Rendhagyó lemezbemutató Budapesten  igazi sztárfelhozatallal

Claudia Enough című albumát október 12-én, 19.30 órakor, az iF kávézóban lemezbemutató koncert követ.

Claudia egy fiatal, sokoldalú énekes-dalszerző, akinek októberben jelenik meg az első, bemutatkozó albuma. Kiállították már szobrát a Műcsarnokban, zongorázott a Magyar Rádió Márványtermében, játszott főszerepet színházban, orvosi diplomája van és kutat.
Az ablakra verődő eső monoton kopogása immáron kellemes háttérzajt képez a beszélgetéshez, miután végre fedél került a fejünk fölé. Vigaszunk csupán egy-egy csésze forró ital, amelyre kihűlt ujjaink fonódnak

– Még nem ismer a közönség. Be tudnád röviden mutatni magad?
–  Nyolcéves korom óta zongorázom és írok dalokat. Először a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola zeneiskolájában kezdtem zongora főtanszakon Domjánné Kiss Adélnél, később könnyűzenei zongorát tanultam Esze Jenőnél és Neumann Balázsnál, majd klasszikus hangképzést Hornokné Németh Lujzánál, Hormay Józsefnél és Fekete Veronikánál, végül könnyűzenei ének tanulmányokat folytattam.

– Úgy tudom, nem csak zenész vagy…
– Igen. A Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskola és Gimnáziumban érettségiztem speciális matematika tagozaton, majd a Semmelweis Egyetemen diplomáztam általános orvosként.

– Akkor most orvosként is dolgozol?
– PhD hallgató vagyok az egyetemen.

– Az azt jelenti, hogy kutatsz? Mi a kutatási területed?
– Igen, kutatok. A témám a méhnyakrák megelőzésével kapcsolatos.

– A színház világa sem áll távol tőled…
– Hétéves koromtól kezdve, nagyjából tíz éven át voltam tagja Földessy Margit színjáték stúdiójának. Az ott töltött évek alatt többek között főszerepet játszhattam a Kolibri Színház A kék madár c. zenés mesejátékban, amit Pogány Judit rendezett. Egy filmben is szerepeltem 1997-ben, Dario Argento hazánkban forgatott angol nyelvű horrorjában, Az operaház fantomjában. A Magyar Állami Operaházban vették fel a film túlnyomó részét, egy balerinát alakítottam, és még szöveges részeim is voltak, de a többszörös újracastingolás miatt elrontották a stáblistát, így az előző szereposztás neve szerepel az IMDb-n. Viszont legalább elmondhatom, hogy kaptam egy pofont Szakály Györgytől.

– Egy igazi pofont? Miért?
– Nem volt igazi, csak a forgatókönyv szerint meg kellett pofoznia.

– De még mindig nem árutál el mindent. Tudtommal először képzőművésznek készültél.
– Igen, az párhuzamosan volt a színházzal még alsó tagozatban. Fővárosi komplex rajzversenyt is nyertem. Az egyik szobromat, életem első plasztikáját, amit egy ilyen versenyen csináltam, kiállították a Műcsarnokban.

– Hogy érted, hogy a versenyen csináltad az első szobrodat? Nem készültetek rá előtte?
– Nem, teljesen véletlenül kerültem a versenyre. Úgy emlékszem, épp bent maradtam délután, aztán végül is kiderült, hogy az volt a fővárosi forduló is egyben, és második lettem. Egy földrajz versennyel hasonlóképpen jártam hetedikben: délután a földrajz terem előtt mentünk el az egyik osztálytársnőmmel, és behívott minket a tanárnő, hogy üljünk be mi is, aztán elsők, illetve másodikok lettünk a kerületi fordulón.

– Ez valóban meglepő. És hogy jutunk a zenéhez? Miért hagytad abba a képzőművészetet?
– Amint elkezdtem zongorázni, úgy éreztem, hogy közelebb áll hozzám az a csatorna, jobban ki tudom fejezni magam egy dallal, mint mondjuk egy grafikával.

