Örömzene Funky módra - Garamiék ezt odatették

Garami Gábort lassan két éve ismerem, de még csak most jutottam el odáig, hogy az általa alapított Garami Funky Staff koncertjére ellátogassak. Őszintén szólva szánom-bánom is bűnömet, és rá kellett döbbennem, hogy eddig olyan koncertélménytől fosztottam meg magam, amit nem sok zenekar tud nyújtani egy fellépésen.

Az ember lánya mindig picit izgatottabban megy le olyan koncertre, ahol ismerősök, jóbarátok vannak a zenekarban, hiszen egy másik oldalukat is láthatja, amit egy sima hétköznapon nem. Ilyen kellemes izgatottsággal ballagtam én is pénteken a Jazzy Pub irányába.

A közönség tíz óra felé kezdett el gyűlni a hangulatos helyen. Egyből feltűnt, hogy vannak már olyanok, akik ismerősként üdvözölték egymást; gyaníthatóan ők azok közé tartoztak, akik állandó vendégként járnak le Gáborék koncertjeire.

Amíg nem kezdődött el a koncert, én addig sem unatkoztam, ugyanis felvezetőként a hely alaphangulatáért felelős emberek közül valaki nagyon jó ízléssel egy Prince koncertet választott ki arra, hogy rákészítse a közönséget a bulira; frenetikus muzsikálásnak lehettem szem-és fültanúja. Valahol azt hiszem ennél a pontnál döbbentem rá, hogy „öregszem” - korábban egy Prince nótát sem tudtam meghallgatni, most viszont már teljesen más szemszögből tekintek az ikonikus énekes dalaira.

Aztán fél tizenegy fele megérkeztek a zenekar tagjai is, s Gábor rövid bevezetője után egyből a húrok közé is csaptak. Ezen az estén nem más volt a vendégénekes, mint a fantasztikus hangú Veres Mónika, azaz Nika. Vele utoljára még Heincz Gábor „Biga” Symbolban tartott koncertjén találkoztam; már akkor is ledöbbentem, micsoda energiával képes pörögni, s mekkora hangja van – ebben most sem kellett csalódnóm. Sőt, el kell mondjam, hogy Móni szerintem nagyon sokat fejlődött, jobban beosztotta az erejét és iszonyú nagyokat énekelt minden dalban.

Lájk, ha kedveled retro magyar dalokat.

 

Kitűnően egészítették ki egymást Kollányi Zsuzsival, aki számomra egy iszonyú pozitív jelenség képét festette le. Azt szinte már ki sem emelem, hogy ő is hasonló energiaszinten pörgött, mint Nika; a hangszíne valami fantasztikus, néha megborzongtam, olyanokat énekelt. Mintha egy vagány néger énekesnő állt volna a színpadon.

Ain't nobody, Men in black, Proud Mary – csak néhány azok közül, amit hallhattunk ezen az estén a Garami Funky Staff előadásában. A közönség egy pillanatig sem lankadt, nagyon hamar táncoló párok töltötték be a teret, s szinte az utolsó percig a zenekarral együtt énekeltek.

Szeretem azokat a bandákat, ahol ha ránézek a tagokra, nem a fásultságot, a rutinból játszuk le hozzáállást látom, hanem azt, hogy valóban élvezik azt, amit csinálnak – konkrétan együtt élnek a zenével, a zene ütemével mindegy egyes pillanatban.

Szoktán mondani, hogy ha valaki igazi „erezd el a hajam” koncertre vágyik, az nézzen le egy rockkoncertre, mert ott megkapja azt, amire ilyen téren szüksége van. A pénteki tapasztalatok után én azt mondom, hogy amit a rockzenészek nagy része nyújtani tud, az szinte smafu ahhoz képest, amit Gáborék műveltek ezen a fellépésen.

Tessék hát nyitottnak lenni minden stílus irányába, s jövőre legalább egy Garami Funky Staff bulira ellátogatni – garantáltan senki nem fog csalódottan hazamenni.

- Rosta N. Napsugár - 

[2013.12.30.]