpadról a közönséget.

Koncz Zsuzsa a dalait összekötő szövegben vissza-visszatért rá, hogy ez jubileumi koncert, de mindig csak a tízes számot emlegette a sportarénát teljesen megtöltő publikumnak, de annak, aki jól odafigyelt, föltűnhetett, hogy a következő dal az 1964 című volt. Hogy is szól ez a Bródy-szöveg? „Hatvannégyben épp hogy elindultunk, / Hatvannégy nyarán még csak álmodtunk…”. Vagyis feltehetően ötvenedik évfordulót is ülhetett ott minden jelenlévő. Annak félszázadik jubileumát, hogy a művésznő véglegesen az énekes karriert választotta a korábban elképzelt jogi pálya helyett.

Nyilvánvalóvá tette Koncz Zsuzsa, hogy mindenki örömére szolgáló előadói pályaválasztását Bródy Jánosnak köszönhette, aki olyan dalszövegeket írt, amelyek az 1962-es Ki mit tud?-on barátnőjével feltűnt lány, az egyik „Gézengúz” saját gondolatait is kifejezték. Meg sokakét másokét abban az időszakban, amikor nem lehetett nyíltan érvelni a valódi demokrácia mellett, csak kétértelmű megfogalmazású sorok közé rejtve mondani véleményt a – jóllehet idővel puhuló – diktatúráról.

Nemcsak a mindig lázadó fiatalok, de az egész társadalom kedvencei lette ezek a dalok. És megmaradtak annak. Fújta őket az arénányi „vokál” ezúttal is. Nem avultak. Persze azokhoz, akik ott vannak fönt, „a magas létrán”, bizonyos üzenetek máig nem jutottak el. Az énekesnő a „talán most”-ban reménykedve az arénában ezúttal is előadta a régiek közül a Ne vágj ki minden fát címűt: „Hogy magad alatt vágod, egyszer majd belátod, / Én már nem nézem. / Azt, hogy hallgass énrám ott fenn, a magas létrán, / Én már nem kérem. Csak annyit kérek tőled, ha érted, / Hogy ne vágj ki minden fát, / Legalább néha-néha lazíts egy félórát.”

A 2014. március 14-i koncert a röpke visszatekintés mellett voltaképpen Koncz Zsuzsa új, harmincnyolcadik lemezének bemutatását célozta. Felcsendültek a Tündérország című, médiatámogatást alig kapott, két hónap alatt mégis platinalemezzé lett CD dalai. Az intellektuális gondolatisága talán erősebb, mint valaha. A címadó Bródy-szám hajmeresztő meséje a ráolvasók, vámpírok, sámánok, táltos törpék leigázta és elvarázsolta elátkozott vidékre vezet, amelynek népe „háborúban áll / Magával harcol / és békét nem talál”.

Csatlakozz a Koncz Zsuzsát kedvelők táborához.

De ott vannak a lírai részletek is az albumon, József Attiláé mellett Tóth Krisztina verse például, amelyhez Bódi László szerzett zenét. Valójában Cipő hirtelen távozása volt az, ami előhívta ezt a három évig szunnyadó és végül néhány hónap alatt elkészített albumot. Koncz Zsuzsánál ott volt két Bódi-dal, amelyek megjelentetését az énekesnő halogatta, de szeretett munkatársa, kollégája váratlan halála után úgy érezte, mielőbb a közönség elé kell tárnia e postumus dallamokat. Bródy János írt a lemezre egy torokszorító búcsút Cipőtől, Nyáréjszakán a 67-es úton címmel; így hozott létre egy sikerlemezt Bódi László, aki immár „smaragdtábla…a Hold fekete felszínén”. A dalok zenéjét többek között még Gerendás Péter, Tolcsvay László, Závodi Gábor jegyzi.

Vendége volt Koncz Zsuzsának Tolcsvay, elénekelték a Jöjj kedvesemet, felébresztve a remény, hogy „Meglátod, rendbe jönnek majd a dolgaink, / Lesznek még szép napjaink”. Volt Csak egy kék színű virág is, és nem maradhatott el később a Sárga rózsa meg a Kertész leszek sem. A másik vendég, Bródy János is felvillanyozta a közönséget egy szál gitárjával, és amikor a Lesz még Magyar Köztársaság című nótában ahhoz a részhez ért, hogy Álljunk fel hát érte”, a közönség kilencven százaléka, idősek-fiatalok egyaránt helyükről fölállva hallgatták, tapsolták, énekelték a refrént.

A háromórás koncert végéhez közeledve felcsendült egyebek között Az ég és föld között, az Ahogy lesz, úgy lesz, a Mama kérlek, és mi más lehetett volna a ráadás, akkor, március 15. előestéjén, mint a sokáig csak fejvesztés terhe mellett énekelhető Ha én rózsa volnék.

Talán azoknak is van reményük rá, hogy a nagy sikerű jubileumi koncert élményében részesüljenek, akik nem lehetettek ott az arénában. A Kossuth-díjas énekesnő ugyanis a koncert helyszíni felvételének műsorra tűzését igényelte inkább azok helyett a milliók helyett, amelyeket amiatt követelhetne, hogy az MTVA a retro csatornáját hirdető plakáton a művésznő fiatalkori arcképét engedélye nélkül, személyiségsértő módon használta fel.

- iz -

[2014.03.28.]