– Tehát magadnak írod a dalaid. A szöveget, a zenét vagy mindkettőt?
– Mindkettőt. Ellenben a magyar dalok esetében – mivel általában angolul írok – inkább megkeresek egy profi szövegírót, mivel fontos számomra, hogy a végeredmény minden szempontból a lehető legjobb legyen.

– Miért pont angolul írsz? Ilyen jól tudsz angolul? Az anyanyelveden nem lenne egyszerűbb kifejezni magad?
– Az angol nyelv képlékenyebb prozódiai szempontból, könnyebb ráhelyezni egy tetszőleges ritmikájú dallamra, mint egy magyar szöveget, ahol jelentősebbek a kötöttségek, illetve a magyar nyelv valamiért választékosabb, változatosabb dalszövegeket követel meg, mint egy tipikus angolszász dal. Amúgy valóban sokan esnek neki úgy a dalszövegírásnak, hogy nincs komolyabb nyelvi jártasságuk. Szerencsére én nem panaszkodom az angolom miatt, általánosban például megnyertem az OÁTV-t, gimnáziumban meg 8. lettem az OKTV-n, ennek ellenére sokszor lesz úrrá rajtam a bizonytalanság.

– Megint a versenyek. Szeretsz versenyezni? Indultál már zenei versenyen?
–  Nem szeretem a versenyeket, nem szerepelek rajtuk úgy, ahogy szeretném, mivel túlzásba viszem az izgulást. Ezért nem igazán vettem részt zenei versenyeken. A zeneiskola millennium tiszteletére rendezett háziversenyén azonban elindultam, és megnyertem. Külön öröm volt számomra, hogy a zsűri elnöke Baranyay László zongoraművész volt, így még jobban esett az első helyezés.

– Milyen jellegűek a dalaid, hogyan jellemeznéd őket?
– Alapvetően lírai, zongoracentrikus balladák, crossover-jellegű dalok. A hangzás szempontjából a végletek jellemzők rám: egyfelől szeretem a minimál-hangszerelést (például ének-zongora), illetve a monumentális, vokálban gazdag megoldásokat.

– Írtál már másnak is dalt, vagy csak saját magadnak?
–  Igen, írtam másnak is, elsősorban szöveget. Például tavasszal készítettem egy dalt az X-Faktoros Demes Tamással, illetve folyamatban vannak még itt-ott dalaim.

Hallgasd meg Claudia és Demes Tamás duettjét!


 

– Hogyan születnek a dalaid? Előbb zene, aztán szöveg, vagy fordítva?
– Alapvetően vizuális vagyok, ezért általában egy kép, illetve a hozzá társuló érzés az, ami elindítja a folyamatot. Onnantól kezdve meg többnyire szimultán haladok, sorról sorra, ahogy a képek is gördülnek, mint egy kisebb rövidfilm vagy diavetítés.

– Mesélj egy kicsit a lemezről. Hány dal van rajta? Kikkel dolgoztál együtt?
– Tizenegy dal található az albumon. A hangszerelésekért részben Csöndör László Diaz és a Fool Moonból ismert Molnár Gábor felelős. A vokált erősíti Bolyki Balázs, Demko Gergő, az X-Faktoros Kvaka Andra, a Fool Moonos Mészáros Tamás és Molnár Gábor, a Neotonos Schäffer Edina és Szirtes Edina Mókus. Hegedű szintén Mókus, zongora ifj. Rátonyi Róbert, bőgő Hárs Viktor, brácsa Bolyki András, basszusgitár Vermes Gábor. Torres Danival pedig egy duettet készítettünk.

– Mik a hosszú távú terveid mind a zenét, mind az orvoslást tekintve? Vagy esetleg belefogsz valami újabb dologba is?
– Egyelőre nem tervezek újabb dologba fogni. Folytatom a fokozatszerzést, írom tovább a dalokat, meglátom, hogy mi lesz a lemez sorsa, illetve a fogadtatása. Ez lesz az első komolyabb visszajelzés, hiszen eddig csak egy relatív szűk kör hallotta a zenémet. Izgalmas időszak ez, nagyon kíváncsi vagyok – és persze bizakodó. Egyelőre még minden képlékeny.

- zene.hu -

[2013.10.04.]